Kényelmi Házasság

31.Fejezet

Alexander

Bugyija két oldala között rés tátong, felfedve tökéletesen sima puncijának közepét. A gondolattól, hogy a kisöcsém ezt a szexi kis izét választotta neki, hányingerem van, és a gondolattól, hogy miatta viseli ezt, tiszta, fékezhetetlen düh fut végig az ereimben. Felhúzom a lábára, és megfordítom, lecipzározom a ruháját, és hagyom, hogy a padlóra hulljon.

- Alexander! Mit csinálsz?

A tekintetem a tökéletesen telt fenekére tapad, ami eléggé szabadon van, kivéve azt az apró fehér zsinórdarabot, ami eltűnik az ínycsiklandóan telt fenékpofái között. A haja majdnem a fenekére hullik, és csak éppen hogy feltárja a gödröcskéket a háta alsó részén. Megfordítom, és visszatolom az ágyra. Ugyanoda ül le, ahol korábban is ült, a karjaival eltakarja a melleit, a lábait pedig szorosan összeszorítja.

Megragadom a combjait, és szétnyitom őket, leereszkedem, hogy közéjük térdelhessek, és ő hagyja.

- Azt mondtam, magyarázd meg.

Megragadom a csuklóját, és elhúzom a karját a mellkasától, és elakad a lélegzetem, amikor meglátom, mit rejteget. A szemem az alig takart mellein akad meg. Az őket takaró átlátszó fehér csipke semmit sem tesz, hogy elrejtse őket. Ha valamit, akkor kiemeli sötét, kemény mellbimbóit. Alig tudom visszatartani magam attól, hogy a számba vegyem őket, és tudom, hogy szükségem lesz egy kis kóstolóra, mielőtt az éjszaka véget ér. Lenézek a szabadon hagyott puncijára, és megnyalom az ajkaimat.

- Alexander, én... - kezdene bele, de nem hagyom.

Egyik kezemet a hajába temetem, és ajkaimat a mellére helyezem, nyelvemmel végigsimítok a mellbimbóján a csipkés anyagon keresztül. Zihál, én pedig figyelem, ahogy vonaglik.

- Alex Mostantól kezdve mindig Alexnek fogsz szólítani.

- Alex - nyögi a nevemet, miközben lágyan ráharapok, élvezve a válaszát. Hátradőlök, hogy a kipirult arcát nézzem.

- Lucian tudja, hogy az enyém vagy, és még volt mersze elmenni veled vásárolni ezért? - Mondom, és a teste fölött intek a fehérneműjére utalva. Beleharap az ajkába, és lenéz.

- Nem mondhatod, hogy ezt neked választotta anélkül, hogy ne gondolkodott volna azon, hogy nézel ki benne.

Egyik ujjamat a mellkasától a hasáig vezetem, és a puncija közepén haladok lefelé, amíg el nem érem a hasadékát.

- Ő nem tenné - suttogja. Eltart egy pillanatig, amíg eszembe jut, miről beszél.

- Ó, nem? Miért nem tenné? Te modellezted neki?

Látom a pánikot a szemében, és a szívem megesik. Basszus, jobb, ha nem tette. Lágyan meglököm a vállát, és ő hátraesik az ágyon, mielőtt még esélye lenne válaszolni.

Közelebb hajolok, és mielőtt reagálhatna, végigsimítom a nyelvemmel a puncija közepén, elhallgattatom.

- Mm -- nyögöm Emmával egyszerre. Köröket nyalok a csiklója körül, és a nyelvemmel dugom meg, nem sietve őrületbe kergetem.

- Ah... Mm, nem tudok. Kérlek. Ó, Istenem.

Kezét a hajamba temeti, mintha el akarná húzni a fejemet, de nem tudja rávenni magát. Többször is közel viszem magamhoz, hogy aztán megálljak, és újra kezdjem az egészet. Gondoskodom róla, hogy pokolian frusztráljam, nem engedem, hogy elélvezzen. Felemeli a lábait, és a vállam köré tekeri őket, a lábizmait használja, hogy közelebb hozza az arcom. A csiklójára mosolygok, és lágyan beleharapok.

- Ó, Istenem! Kérlek.

- El akarsz élvezni értem, asszony? - Kérdezem tőle.

- Mm, igen.