Kényelmi Házasság

41. Fejezet

Alexander

Furcsán türelmetlenül várom Emmát az étterem bejáratánál. Mondtam neki, hogy elviszem a legújabb éttermünk megnyitójára, és ő azt mondta, hogy itt találkozunk. Elmosolyodom magamban, amikor a limuzinom megáll a járdaszegélynél, odasétálok az utasajtóhoz, kinyitom, és elakad a lélegzetem, amikor meglátom őt.

Egy lenyűgöző fekete ruhát visel, amely gyönyörűen öleli az alakját, de a szeme az, ami megfogott, ahogyan rám néz, mintha csak ő és én lennénk beavatva egy titokba.

- Gyönyörű vagy  - mondom neki, miközben kisegítem a kocsiból, Emma rám mosolyog, és a szívem kihagy egy rohadt ütemet.

- Te sem nézel ki olyan rosszul - mondja, miközben a szemei végigvándorolnak a testemen.

- Bár szerintem ma este még jobban fogsz kinézni rajtam.

A szemeim tágra nyílnak a döbbenettől, Emma pedig elégedetten vigyorog. Mostanában egyre szemtelenebb dolgokat mond nekem. Imád provokálni, sokkolni engem. Rávigyorgok, közelebb húzom magamhoz, és megcsókolom az étterem előtt. Tucatnyi fényképezőgép villanása egyszerre indul el, és én még egy kicsit közelebb tartom magamhoz.

Amikor elhúzódom, Emma arcán tépett kifejezés ül. Közelebb hajolok hozzá, és az ajkammal végigsimítok a fülén.

- Ez nem a látszat kedvéért volt - suttogom.

- Ez viszont igen

Újra megcsókolom, lassan, amíg a testünk össze nem olvad. A szívem hevesen ver, mire újra elhúzódom tőle, és megrázom a fejem.

- Jobb, ha abbahagyom - motyogom.

- Különben igazi műsort adok nekik.

Emma felnevet, én pedig felajánlom neki a karomat. Nem emlékszem, mikor éreztem utoljára így, izgatottan várom a randit... a saját feleségemmel.

Emma megdermed, amikor belépünk az étterembe, én pedig követem a tekintetét. Meglátom az apját és a családja többi tagját az egyik asztalnál. Noel átkarolja Jennifert, ő pedig felnéz rám, és a tekintetünk találkozik a teremben. Arra számítottam, hogy érzek valamit, de ehelyett csak... megvetést. Olyan sokáig ragaszkodtam hozzá, hogy felszabadító érzés elengedni. Utólag nem is értem, mit láttam benne. Egy részem úgy érzi, hogy nem is ő volt az, aki miatt annyira feldúlt voltam, hanem inkább maga az árulás. Évekig győzködtem magam, hogy nem fogok úgy végezni, mint az anyám, de mégis így lett. Elmosolyodom magamban, és Emma megfeszül mellettem. Megpróbál elhúzódni tőlem, én pedig még közelebb szorítom magamhoz.

Noel bámul rám, és bosszúsnak tűnik, amiért nem reagálok arra, hogy Jenniferrel látom őt. Még akkor is, amikor utoljára láttam őket együtt, jobban érdekelt, hogy Noel-t bosszantsam, mint az, hogy Jennifert megbántsam, és erre csak most jöttem rá. Elvigyorodom, és csókot nyomok Emma halántékára, élvezem, ahogy a keze gömbölyűre ökölbe szorul.

- Emma, Alexander Kennedy - mondja Alaric Rousseau, és udvariasan bólint. Odahív egy pincért, és kér még két helyet, Emma pedig megfeszül.

- Csatlakoznod kell hozzánk - mondja. Emmára nézek, de az arckifejezése nem árul el semmit.

- Apa - mondja, és biccent a férfi felé. A többit nem veszi tudomásul, és egy apró mosoly húzódik az ajkamra.

- Gyere, gyere, csatlakozz hozzánk -  mondja.

- Hogy vagy?

Megdermed, és látom rajta, hogy az apja iránti szeretet és a fájdalom között vergődik, amit még mindig próbál feldolgozni.