Kényelmi Házasság

13. Fejezet

Emma

Kábultan követem Alexandert vissza a földszintre, a szívem hevesen kalapál. Alig hiszem el, hogy épp most egyeztem bele, hogy hozzámegyek Alexander Kennedyhez.

– Emma

Sofia hangja kizökkent a kábulatból, és kihúzom a kezem Alexander kezéből, nem is sejtve, mikor ragadtam meg egyáltalán.

- Lucian beavatott egy kicsit, hogy mi történt veled. Már felhívtam a kórházat, és kifizettem az elmaradt költségeket. Ne aggódj semmi miatt, kedvesem.

Szünetet tartok, és visszahunyorgatom a szemembe gyűlő könnyeket. Évek óta nem látta anyámat vagy engem, mégis mindent megtesz, hogy segítsen nekünk.

Alexander megköszörüli a torkát, és kérdő pillantást küld rám, bólintok neki. Még most is, hogy anyám kórházi költségeit rendezték, beleegyezem, hogy hozzámegyek. Igaza van. Nem érezném helyesnek, ha hagynám, hogy egy vagyont költsenek a díjakra anélkül, hogy valahogy visszafizetném nekik. Anélkül, hogy aggódnék, hogy a nagylelkűségük elfogy. Alexanderhez feleségül menni mindkettőnk számára egyszerű megoldás.

Alexanderrel helyet foglalunk, és ő megragadja a kezem.

- Emma és én úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk - mondja egyszerűen. Hátradől a székében, mintha nem is most jelentett volna be valami megdöbbentő hírt.

Sofia nem szól semmit. Csak néz kettőnket, elgondolkodó arckifejezéssel az arcán. Lucian az első, aki válaszol.

- Basszus, nem. Mi a fenéért házasodnátok össze? Emma mi ez az egész? - pattan fel és fel alá járkál.

Ránézek, de nem tudom, hogyan magyarázzam meg. Mindennek volt értelme, amikor Alexanderrel megbeszéltem, de most hirtelen nehezen tudom kifejezni magam.

- Beleegyeztél, hogy hozzámész Alexhez, édesem? - Sofia kérdezi tőlem. A hangja lágy és kedves, de nem tudja elrejteni a szemében tükröződő aggodalmat. Egy részem aggódik, hogy talán azt gondolja, nem vagyok elég jó a fiának, hogy ő jobbat is tud. Igaza lenne. Már nem vagyok az a gazdag, jó kapcsolatokkal rendelkező örökösnő, aki voltam.

- Áldásomat adom rátok, ha úgy döntötök, hogy összeházasodtok. -  Alexanderre pillant, és néhány másodpercig elgondolkodva bámulja, mielőtt bólint.

- Ha eszembe jutott volna, felvettem volna az aktába, szóval beleegyezem.

Sofia rám pillant, és az anyai aggodalom, amit korábban láttam, eltűnik. Úgy néz rám, mintha értékelne, mégsem tudok elég jól olvasni benne ahhoz, hogy rájöjjek, hogyan értékelt engem.

- Azonban kérlek, gondold át még egy kicsit, Emma. A házasság egy életre szól.

Alexander bosszúsan néz az anyja szavaira, de Lucian egyenesen dühösnek tűnik.

- Ugye nem gondolod komolyan ezt a nevetséges ötletet, anya? - kérdezi felemelt hangon. Felránt a lábamra, és a vállamra teszi a kezét, szorosan összeszorítva.

- Emma, ha be akarsz házasodni ebbe a családba, akkor feleségül veszlek - mondja Lucian, és a szemei őszintén lángolnak. A szívem annyira tele van, hogy legszívesebben szétrepedne.

Rámosolygok, de megrázom a fejem. A puszta gondolat, hogy Luciannal összeházasodjak, annyira abszurd, hogy fel sem merült bennem.

- Csak a holttestemen keresztül - csattan fel Alexander, és közelebb lép hozzám. Átkarolja a derekamat, és magához húz, így távolítva el Lucian hatósugarából.

Lucian odalép hozzá, és az arcába bújik. Mellkason szúrja Alexandert, én pedig annyira megdöbbenek, hogy még arra sincs időm, hogy közéjük álljak. Lucian soha nem volt még csak távolról sem erőszakos. Mindig nekem kellett megvédenem őt a kötekedőkkel szemben.