Kényelmi Házasság

22. Fejezet

Alexander

Nyögve kikapcsolom a számítógépemet. Ez a munkanap túl sokáig tartott - már majdnem este 10 óra van. A telefonom épp akkor cseng, amikor végre hazafelé tartok, és sóhajtva nyitom ki, feltételezve, hogy újabb munka vár rám. Ehelyett egy sms-t találok attól az embertől, akitől utoljára vártam, hogy halljak felőle.

Jen: Azt hiszem, hibát követtem el, Alex. Annyira hiányzol. Kérlek, beszélhetnénk?

Hitetlenkedve bámulom a telefonomat, a szívem fájdalmasan összeszorul. Hogy merészel ennyi idő után sms-t írni nekem? Eljegyezte a kibaszott Noel Rousseau-t. Hozzá megy feleségül azon a napon, amikor hozzám kellett volna jönnie. Mi a faszt jelent az, hogy hiányzom neki? Azt hiszem, a pletykák Emmáról és rólam eljutottak a fülébe.
Tudom, milyen Jennifer, még ha nem is akar engem, akkor sem akarja, hogy másé legyek.

Összeszorítom a kezemben a telefonomat, a szívemet bánat tölti el. Kurvára összetört, és most van képe sms-t írni nekem? A legrosszabb az, hogy az első ösztönöm az, hogy visszaüzenjek neki. Hogy megkérdezzem, jól van-e. Hogy történt-e valami. Hogy szüksége van-e rám.

De már nem én vagyok az, aki ezt a szerepet betölti. Nem én vagyok az, akit ő választott.

Zavarodottan és dühösen megyek be a hálószobámba. Emma felül az ágyamban, én pedig megdermedek, hirtelen pokolian bűntudatom támad. Amikor Jen sms-t írt nekem, néhány másodpercre elfelejtettem, hogy meg is nősültem.

Emma rám mosolyog, és a szívem összeszorul. Olyan kibaszottul gyönyörűen néz ki, ahogy így ül az ágyamban, a lepedő a derekán, és a szexi selyem hálóingje a szemem elé tárul.

- Hé, hát itthon vagy - mondja.

Bólintok, és mosolyt erőltetek az arcomra. Emma Rousseau... Nem véletlenül vettem feleségül Noel húgát, miért nem használtam még ki? Miért nem vágtam még Noel és Jennifer képébe? Egy részem el akarja rejteni, itt akarom tartani az otthonomban, ahol biztonságban van a sajtótól, a pletykáktól, a nyomástól, amivel a feleségemként szembesülni fog. De nem tehetem. Nem azért vettem feleségül, hogy megvédjem. Azért vettem el, hogy kihasználhassam. Hogy fegyverként használhassam Noel ellen, pajzsként a nagyapám feltételei ellen.

Szemem végigvándorol az arcán. Olyan átkozottul gyönyörű, és olyan kibaszottul ártatlannak tűnik. De aztán megint csak tudta, mibe keveredett, amikor hozzám jött feleségül. Soha nem tettem neki hamis ígéreteket.

Elkezdem kigombolni az ingemet, és megállok, amikor érzem, hogy rám szegeződik a tekintete. Felnézek, és látom, hogy Emma engem bámul, édes mosollyal az arcán. A szemében még csak egy cseppnyi kegyetlenség sincs, csak ártatlanság. Lehet, hogy tudta, mire vállalkozik, de nem sok választása volt, és fogadok, hogy alábecsülte, milyen nehéz lesz az élet Kennedyként, mint a feleségem.

Sóhajtok, és kisétálok a látóteréből, hogy levetkőzzek, mielőtt a zuhanyzóba lépnék. Megnyomom a vízfüggöny gombját, eltakarva magamat. A víz rám ömlik, én pedig hátradőlök a falnak.

Ha nem vettem volna feleségül Emmát, mit tettem volna? Most azonnal Jenhez rohannék? És ha így tennék, számítana? Hónapok óta hiányzik, gyűlölöm, akarom őt. Most, hogy végre megkereste, nem vagyok abban a helyzetben, hogy válaszoljak.

