Kényelmi Házasság

15. Fejezet

Emma

Nyugtalanul sétálok át Alexander hálószobáján. Segített összepakolni a holmimat, és kitett, mielőtt visszamentem volna dolgozni, így legalább néhány órát magamra hagyott. Ideges vagyok, ahogy a sarokban álló csomagjaimra pillantok. Egy szobában lakni Alexanderrel... már a ma estére való gondolat is megdobogtatja a szívemet.

Ez az egész hely csodálatos, és mostantól ez lesz az otthonom. Olyan érzés, mint egy luxuslakosztály egy hatcsillagos szállodában. Biztos felbérelt egy belsőépítészt, hogy mindent átalakítson. Évek óta nem voltam ilyen puszta luxussal körülvéve.

Megállok az ágya mellett, és a szívem összeszorul, amikor észreveszem, hogy Alexandernek van egy fénykép Jenniferről és róla az éjjeliszekrényén. Óvatosan felveszem, és leülök az ágyára, a kezem remeg. Már több mint egy éve, hogy szakítottak, mégis még mindig van nála egy fotó kettőjükről. Ezt nézi lefekvés előtt, még mindig ő az első, amit lát, amikor felébred?

A szívem fájdalmasan összeszorul, ahogy visszateszem a fényképet. Világossá tette, hogy soha nem fog engem szeretni, de én még mindig emlékszem arra, ahogyan Jennifert szerette. Mindenki számára egyértelmű volt, hogy ő volt az egész világa. Nem vagyok nagy álmodozó; minden egyes reményem és álmom összeomlott, amikor elvesztettem az egész családomat, mindegyiküket más-más módon. De egy részem... egy részem remélte, hogy egy nap nekem is lesz saját családom. Egy férj, aki szeret engem, egy otthon tele nevetéssel és boldogsággal. Most, hogy megpecsételtem a saját sorsomat, mindez nem lesz meg.

Nem lehetnek romantikus elképzeléseim. Nem lehet reményem. Alexander a kezdetektől fogva egyértelmű volt, és nem áltathatom magam azzal, hogy egy nap majd szeretni fog. Nem okozhatok magamnak szívfájdalmat.

Visszapillantok a fényképre, és az ajkamba harapok. Lehet, hogy most én vagyok a felesége, de semmi sem garantálja, hogy nem fogja megbánni, hogy elvett feleségül. Ha az apám és a bátyám hátat fordíthat nekem, akkor Alexander is megteheti. Ezt nem szabad elfelejtenem.

Igyekszem mindent megtenni, hogy kitisztítsam a gondolataimat, miközben besétálok Alexander gardróbjába, és meglepődve állok meg, amikor egy egész falat találok tele női ruhákkal, cipőkkel és táskákkal. Egy pillanatra megesik a szívem, de aztán észreveszem, hogy mindenen rajta van még a címke. A szemeim lecsukódnak, ahogy megkönnyebbülés járja át a testemet.

Úgy tűnik, a családi stylist gyorsan dolgozik. Nem kéne meglepődnöm, hogy megvan a méretem. Alexander háttérellenőrzése elég átfogó lehetett.

Itt minden olyan, amire számítanék, hogy Alexander felesége is ezt viseli. Fél- formális, előkelő és őrülten drága. Én is ilyeneket hordtam, mielőtt kénytelen voltam eladni mindenemet, hogy anyám számláit fizethessem.

- Tetszik? - mondja egy halk hang mögöttem. Meglepetten fordulok meg, és Sofia-t találom az ajtókeretnek támaszkodva, apró mosollyal az arcán.

- Igen, ez csodálatos.

- Kaptam egy hívást, amint bejegyezted a házasságodat. Sok mindenről értesülök, amit a fiaim csinálnak, bár ők nem veszik észre.

Kuncogok, egyáltalán nem vagyok meglepve. Már amikor fiatalabbak voltunk, mindig tudta, hogy ki mit csinál. Egészen új szintre emelte a tarkójában lévő szemeket.

- Azt hiszem, gratulálok, de remélem, tudod, mibe keveredtél, Emma,  Alex... ő nem a szerelmet keresi. Örülök, hogy az, akihez hozzáment, te vagy, de ugyanakkor én többet akartam neked. Anyád sem ezt akarná neked. Alex sok mindenen ment keresztül, és nem vagyok benne biztos, hogy képes lesz még egy esélyt is adni neked. Remélem, hogy ad, Emma,  nagyon remélem. Ha valaki meg tudja gyógyítani a szívét, az szerintem te leszel.