Kényelmi Házasság

63. Fejezet

Emma

Egy hihetetlenül hosszú munkanap után belépek a házamba, és megállok az ajtóban, tekintetem végigvándorol a szobát betöltő több száz bazsarózsán. Anya rám mosolyog, kezében egy gyönyörű csokorral.

- Édesem, ha nem beszélsz vele, akkor csak folyton virágokat fog küldeni neked

- Dobd ki őket vagy ajánld fel egy eseményre őket.

Már hetek óta minden nap más jótékonysági szervezetnek adományozunk virágot. Alex tudja, hogy soha nem tartom meg őket, mégis valahogy minden egyes nap új virágok jelennek meg a házamban. Anya tagadja, de tudom, hogy összejátszik vele.

Megrázom a fejem, és a lépcső felé megyek, nem törődve a virágokkal. Honnan tudja egyáltalán, hogy a bazsarózsa a kedvencem? Ez is része volt a háttérellenőrzésének?

- Megkértem a személyzetet, hogy tegyék a csokrokat a jegyzetekkel a hálószobádba - mondja anya, én pedig megállok a lépcsőn. A cetlik... mindig a cetlik azok, amik megragadnak.

- Ki kellett volna dobnod őket.

A szívem hevesen ver, ahogy belépek a hálószobámba, ahol tucatnyi csokor borítja a szobám minden vízszintes felületét. Gyűlölöm magam, amiért alig várom ezeket, de nem tehetek róla. Térdre ereszkedem, és megragadom a hozzám legközelebbi csokrot, óvatosan kiemelem a virágból a kártyát. Már a kézírását látva is vágyakozás nyilall a szívembe.

A három legjobb dolog, ami ma történt, a következő volt:

1. Az, hogy reggel rajtakaptalak, amint lopva rám pillantottál a hálószobád ablakából.

2. Hogy megírtam neked ezt az üzenetet. Ettől úgy érzem, hogy még mindig beszélhetek veled, annak ellenére, hogy mindenhol blokkoltál. Komolyan, bébi, oldj fel. Hiányzol.

3. Szeretlek, sajnálom hogy eddig nem mondtam el mit érzek, de sokáig magamnak sem ismertem be.

A mellkasomhoz emelem a cetlit, és szorosan magamhoz szorítom. Hetek teltek el, hetek óta küld nekem virágot, anélkül, hogy bármit is válaszoltam volna neki. Biztos voltam benne, hogy megunja ezt, a hajszát. Nem tudom megmondani, hogy csak egy újabb hódítás lettem-e a számára, vagy egy kihívás. Valódi ez az egész? Ez csak egy játék számára? Vajon csak azt nézi, hogy meddig tart, amíg kifáraszt engem? A következő csokorért nyúlok, a kezem enyhén remeg.

Csak egy randira akarlak elvinni. Csak egyet. Azt hiszed, hogy nem akartalak, amíg azt hittem, hogy elveszítelek valaki más miatt, de ez nem igaz. Az egyetlen ok, amiért egyáltalán fontolóra vettem, hogy elengedjelek, az az, hogy megérdemled a virágot, Emma. Többet érdemelsz, mint amit én adhatok neked. Soha nem leszek elég jó neked, kicsim. Egy jobb ember már régen lelépett volna, de én sosem állítottam, hogy jó ember vagyok. Csak azt állítom, hogy a tiéd vagyok.

A mellkasomhoz húzom a térdeimet, és magam köré fonom a karjaimat. Minden porcikám könyörög, hogy menjek vele el egy randira. A harmadik és egyben utolsó lapért nyúlok. Minden egyes nap három kártya van, és ez alól a mai nap sem kivétel.

Amikor megkértem a kezét, azt mondtam, hogy a válás nem jöhet szóba. Most sem jöhet szóba hiába szeretnél elválni. Soha nem fogom aláírni a válási papírokat. Nem engedlek el, Emma. Egyszer elkövettem ezt a hibát, és soha többé nem fogom elkövetni. Egész életünkben arra fogok várni, hogy visszatérj hozzám.

