Kényelmi Házasság

21. Fejezet

Alexander

Emma besétál a bárba, ahová kértem, hogy találkozzunk, én pedig hátradőlök, és távolról figyelem. Egy piros ruhát visel, ami egyszerre néz ki rajta kibaszottul szexisen, mégis tökéletesen illik hozzá. A tekintete megtalálja az enyémet, és elmosolyodik, felhívva a figyelmet a vörös ajkaira.

Mondtam Emmának, hogy itt találkozzunk, hogy elkezdhessük beindítani a pletykafészket rólunk. Biztos vagyok benne, hogy valaki megpróbál majd fényképet készíteni rólunk, ezért mondtam neki, hogy öltözzön ki. Arra azonban nem számítottam, hogy ilyen gyönyörűen fog kinézni.

Már két hete vagyunk házasok, és egyfajta rutinra tettünk szert. Aggódtam, hogy rászoruló lesz, hogy ígérget nekem valamit, és követel valamit, de nem ez a helyzet. Nem állt az utamba anélkül, hogy emlékeztetnem kellett volna az ígéreteire, és ő tartja el az anyámat, amikor én nem lehetek ott. Tökéletes meny volt, és még tökéletesebb feleség, aki panasz és dráma nélkül széttárta előttem azokat a gyönyörű hosszú lábakat. Beleegyezett, hogy nekem adja a testét, és ezt meg is tette, anélkül, hogy az ágyon kívüli időmet követelte volna.

Emma odasétál hozzám, és nem én vagyok az egyetlen, aki észreveszi őt. Figyelem, ahogy legalább egy maroknyi férfi követi őt a tekintetével, de ő észre sem veszi. A legtöbb nő, akit ismerek, élvezi a figyelmet, de Emma nem. Ő engem néz.

Felkelek a helyemről, amikor az asztalunkhoz ér, és amint karnyújtásnyira van tőlem, átkarolom. Magamhoz húzom, ajkaim megtalálják az övét. Emma megijed, és megdermed, de aztán hozzám olvad, karjai utat találnak a nyakam köré. Nem húzódom el tőle, amíg lélegzetét el nem veszti, és a rúzsa el nem maszatolódik.

A szemembe néz, miközben karjaink még mindig egymásba fonódnak, én pedig vigyorgok. Imádom ezt a zavart arckifejezését. Az egyik kedvenc tevékenységemmé vált, hogy elpiruljon.

- Szia - mondja, kissé lihegve.

- Szia.

Emma ajkai mosolyra húzódnak, és a hüvelykujját az ajkamhoz viszi, letörölve a rúzst, amit kétségtelenül otthagyott.

- Jól áll neked a vörös.

Elmosolyodom a kötekedő hangnemén.

- Így van. Ki kéne próbálnod, hogy a testem többi részén is rajta hagyd.

Az arca elvörösödik, én pedig kuncogva elhúzódom tőle. Emma helyet foglal, és megfeszül, amikor észreveszi, hogy minden szem ránk szegeződik.

- Ez a legjobb hely arra, hogy pletykákat keltsünk rólunk. Ez az a hely, ahol láthatunk és láthatnak. Az a csók tökéletes kezdet volt. -  Bólint, az arca vörösre színeződik, miközben közelebb húzom hozzá a székemet.

- Nem kell sok idő, hogy az emberek elkezdjenek pletykálni.

Emma rendel egy cosmopolitant, én pedig whiskyvel a kezemben hátradőlök.

- Idegesnek tűnsz.

Felnéz rám, és megrázza a fejét.

- Nem... én... talán egy kicsit? Régen volt már, hogy ilyen körökben mozogtam.

Közelebb hajolok, és a hüvelyk- és mutatóujjam közé szorítom az állát.

- Természetesen kell viselkedned. Most a barátnőm szerepét játszod, és hamarosan a feleségemként fognak ismerni. Magabiztosságra van szükségem, az arrogancia határát súroló magabiztosságra. Jelenleg nem pusztán a tulajdonom vagy, Emma. A mi kis aktusaink során egyenrangú vagy velem, az egyetlen személy, akinek jogai vannak hozzám. - A szavaim csak még idegesebbé teszik, és mosolyogva közelebb hajolok hozzá.

