Kényelmi Házasság

5. Fejezet

Alexander

Bámulom az apámról készült fotókat a postaládámban, és szorosabban szorítom a kezemben lévő telefont. Ezúttal Tijuanában van két, nála feleannyi idős szőkével.

- Tudod, mi a dolgod - mondom, és az állkapcsom önkéntelenül összeszorul.

- Gondoskodj róla, hogy ezek a fotók soha ne kerüljenek napvilágra

- Persze - mondja Elliot, és a fotók eltüntetésének költségeit ecseteli.

- Nem érdekel - mondom neki. Elliot az egyik legközelebbi barátom, és talán ő a legjobb hacker a világon. Ennek köszönhetően nem kételkedik abban, hogy megzsaroljon engem, cserébe azért, hogy az ilyen szarságokat távol tartsam az internetről.

- Csak gondoskodj róla, hogy az anyám soha ne lássa ezt. Soha senki nem láthatja ezt.

Bosszúsan befejezem a hívást. Apám már meg sem próbál ravaszul viselkedni az ügyeivel kapcsolatban. Nincsenek többé kifogások, nincsenek kitalált üzleti utak, nincsenek hazugságok. Most már csak eltűnik hónapokra, újra és újra összetörve anyám szívét.

Több mint húszezer dollárt költöttem arra, hogy titokban tartsam a viszonyait, de kizárt, hogy anyám ne tudjon róla. Elkattintom az e-mailt, undor telepszik a gyomromba. Az állítólag boldog házasságuk csak látszat. Minden házasság, amit ismerek, az. Egyetlen boldog házaspár sem jut eszembe.

Megnézem az órámat, és grimaszolok, amikor rájövök, hogy mindjárt itt az ideje a heti ebédidőmnek anyámmal. Soha nem lesz könnyebb ezeket a dolgokat eltitkolni előle. Felemészt, mint egy lassan ható méreg, egy készülő katasztrófa.

Sóhajtok, felkapom a zakómat, megigazítom a nyakkendőmet, miközben
kisétálok. Az Aston Martinommal
megyek haza, azzal az autóval, amit
minden szerdán vezetek - pusztán azért,
mert kabrió, és anyám imádja, ahogy a
szél végigfúj a haján, amikor ebédelni
viszem. Ez az egyetlen alkalom a héten,
amikor tudom, hogy mosolyt csalok az
arcára.

Már vár rám, amikor megállok a kastélyunk előtt. Kiszállok a kocsiból, és körbesétálok, hogy kinyissam neki az ajtót, ő pedig rám mosolyog.

- Szia, drágám- mondja.

Egy csókot nyomok az arcára, és elmosolyodom.

- Szia, anya. Készen állsz az ebédre? - kérdezem mosolyogva.

Bólint és leül, miközben én visszaszaladok a kocsimhoz. Anyám vigyorog, amikor leeresztem a tetőt, és a szívem felmelegszik. A boldogság, amit most sugároz... igen, ezt semmiképp sem vehetem el tőle.

Egész úton az étteremig gondolataimba merülök, alig vagyok jelen, amikor leülünk. Csak amikor anyám a nevemet kiáltja, akkor riadok ki belőle.

- Szétszórt vagy, édesem - mondja. - Gondolom, hallottad a híreket? - kérdezi kicsit bizonytalanul.

Pislogok, és feleszmélek.

- Még te is tudtál Noel-ról és Jenniferről?

Úgy tűnik, én voltam az utolsó, aki megtudta. Úgy tűnik, mindenki lábujjhegyen járkált körülöttem, és ezt utálom. Utálom, ha sajnálnak.

- Alex- mondja óvatosan.

- Jennifer nem olyan, mint mi. Ez soha nem működött volna.

Fanyarul elmosolyodom.

- Nem olyan, mint mi? Miért? Mert nem gazdag?

Anya bólint, és bosszúság kúszik végig a gerincemen.

- Apa sem volt az- csattanok ki.

- Nagyapa vette fel apával a vezetéknevedet, mert egy senki volt. Lehet, hogy mindenki úgy tesz, mintha elfelejtette volna, de ez nem változtat az igazságon. Ha ő elég jó volt neked, akkor miért nézed le a hozzá hasonló embereket?

Anya megbántottnak tűnik, és én azonnal megbántam a szavaimat.

