Kényelmi Házasság

51. Fejezet

Emma

Anyámmal ülök a kanapén, miközben a céges feljegyzéseket nézzük át, Alec mellettünk, átkarolja a derekamat és felsóhajt.

- Nézd bogárka - mondja.

- Ez az egész nem áll össze, nehéz lesz átdolgozni ezt a céget.

A vállára hajtom a fejem, ő pedig csókot nyom a hajam tetejére.

- Nem vagyok meglepve - mondja anyám.

- Aleric sosem volt olyan jó üzletember, még amikor kicsi voltál, akkor is én csináltam és most is én fogom csinálni, köztünk szólva, nincs olyan, amit ne tudnánk véghezvinni, kicsim - mondja édesanyám és mosolyogva rám néz.

Bólintok, de a feladat ijesztőnek tűnik.

- Minden egyes osztályvezetővel találkozót kell szerveznünk. - mondom miközben végig pörgetem az adatokat.

Csörög a telefonom, és a homlokomat ráncolom, amikor nem ismerem fel a számot, ezt a számot még senkinek sem adtam meg.

Alex meglepett pillantást vet a telefonra.

- Vedd fel a telefont, az a telefonszám a nagyapámé.

Felvont szemöldökkel nézek rá, miközben elfogadom a hívást, zavartan, hogy miért hív engem.

- Helló.

- Emma drágám, hallottam, hogy te vagy a Rousseau válalat büszke új tulajdonosa, abból amit hallottam, fegyverrel a kezedben mentél be, büszkébb nem is lehetnék.

Elpirulok, de nem tehetek róla, de a szavai nagyon jól esnek.

-  Antoinio nem volt semmi komoly, csak sajnos meg kellett tegyük.

- És mi van azzal az ebéddel, amit megígértél? Most éppen van egy kis időm, úgy tíz perc múlva ott lehetek, szeretném hallani a teljes történetet, különben is szívesen látnám újra az anyádat, évek óta nem láttam őt.

- Persze gyere nyugodtan.

Anyámra pillantok és mosolyogva befejezem a hívást.

- Alex nagyapja átjön ebédre, azt mondta, hogy szeretne látni téged, hiszen annyi év telt el azóta, úgy hangzott nagyon érdekli, hogy mégis mi is történt valójában.

Anya elmosolyodik és megrázza a fejét.

- Sofia apja óva intett attól, hogy hozzámenjek az apádhoz, fiatalabb korunkban nagyon jó barátok voltunk, és az apja mindig vigyázott rám.

Anyám vállára teszem a kezem, a szívem megszakad érte, anya annyi mindent elvesztett, mégis képes mosolyogni.

Sofia konyhája felé sétálok, megijesztve a személyzetet, bár Alexnak és nekem is van konyhánk, de Sofia konyhája jóval nagyobb, és mindig ezt használjuk a családi étkezésekhez, Antonio nem sokkal utánam lép be, kezében egy nagy kosárnyi zöldséggel.

- Szia édesem - mondja vigyorogva.

Izgatottan tart felém egy dinnyét, én pedig tágra nyílt szemekkel bámulom.

- Ó, te jó ég, vajon milyen íze lesz? Szerinted édes lesz?

Antonio csak megvonja a vállát.

- Nem fogjuk tudni ameddig nem kóstoljuk meg.

Nevetek és Sofia mosollyal az arcán beugrik a konyhában.

- Áhh akkor téged hallottalak apa.

Összeszűkült szemmel bámulja a pulton álló zöldségeket és keresztbe fonja a karját.

- Apa... azt hittem, azt mondtad, hogy én vagyok az egyetlen , aki mindig megkapja a zöldségeket.

Antonio félénken néz rá, én pedig csak nevetek, imádom, ahogy Sofia viselkedik az apja közelében és ahogyan ő bánik vele, ez az impozáns férfi nem más, mint egy szerető apa, amikor Sofia a közelében van.