Olyan erősen harapok az ajkamra, ahogy csak tudok, hogy visszatartsam a könnyeimet, de egy magányos könnycsepp mégis végigcseppen az arcomon. Remegve megyek az ablakomhoz, mert tudom, ki fogok megpillantani.  Minden reggel és minden este itt van.

A falnak dőlök, épp csak nem lát rám,  tekintetemet rá szegezem. Vékonyabbnak tűnik, a ruhája lazább. Még ebből a távolságból is látom rajta, hogy fáradt. Ennek ellenére a laptopját a motorháztetőn tartja, és próbál dolgozni. Néhány másodpercenként felpillant az ablakomra, arckifejezése kétségbeesést ábrázol.

Ez így nem mehet tovább, ennek véget kell vetni.

Megerősítem magam, miközben lemegyek a lépcsőn. Anya mosolyog, ahogy kilépek, én pedig megrázom a fejem. Nem értem, miért áll Alex mellé, miért akarja, hogy újra összejöjjünk.

Alexander kiegyenesedik, amikor átlépek a kapun, a teste megmerevedik. Odasétálok hozzá, és a szemei kitágulnak.

- Emma - mondja, a hangját hitetlenkedés árnyalja. Ahogy a tekintete végigvándorol a testemen, a kétségbeesés a szemében... belém hasít.

- Alexander, ne gyere ide többet.

Hátradől a kocsijának, és keresztbe teszi a karját.

- Nem.

Felvonom a szemöldökömet, és tükrözöm a tartását, a karjaimat keresztbe fonom a mellkasom előtt.

- Nem adok neked választási lehetőséget.

- Bébi, alábecsülöd, milyen messzire elmegyek, hogy egyetlen pillantást vethessek rád - mondja, a hangja lágy, fájdalmas.

- Nem tudok aludni, ha nem látlak lefekvés előtt, és nem indulnak jól a napjaim, ha nem láthatlak munka előtt.

Végigsimítok a hajamon, az arcom az ég felé billen.

- Mi kell ahhoz, hogy abbahagyd?

Alexander elmosolyodik, és az áruló szívem kihagy egy ütemet.

- Egy randi, hagyj vigyelek el egy randira.

- Egy randi? -  Megismétlem.

- Ha hagyom, hogy elvigyél egy randira, akkor nem jössz többet ide?

- Igen, megígérem,ha hagyod, hogy elvigyelek egy randira, nem fogok többé hívatlanul megjelenni itt - mondja Alexander, őszintének látszik, de valahogy mégsem bízom a szavaiban.

A szemébe nézek, magamba szívom a szükséget és a kétségbeesést, amit a szemembe vet. Még sosem láttam őt ennyire sebezhetőnek.

- Rendben - mondom, és a szavak elhagyják a számat, mielőtt még esélyem lenne rendesen átgondolni. Megkerülöm a kocsiját, Alex pedig utánam szalad, és siet, hogy kinyissa nekem az ajtót.

- Nem tudtam, hogy most rögtön érted - mondja, és besegít a kocsiba.

Felnézek rá, felhúzott szemöldökkel.

- Miért, most nem alkalmas az időpont?

Alex  megrázza a fejét.

- Nem, egyáltalán nem, ez a legtökéletesebb időpont.

Felém hajol, becsatol, a keze a bőrömön időzik. Az illata átjár, és a szívem fájdalmasan összeszorul. Hiányzott már, és ez most még erősebben csapódik belém. Felnézek, és ajkaim Alex arcát érintik, élesen lélegzik be a tekintete az ajkaimra mered, mielőtt nagyot nyel, és elhúzódik, idegesen rángatva a nyakkendőjét.

Figyelem, ahogy visszasétál a kocsihoz, és beszáll. Hetek óta nem voltunk ilyen közel egymáshoz azóta az éjszaka óta, amikor bemászott az ablakomon.

Alex a combomra teszi a kezét, miközben beindítja a kocsit, én pedig összehúzott szemmel nézek rá, mosolyt csalva elő belőle.

- Hé, azt mondtad, hogy ez egy randi, nem?

Összeszorítja az ajkait és bólint. Remélem, biztonságban átvészelem ezt a randit. Remélem, hogy az este végére még ép lesz az, ami a szívemből megmaradt.