Kényelmi Házasság

44. Fejezet

Emma

Alex és én szüntelen kopogásra ébredünk, és mielőtt észrevennénk, hogy valaki van az ajtóban, Lucian és Sofia besétálnak, Alec ijedten ül fel, a lepedő a derekára hull, finoman meglökdös, és a takaróba burkol, ahogy felülök, és eltakarom magam, amennyire csak tudom.

- Sajnálom drágám - mondja Sofia

- Nem akartunk besétálni, de nem volt más választásunk, egyikőtök sem vette fel a telefont, és annyira mélyen aludtatok, hogy a kopogás sem ébresztett fel benneteket.

- Mi az anya? - kérdezi Alex, a karjával átkarol engem.

- Emma... az anyád az - mondja óvatosan.

A szívem megesik, és Alex szorosabbra húzza a karját, mindketten felkészülünk a legrosszabbra.

- Az orvos hívott, hogy menjünk a kórházba, azt nem mondta miért, csak annyit mondott, hogy menjünk.

Bólintok és ész nélkül elindulok, hogy kikászálosjak az ágyból, de Alex megragad és a karjaiba zár, lepedővel együtt.

- Nincs rajtad ruha bogárka. - mondja

Bólintok és Luciánra pillantok, a pánik használhatatlanná tesz, de ő veszi a lapot, így besétál a gardrobunkhoz és Alexnak és nekem is ruhákat hoz. Aztán megfordul és csókot nyom a fejem tetejére.

- Lent várlak - mondja és már el is tűnt a szobából.

Alex és én rekordidőn alatt elkészülünk, és mirre, leérünk már mindenki készen áll az indulásra.

Mindannyian feszültek vagyunk, ahogy elindulunk az intézmény felé, ahol anyám van.

Rémülten megyek a szobája felé, a szívem a mellkasomban dobog, Alex a kezemet fogja Lucián pedig közvetlenül mögöttem van, de még az ő jelenlétük sem nyugtat meg. Félek attól, hogy mit fogok találni, amikor belépek anyám ajtaján.

Dr. Taylor aggódva ugrik fel, amikor belépek.

- Emma - mondja lélegzetvisszafojtva.

Anyám ágyára mutat. és meglepetésemre anyám vissza bámul rám. az ajka sarkában apró mosolyra húzott ajkakkal. Oda sietek hozzá, és megragadom a kezét, meglepődve tapasztalom, hogy az ujja enyhén az enyémhez simul. Hitetlenkedve bámulok rá és a sokktól szédülök.

- E....E...

- Ezt mondja mióta fel ébret, nem akartam hamis reményeket kelteni, hátha vissza esik kómába, mire ideérsz, de már vagy negyvenöt perce ébren van.

Mélyet lélegzik, és komoly arckifejezéssel néz rám.

- Hetekig tartó vizsgálatoknak vetettem alá, de megérte, nyomokban propofol volt a vérében, azt a gyógyszert adtuk neki, amit az előző kórházba is adtak neki, és ők félre címezték a propofolt, amit küldtek nekünk. Minden gyógyszert megvizsgáltam.. semmi kétség afelől, hogy itt valami bűntény történt.

- Mi az a propofol? – kérdezem, a kezemet anyám kezére téve.

- Ez egy gyógyszer, amit arra használnak, hogy valakit mesterséges kómában tartsanak. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy miért van a vérében, háromszor lefuttattam az összes tesztet, azt hittem valami hiba lehet, de nem az volt. Lassan kivontam a szervezetéből, míg végül természetes úton fel nem ébredt.

Már a puszta gondolattól is rosszul vagyok, hogy valaki ezt tette az anyámmal. Alec átkarol, miközben Lucian letörli a könnyeket, amelyekről nem is tudtam, hogy lehullottak.