Kényelmi Házasság

4. Fejezet

Alexander

Kimerülten lépkedek a hálószobámban. Egész éjjel fent voltam, és próbáltam rájönni, ki az a Diana.

- Találd meg - mondom Vaughnnak, az Inferno és a város szinte összes többi éjszakai szórakozóhelyének tulajdonosának.

- Azt mondta, hogy Dianának hívják. Hosszú barna haj, káprázatos zöldesbarna szemek... és az a mosoly. Kétlem, hogy törzsvendég lenne. Túlságosan kedvesnek tűnt ahhoz, hogy a maguk lepukkant helyeit látogassa.

Vaughn felnevetett.

-Mióta vagy oda az édes lányokért?

Beleharapok az ajkamba, képtelen vagyok lerázni magamról Diana gondolatát. Nem is tudom pontosan meghatározni, mi volt benne. Még csak meg sem csókoltam. Csak azt tudom, hogy újra látni akarom. Újra látni akarom, és megtudni, miért hívott Alecnek.

-Ő más volt. Nem tudom.

Vaughn és én gyerekkorunk óta barátok vagyunk. Ő is ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy az olyan lányok, mint Diana, távol állnak az esetemtől. Általában a csábító, szexi és magabiztos nőket kedvelem. Nem mintha Diana nem lett volna szexi... kurva dögös volt. De nem sugárzott belőle szexualitás, szinte mintha észre sem vette volna, hogy milyen gyönyörű.

- Megpróbálom, haver. A kidobóembereim majd vigyáznak rá, de a francba. Hosszú barna haj és egyedi zöldesbarna szemek? Nem éppen sokat adsz itt nekem. Megkérem az embereimet, hogy nézzék át a biztonsági felvételeket.

Felnyögök.

- Nem hiszem el, hogy nem kaptam meg a számát, pedig ismert engem, Alecnek hívott, nem lehet olyan nehéz megtalálni, ha valaki a mi körünkből az, biztos van valaki, aki ismeri őt.

Vaughn megköszörüli a torkát, és elhallgat.

- Arról beszélünk, hogy általában milyen típusú lányokra szoktál hajtani - mondja óvatosan. Van valami, amit el akartam mondani neked. Inkább tőlem hallja, mint a sajtótól.

A szívem megesik. Csak egy témában lenne ilyen óvatos. Csak egyetlen személy van, akit normális körülmények között soha nem említene nekem. A szívem fájdalmasan összeszorul a puszta gondolatára, az érzést gyorsan felváltja a düh.

- Jennifert eljegyezték - mondja fájdalmasan.

- Noel Rousseau-val. Már ki is választották az esküvő időpontját. Egy visszafogott, titkos esküvőt tartanak jövőre a Bahamákon... június 20-án.

Aznap, amikor elvettem volna feleségül. Ez nem lehet véletlen. Nyilvánvalóan szándékosan választotta ezt a napot; egy újabb módja annak, hogy szíven szúrjon és megforgassa a kést, az a kis gonosz ribanc.

Jennifer az, akiről azt hittem, hogy más. Az első lány, akinek nem tűnt úgy, hogy a pénzemre hajt, aki annak látott, aki vagyok, és nem annak, ami a nevem.

Tévedtem.

Ó, nagyon tévedtem.

Még mindig nem tudom, hogy minden, ami köztünk volt, valaha is valódi volt-e, vagy az egész csak játék volt a számára. Tudom, hogy ő az, aki ellopta a vállalati titkokat, aki miatt elvesztettem egy több millió dolláros üzletet, amin évekig dolgoztam Noel Rousseau-val szemben - de ő okos. Vagy legalábbis ezt hiszi. Jól rejtette el a nyomait, de nem elég jól. Újra és újra kísértést érzek, hogy feljelentem, de nem adhatom át a törvénytelenül megszerzett bizonyítékokat. Még ha meg is tehetném, nem tenném. Soha nem tenném ezt vele. Mindazok ellenére, amit tett, nem akarom rács mögött látni.

- Sajnálom, ember- mondta Vaughn.

- Tudtam, hogy így vagy úgy, de rá fogsz jönni. A társasági körünkben már szinte mindenki tudja, így tudtam, hogy a hír előbb-utóbb eljut hozzád. Ahogy őt ismerem, valószínűleg médiaszereplés lesz abból a pillanatból, hogy bejelentik az eljegyzésüket a sajtónak, egészen az esküvő napjáig. A rivaldafény minden másodpercét akarja majd.

Meg is tenné. Számára az élet egy nagy show. Mindig is az volt, csak addig nem jöttem rá, amíg nem volt túl késő.

- Nézd, mennem kell - mondtam Vaughnnak.

- Alexander

Az ereimben alig visszafogott düh lüktet. Valószínűleg képes lennék túllépni mindazon, amit velem tett. A pokolba is, talán még meg is bocsátottam volna neki. A pénz, amit elvesztettem tőle, a legkevésbé sem érdekelne. Kész voltam arra, hogy a feleségemmé tegyem.

De nem. Csak meg kellett csalnia Noel Rousseau-val. Az a seggfej már évek óta támadja a cégemet. Minden döntésemnél, minden projektnél, amit véghezviszek, mindig mögöttem áll. Ezúttal azonban nem egy akvizíciót akart megszerezni. Nem. Ezúttal életem szerelme volt az, és ő önként ment.

Számított volna, ha valaki másért hagy el? Nem vagyok benne biztos. Nem hiszem, hogy a fájdalom kevésbé fájna, az árulás nem csípne kevésbé. Felveszem a fényképet, amit az éjjeliszekrényemen tartok. Egy fotó Jenniferről és rólam, mindketten mosolygunk - emlékeztetőül arra, mi történik, ha hagyom magam beleszeretni, ha hagyom magam gyengének látszani. Az ilyen pillanatokra tartom itt ezt a fotót - olyan pillanatokra, amikor átmenetileg lenyűgöz valaki, amikor olyan lányok csábítanak, mint Diana.

Visszateszem a képkeretet az éjjeliszekrényemre, a szívem fájdalmasan összeszorul. Amit Jennifer és én átéltünk... volt ebből egyáltalán valami valóságos?

Soha nem fogom megtudni.