Kényelmi Házasság

17. Fejezet

Alexander

Emma a szemembe néz, mindkét tenyerét a mellkasomra szorítja, gyönyörű arcát bíborvörösre színezi a pír.

- Nyisd ki - mondom, miközben az ujjait az ingem gombjaira helyezem. Emma az ajkába harap, kihívó tekintet a szemében vibrál. Egy pillanatra azt hiszem, hogy nem engedelmeskedik nekem, de aztán megteszi, amit mondtam neki.

Figyelem őt, ahogy egyre többet és többet lát a mellkasomból. Lélegzése felgyorsul, és kezei mohón mozognak a testemen, elárulva a vágyat, amit érez. Gyűlöli, hogy mennyire akar engem, és én minden másodpercét élvezem.

Az ingem szétnyílik, és Emma felszisszen. Nem tehetek róla, de vigyorgok. Minden olyan őszinte benne, minden reakciója, minden érzelem, ami a tekintetéből kiolvasható.

A karjaimba emelem, és ő zihál, a karjai utat találnak a nyakam köré. Az ágyamhoz viszem, és óvatosan leteszem.

Felnéz rám, és megragadja a lepedőt, hogy a lehető legjobban betakarja magát. A tettei elárulják a bátorsága mögött rejlő idegességet, én pedig visszaharapok egy mosolyt. Kísértést érzek, hogy elhúzzam a lepedőt, hogy nézhessem, ahogy az ágyamban fekszik, sápadt bőrét, amely kontrasztban áll a sötét lepedőmmel. De hagyom őt... egyelőre.

Emma tekintete a kezemre tapad, én pedig nem sietek kivonni a vállamat a ruhámból. A padlóra esik, és ő az ajkába harap. A tekintete a mellkasomon vándorol, és nem kapkodja el a hasizmaim csodálását, már meg sem próbálja leplezni a vágyát.

Elvigyorodom, amikor a tekintete követi a kezemet a nadrágomig. Játszadozom a gombbal, élvezem a türelmetlenséget a szemében.

- Gyere ide  - mondom neki.

A másodperc töredékéig habozik, mielőtt engedelmeskedik. Emma felemelkedik a térdére, a lepedő lehull. A szépsége elállítja a lélegzetemet - a teste teljes tökéletesség, és ez a nő, ez a gyönyörű nő az enyém.

Megfogom a kezét, és a sliccemre teszem, élvezem, ahogy a szemei kitágulnak, amikor megérzi, milyen kemény vagyok.

- Tudod, mit kell tenned.

Emma a szemembe néz, miközben kinyitja a nadrágom cipzárját. Elmosolyodik, amikor a csípőmre teszi a kezét, és óvatosan megrántja a nadrágomat, magával rántva a boxeremet is. Vigyorgok a türelmetlenségén, és a hajába temetem a kezem, közelebb húzom magamhoz, ahogy a ruháim a padlóra hullanak.

Emma szemei lecsukodnak, amikor ajkaim találkoznak az övével, én pedig szorosabbra fogom a haját, és erősebben, mélyebben csókolom. Ő az ajkaimra nyög, én pedig belehajolok. Visszaesik az ágyamra, a haja szétterül, a teste a szemem elé tárul.

Vigyorgok, ahogy fölé hajolok. Emma az arcomhoz emeli a kezét, ujjai végigsimítanak az arcomon. Ahogy rám néz... Kéjvágy és megvetés keveredik benne. A szemei... olyan érzéseket keltenek bennem, amiket nem kellene.

Leengedem a testemet az övére, és az alkaromra támaszkodom egy pillanatra.

- Ettől a naptól kezdve, Emma. Ettől a naptól kezdve az enyém vagy.

Megfeszül, keze a hajamba fonódik. Még most is, hogy a teste az enyémhez szorul, küzd a vágyával.

- Mondd ki.

Emma szorosabbra fogja a hajamat, tekintete rendíthetetlen, ajkán vigyor ül:  

- A testem a tiéd, Alexander Kennedy. Teljesen a tiéd.

A homlokomat az övére hajtom, és elmosolyodom.

- Egyelőre ennyi elég lesz - suttogom, ajkaim a nyakára ereszkednek. Lágyan megcsókolom, ami nyögést vált ki belőle. Előbb-utóbb az enyém lesz az egész.