- Csókolj meg - parancsolom.

Emma tétovázik, aztán a hajamba fonja a kezét, és közelebb húz hozzám. Az ajkai megtalálják az enyémet, a keze pedig az arcom oldalát simítja. Lágyan, mélyen megcsókol, a nyelve arra késztet, hogy elgondolkodjam, milyen érzés lesz, amikor az ajkai a farkam köré tekerednek. Mire végez velem, már kőkemény vagyok.

Emma tudálékosan mosolyog, amikor elhúzódik, én pedig megrázom a fejem. Megragadom a kezét, és a dudoromra helyezem, élvezem, ahogy a szemei kitágulnak.

- Azt mondtam, hogy csókolj meg, nem azt, hogy a száddal baszd meg a számat. Ne akard, hogy a mosdóba rángassalak. Térdre kényszerítelek, és megbaszom a szádat. Nézni fogom, ahogy vörös rúzskarikákat hagysz a farkamon. Megmutatom neked, milyen jól áll nekem a piros.

Emma megnyalja az ajkait, és én majdnem itt és most engedek a kísértésnek.

- Ezt fenyegetésnek szántam, bébi. Ne nézz már ilyen izgatottnak.

Nevet, és hátradől, elégedett tekintettel húzódik el tőlem. Emma Rousseau... ő egy rejtély.

Hátradőlök, tekintetem végigvándorol a szobán, és egy halványan ismerősnek tűnő lányon állapodik meg. Nem ő Jennifer egyik barátnője? Elfordítom a tekintetem, és kortyolok egyet az italomból, mosolyomat a poharam mögé rejtve.

- Csak meg akartam köszönni - mondja Emma lágy hangon.

Felvont szemöldökkel nézek rá.

- Tudom, hogy kölcsönösen előnyös megállapodásunk van, de még így is... elvesztettem volna az anyámat, ha te nem vagy. -  Nagyot nyel, az arcán gyötrődő arckifejezés. Emmaa pislog, és mosolyra kényszeríti az ajkát.

- Megmentetted az életét, és megmentetted az enyémet is.

A füle mögé tolom a haját, és megrázom a fejem.

- Nem tettem semmi ilyesmit. Megmentetted az anyád életét. Ami a tiédet illeti... a te életedet én vettem meg.

Arra számítottam, hogy a szavaim megsebezik, hogy emlékeztetem, hogy nem teszek neki szívességet, hogy súlyos árat fizet az anyja életéért. De Emma csak mosolyog, az arckifejezése derűs.

- Igen - mondja.

- De inkább tartozom hozzád, minthogy Vaughanéknál legyek.

A gondolat, hogy ott van, feldühít. Ha csak néhány perccel később jövök be, ki tudja, mi történt volna vele? John meztelenre vetkőztette volna, a kezeivel a testén. Ki a fene tudja, hogyan nyúlt volna hozzá, mire kényszerítette volna.

Megsimogatom a nyakát, a hüvelykujjam a torkán. Majdnem elsétáltam mellette. Amikor megláttam, hogy ott áll, amikor rájöttem, hogy becsapott, baszd meg. Majdnem ott hagytam, és Vaughsn hagyta volna, hogy a tagjai a teste minden porcikáját használják. Miattam. Mert azt hitte, hogy bosszút áll rajtam.

- Most már az enyém vagy, Emma. Senki sem nyúlhat hozzád rajtam kívül.

Közelebb hajolok hozzá, és megcsókolom, a telt alsó ajka az enyémek közé szorul. Halk sóhaj hagyja el az ajkait, amikor elhúzódom, a torka a hüvelykujjamhoz simul, miközben nyel.

- Senki sem nyúl ahhoz, ami az enyém, Emma. Senki sem mer rád gondolni, rólad álmodni. Most már az enyém vagy, és nem osztozom rajtad.