Kényelmi Házasság

26. Fejezet

Alexander

A pincérnő egy félreeső helyre vezet az ablak mellé, de Emma észre sem veszi a kilátást. Teljesen szétszórt. Úgy tűnik, még a gyűrű vásárlás sem hozta lázba. Felajánlottam neki, hogy veszek neki további ékszereket, de nem érdekelte.

Közelebb viszem hozzá a székemet, hogy ne vele szemben, hanem mellette üljek, és ő rám néz, szomorú mosollyal az arcán.

- Apám nem nézett utánam, mióta betöltöttem a tizennyolcadik életévemet, de olyan jól gondoskodik Elise-ről - mondja, és a hangja megtörik.

- Úgy tűnik, nem is érdekli, hogy élek - e még egyáltalán

Látom, hogy könnyek gyűlnek a szemébe, és megragadom a kezét. Látni a könnyeket a szemében, bassza meg. Nem bírom elviselni.

- Tudom, hogy nem ugyanaz, de most már itt vagyok neked, Boglárka - mondom önkéntelenül.

Rám néz és bólint.

- Igen. Itt vagy nekem - mondja, miközben a szemei nem hagyják el az enyémet.

- Van néhány dolog, amit meg akarok tenni, Alexander... de egyedül nem tudom megtenni. Segítenél nekem?

Felvonom a szemöldökömet, mire ő szorosabbra húzza a kezemet.

- Én... szeretnék felbérelni egy magánnyomozót. Szeretném kivizsgálni az anyám autóbalesetét. Tudom, hogy már évek teltek el, de tudnom kell. Különben is képzeld, Elise nyilván valahogyan hozzáférhetett anyám egykori ápolójához. Ez nem tetszik nekem.

Rámosolygok, és az ajkamhoz emelem a kezét.

- Emma, nem is kell ilyesmit kérdezned tőlem. Egy egész biztonsági csapat áll a rendelkezésedre, a legtöbbjük ex-FBI-os. Hívd fel Aident, és mondd el neki, mit akarsz. Már mondtam, hogy a költségek nem jelentenek gondot.

Úgy néz rám, mintha most adtam volna neki a világot, és ez megöl. Minden egyes dolog, amit valaha kért tőlem, az anyjának szólt. Egyszer sem kért tőlem semmit magának - még az időmet sem. Minden nő, akivel valaha randiztam, önző módon bármit kért tőlem, ami csak eszébe jutott, de Emma nem.

- Van még más is - mondja, a hangja lágy, bizonytalan.

Közelebb húzom a székemet, és átkarolom a székének a háttámláját.

- Mondd el.

Ráharap az ajkára, és utálom, hogy ilyen törékenynek, sebezhetőnek látom. Ő a feleségem, könnyedén az egyik legbefolyásosabb nő ebben az átkozott országban, mégis itt ül előttem, bizonytalanul és sértődötten.

- Amikor eljöttem otthonról, a bátyám és apám rávett, hogy írjak alá néhány dokumentumot. Akkoriban apám azt mondta, hogy ha el akarok menni, akkor jobb, ha komolyan veszem a dolgot. Azt mondta, hogy megszakítja a kapcsolatot, és én beleegyeztem. Így hát aláírtam.

Tétovázik, a tekintete az ölébe mered. A mutatóujjamat az álla alá teszem, és felemelem az arcát.

- Mit akarsz, drága feleségem? Ha hatalmamban áll, megadom neked.

Bólint, és mélyen belélegzik.

- Vissza akarom kapni a részvényeket, amiket leírtam. Mindent akarok, ami az anyámé. Nem érdekelnek az apám dolgai, azt megtarthatja. De minden egyes dolgot akarok, amiért anyám megdolgozott. Nem akarom, hogy Jade bármit is megkaparintson belőle.

Bólintok, és elmosolyodom, amikor látom az elszántság felvillanását a szemében.

- Rendben van, Mrs. Kennedy. Akkor tegyünk róla, hogy ez megtörténjen. Mi lesz Noel részvényeivel?