- De Emma megfőzi neked - mondja, és minden báját, latba veti.

Sofia megrázza a fejét.

- Azt sem tudtad, hogy itt leszek-e, és fel sem hívtál - megfordul, hogy rám nézzen

- Hívott téged Emma? - kérdezi tőlem Sofia.

Antonio tágra nyílt szemekkel néz rám, és kissé megrázza a fejét, én meg épphogy visszaharapok egy mosolyt.

- Ööö nem - mondom, de a hangom nem a legmeggyőzőbb.

- Tudtam! - mondja Sofia, és az apjára pillant.

- Ne hibáztasd nagyapát. - mondja Alex miközben belép a konyhában, anyámmal közvetlenül mögötte.

- Nem tehet róla, az öregnek sosem volt esélye, Emma egyszerűen ért ahhoz, hogy ellopja az emberek szívét.

Sofia bólint, mintha egyetértene, és átkarolja a vállamat.

- Igen, ez igaz a mennyem nagyon is szerethető, néha olyan, mintha a lányom lenne.

Anya megköszörüli a torkát.

- Sofia ugye tudod, hogy ő az én lányom?

Sofia összeszűkíti a szemét, és szorosabbra húzza a szorítását rajtam.

- Már nem, már nem az.

Anya visszabámul rá.

- Alex és Emma esküvői ceremóniája még három hónap múlva lesz.

Szórakozottan figyelem őket, Sofia imádta, hogy itt vagyok, és én már megszoktam, hogy vele töltöm az időt, míg anya mindent megtesz, hogy behozza az elvesztegetett időt. Ők ketten állandóan azon vesznek össze, hogy mégis ki töltheti velem az időt, olyan mintha két elvált szülő harcolna a felügyeletemért, és ez végtelenül szórakoztat, ettől úgy érzem, hogy szeretnek, és ezt már évek óta nem éreztem, tudom hogy a játékosság, amit mutatnak, csak egy kísérlet arra, hogy feldobják a hangulatot néhány nehéz hónap után, de az, hogy ezt tegyék értem, megdöbbent. Az, hogy valaki eléggé törődik velem, hogy fel akar vidítani meglep.

Körbepillantok a szobában, a szívemet elönti a szeretet, évekig a magány emésztett, és csak a kétségbeesés tartott életben, és most itt állok egy olyan szobában, amely tele van olyan emberekkel, akik tényleg azt akarják, hogy itt legyek, akik törődnek velem.

A tekintetem megtalálja Alexét, és nem tehetek róla, de azon tűnődöm, vajon érez-e valamit irántam, néha úgy érzem, hogy igen, máskor meg nem tudok olvasni azokban a gyönyörű szemeiben. Nem vagyok biztos benne, hogy a szerelem még mindig olyasmi amit akarok. A szívem vágyik rá, de logikusan nézve most már értem Alec mégis honnan is indult. A szerelem... túl nagy kockázat, ami most köztünk van Alex-el, az elpusztíthatatlan, és csak egy kérdés jár a fejemben ami így szól : Ha mi Alex-al valaha szerelembe esnénk az összetörne minket, mint az anyámat, ahogy összetörte?

Rám mosolyog, és a szívem hevesen ver, Alex odasétál hozzám, de mielőtt odaérne hozzám, hangos szirénázás hallatszik a házban, amitől mindketten meglepődve felugrunk.

Megragadja a telefonját, homlokát ráncolja közben, az arca elszíntelenedik és a szívem hevesebben ver.

- Paparazók vették körül a házunkat, áttörtek a kerítése, az embereink azon dolgoznak, hogy visszaszórítsák őket, de túl sokan vannak, Aiden azt mondta, hogy néhány tucatnyian vannak odakint.

A tekintette megtalálja az enyémet és a félelem végigfut a gerincemen. Vajon rájöttek? Rájöttek a házasságunkra? Valahogy rájöttek, hogy a kapcsolatom nem valódi?

Antoniora pillantok, Alex mindent elveszíthet.