Behunyom a szemem, ahogy az emlékek rám törnek. Kurvára szerettem Jennifert teljes szívemből. Soha nem hittem a házasságban, tekintve, hogy a szüleim házassága hogyan néz ki. Egyetlen boldog házaspárt sem ismerek, és én nem akartam részt venni ebben. De aztán ott volt Jen. Ő csupán az egyik alkalmazottam volt, amikor találkoztunk, de ő lett a mindenem. Ő más volt. Más szemmel látta az életet, és  megtanított arra, hogy úgy élvezzem az élet apró dolgait, ahogy még soha nem tettem korábban. Még mindig nem tudom, hogy ez az egész csak látszat volt- e, hogy bármi is igaz volt-e belőle.

A kedvem romokban hever, ahogy kilépek a zuhany alól. Alig bírok szembenézni Emmával. A lelkiismeretem ma este nagyon nyomaszt. Emma az ágyamban van, de Jennifer az, ami a fejemben van. A feleségemre kellene koncentrálnom, de csak arra tudok gondolni, hogy Jen jól van-e.

Ahogy Emma rám néz, ahogy az ágy felé sétálok, és csak boxeralsót viselek, általában már most is kőkeményen állna, de ma csak fokozza a bűntudatot, amit érzek. A gondolattól, hogy kihasználom őt, mocskosnak érzem magam.

Lefekszem az ágyba, és felkapom a függöny távirányítoját, azzal húzom be a függönyöket, és kapcsolom le a fő lámpákat.

- Ez lenyűgöző.

Szorosan elmosolyodom, és az oldalamra fordulva nézek rá, a fejemet a könyökömre támasztva.

- Milyen volt a napod? - kérdezi lágy hangon.

Megfordulok, hogy ránézzek. Az a mosolya, bármi is történik, bármit is mondok... ritkán inog meg. Nem gondoltam volna, hogy azután, ahogyan az első alkalommal megdorgáltam, csevegni mer, de úgy tesz, mintha a gonoszságom nem érintené, mintha szórakoztatná.

- Fárasztó. A tiéd?

A mosolya kiszélesedik, és a szívem összeszorul.

- Ma délután meglátogattam az anyámat. Még nem volt alkalmam elmondani neked, de az új szobája tökéletes, az új létesítmény csodálatos

Bólintok.

- Örülök, hogy ezt hallom. Iderepítek néhány neves orvost, akik talán tudnak rajta segíteni. Úgy tűnik, Carter Clarke felesége meggyőzte őt, hogy kölcsönadja nekünk az egyik orvost, akit a cége alkalmaz. Nem akarok még reménykedni, de szeretném, ha tudnád, hogy mindent megteszek, hogy segítsek az édesanyád gyógyulásában.

Ahogy rám mosolyog, a bizalom és a remény a szemében, belém hasít. Amikor hozzám ment feleségül, nem volt más választása. Nem önző okokból csinálja ezt, azért ment feleségül, hogy megmentse az anyja életét. Tényleg használhatok valakit, akinek ilyen tiszta motivációi vannak?

- Köszönöm - mondja, és a szemében őszinte hála tükröződik.

Bólintok neki.

- Emma, a következő hetekben meg kell rendeznünk az első néhány rendes randevúnkat. Egy pörgős kapcsolatot és egy pazar eljegyzést és esküvőt fogunk bemutatni. Készen állsz?

Bólint, arckifejezése komolyra fordul.

- Természetesen, Alexander.

- Hamarosan elviszlek a nagyapámhoz. Mostanra már hallania kellett néhány pletykát rólunk, és hallani fogja, hogy anyámmal láttak téged különböző helyeken, így tudni fogja, hogy komolyan gondollak téged. Nem sok minden kerüli el a figyelmét. Nem szereti, ha a velünk kapcsolatos dolgokról a sajtón keresztül értesül, ezért be foglak mutatni neki, mint a barátnőmet, mielőtt a rólunk készült fotók a bulvársajtóba kerülnének. Imádott téged, amikor kicsi voltál, úgyhogy jó esély van rá, hogy örülni fog nekünk.

Emma bólint, arckifejezése komoly. Utálom, hogy ez az egész olyan mechanikusnak tűnik, de a házasságunk egy látszat, és mindig is az lesz. Az a legjobb, ha Emma most hozzászokik.