Kényelmi Házasság

56.Fejezet

Emma

- Mi a baj, édesem? - Kérdezi anya, felnézve a laptopjából. Ő az ágyban fekszik, én pedig mellé fekszem, csak a közelébe akarok kerülni. Utálom szem elől téveszteni. Félek, hogy megint elveszítem. Felnézek rá, és megrázom a fejem, és igyekszem kizökkenni a gondolataimból.

- Egész héten furcsán viselkedtél. Mi folyik itt? Alex is alig volt otthon. Ti ketten veszekedtek?

Grimaszolok, és anya megszorítja a kezemet.

- Édesem, te aggasztasz engem. Mi folyik itt?

Megrázom a fejem és szipogok.

- Semmiség, anya.

Nem akarom őt terhelni a párkapcsolati problémáimmal, nem akarom, hogy aggódjon miattam. Bárcsak elrejthetném, hogy mit érzek, hogy eleve észre se vegye.

Alex és én napok óta alig beszéltünk. Mintha csak együtt élnénk. Mióta szóba került a válás, a kapcsolatunk menthetetlenül megromlott. Úgy érzem, hogy most, hogy elnök lett belőle, már nem tudja a  hasznomat venni. Ahogy velem bánik... erre valamiért nem számítottam, hiába mondta azt, hogy  olyan feleséget akar, akit használhat, akinek nem kell udvarolnia, aki nem áll az útjába.

Képes lettem volna megbirkózni ezzel, ha nem mutatja meg először, hogy milyen tud lenni. Ha nem engedett volna bepillantást abba, milyen érzés lehet, ha ő szeret.

- Anya, megbántad, hogy hozzámentél apához?

A mosolya keserédes és felsőhajt

- Nem, nem bántam meg, hogy hozzámentem apádhoz, Emma. Elvégre ő adott nekem téged. Csak azt bánom, hogy olyan sokáig maradtam, abban a pillanatban el kellett volna mennem, amikor rájöttem, hogy megcsal abban a pillanatban, amikor rájöttem, hogy már nem szeret engem, ha egyáltalán szeretett valaha is. Nem szégyen szeretni valakit teljes szívedből, Emma, de ennek a szerelemnek kölcsönösnek kell lennie. Ha végül többet adsz magadból, mint amennyit visszakapsz, akkor a végén csak önmagad maradsz, kimerülsz, mint én voltam. Ha hamarabb leléptem volna, talán más életem lett volna. Ki tudja? Talán tényleg megtaláltam volna az igaz szerelmet.

Bámulom őt, a gondolataim kavarognak.

- Még mindazok után is, ami történt, úgy tűnik, még mindig hiszel a szerelemben.

Anya bólint.

- Nem a szerelem tette ezt velem, drágám, hanem a szeretet hiánya.

Meglepetten pislogok, mire ő elmosolyodik.

- Drágám, mind Sofiának, mind nekem az volt a problémánk, hogy teljes szívünkből szerettünk, és soha nem kaptuk vissza ugyanezt a szeretetet. Így élni, és így szeretni, ez a kettő egyszerre nem fenntartható.

A szeretet hiánya... Sosem gondoltam így erre.

- Nem lenne sokkal egyszerűbb egyáltalán nem szeretni?

Anya nevetésben tör ki, és megszorítja a kezemet.

- Drágám, a szeretet nélküli élet nem olyan élet, amit érdemes élni. Különben is, nem választhatod meg, hogy szeretsz-e valakit vagy sem, bárcsak meg lehetne választani az, mennyivel meg könnyítené az életet, ha csak úgy dönthetnénk. A szerelem... nem hallgat a józan észre.

Elgondolkodom a szavain. Próbáltam küzdeni az érzéseim ellen, de végül akaratom ellenére beleszerettem Alexbe. Az akarok lenni, akit ő kér tőlem - egy kényelmes feleség, egy partner, aki a saját dolgával törődik, de nem tudok, nem tudom nem szeretni őt.