-Anya, sajnálom - mondom, és megrázom a fejem.

- Nem kellett volna ezt mondanom. Bocsánatot kérek, őszintén.

Bólint, feszült mosollyal az arcán. Nem tehetek róla, de elgondolkodom azon, hogy apa miatt van-e ennyire ellene a társasági körünkön kívüli embereknek. Aggódom, hogy azzal próbálja mentegetni a viselkedését, hogy minden problémájuk abból fakad, hogy különböző világokból jöttek, pedig nem hiszem, hogy ez így van. Egyetlen kellemes emlékem sincs apámról. Egyetlenegy sem.

Nehéz szívvel nézek anyámra. A haja tökéletesen szőke, egyetlen szál sem áll a helyén. A legapróbb ráncot sem látom az arcán. Anyám tökéletes külsőt tart fenn. A tökéletes feleség, a Kennedy család matriarchája. Az álarc, amit az évek során gondosan megmunkált. Minden alkalommal, amikor apám elhagyott minket, az ő álarcának egy újabb része készült el. Néha azon tűnődöm, vajon
mit lát, amikor a tükörbe néz. Azt a nőt látja, aki valaha volt, akit apám tönkretett? Vagy elkezdte elhinni a saját hazugságait?

Anya elővesz a táskájából egy ismerős
manilamappát, én pedig lenyelek egy nyögést. Kinyitja, és elkezdi kiteregetni a fényképeket az asztalra.

- Ezek a lányok és a családjaik mindannyian szövetséget szeretnének kötni a Kennedy családdal. A Vanderbiltek a legjobb választásom. Fúziót ajánlanak, ha feleségül veszed a legidősebb lányukat.

Szorosan elmosolyodik, könyörgő tekintet a szemében.

- Csak találkozz velük, Alex. Soha nem tudhatod, hogy beleszeretsz-e valamelyikükbe.

Beleszeretsz valamelyikükbe? Még ennyi év után is, ennyi fájdalom után, amin keresztülment, ennyi idő után, amikor apám elhagyta őt, minket, még mindig hisz a szerelemben. Nem hajlandó meglátni az átkot, ami valójában.

- Különben is, a nagyapád határideje közeleg. Jelenleg a harc az elnöki pozíciójáért közted és Dylan között zajlik. Ha június végéig nem házasodtok össze, a pozíció automatikusan Dylané lesz, bármennyivel is jobban megérdemelnéd. Tényleg azt akarod, hogy a cég az unokatestvéred kezébe kerüljön? Dylan feleannyira sem okos, mint te, és ő sem dolgozott olyan keményen, mint te.

Sóhajtok, a tekintetem a fotókra ereszkedik.

- Anya - mondom, a hangom lágy.

-Nem tudsz beszélni nagyapával? Te vagy az egyetlen lánya - tudod, hogy kedvel téged. Nem gondolja meg magát? Én a csontjaimig dolgoztam a cégünkért, nem úgy, mint Dylan. Dylan mindig csak a minimumot teszi bele, és ezt nagyapa is tudja.

Anya megrázza a fejét.

- Én megpróbáltam, drágám. Nem hajlandó megmozdulni. Még mindig szilárdan hisz a családi erényekben, amelyek mindenek felett állnak, és nem hajlandó meghajolni a szabályokat miattad. A családunk bármelyik tagjának, aki helyet akar foglalni a tanácsban, házasnak kell lennie. Ez rám is vonatkozik, édesem. Mindig is ez volt a szabály, és mindig is ez lesz. Lehet, hogy kivételt tett volna, ha a pozíció, amire vágytál, nem az övé lenne. Az utódjának házasnak kell lennie, Alex. Nem fogja meggondolni magát.

A szemem a fotókra esik, egész testem zsibbad a lemondástól. Kizárt, hogy hagyom, hogy a cég Dylan kezébe kerüljön. Kizárt dolog, hogy hagyjam, hogy a kemény munkám kárba vesszen. Egész életemet azzal töltöttem, hogy a nagyapám szerepét örököljem, és most nem fogom feladni a céljaimat.

Sóhajtok, és bólintok anyámnak.

- Ahogy kívánod, anyám - motyogom.

- Menj előre, és kezdj el találkozókat szervezni az általad alkalmasnak ítélt lányokkal. Én majd kiválasztok közülük egyet, akit feleségül veszek.