Kényelmi Házasság

50. Fejezet

Alexander

Emma szomorú arckifejezéssel bámul fel a családi házra.

- Ne aggódj, kicsim - mondom, és átkarolom.

- Visszaszerezzük neked az otthonodat.

Emma megrázza a fejét, és lábujjhegyre emelkedik, hosszan tartó csókot nyom az arcomra.

- Nem - mondja.

- Az otthonom veled van, ma visszaszerezzük az anyám otthonát.

A szívem megdobban, és rámosolygok. Úgy véli, hogy az otthona velem van?

- Drágám.

Emma felhúzott szemöldökkel fordul az anyjára.

- Hagyd csak - mondja Sarah, tekintetét az előttünk lévő birtokra szegezi.

- Hadd csináljam én.

Emma bólint, a keze végigsimít a karomon, amíg a keze az enyémbe nem simul. Összefonom az ujjainkat, mi ketten Sarah mögött haladunk, egy tucat férfi vesz körül minket.

Emma megérinti a fülhallgatóját, majd biccent az anyjának.

- A rendszerek leálltak.

Sarah mélyet lélegzik, és kinyomja a kapukat. Lassan lépked, erősen támaszkodik a botjára, de megy, ennyi év után is jár.

A feleségemre pillantok, az én csodálatos feleségemre. Egyszer sem mondott le az anyjáról. Megküzdött az ösztöndíjért, és három munkahelyen dolgozott, hogy megengedhesse magának a kivételes ellátást, amit Sarah kapott. Megcsinálta ezt - egy nő, aki piszkosul gazdagként nőtt fel,mindezt az anyjáért.

Sarah besétál a házba, Emma és én pedig követjük őt. Besétál a nappaliba, ahol Jade és Elise a kanapén ül - az ő kanapéján. Jade döbbenten ül fel, a keze a szájára tapad. Úgy néz ki, mintha szellemet látott volna, ugyanaz a bűntudat tükröződik a szemében is, amit Noel ábrázolt.

- Jade - mondja Sarah, a hangját gúnyos meglepettséggel árnyalja.

- Mit keresel a házamban?

Jade feláll a kanapéról, és körbesétál, az arca elfehéredik. Megáll a kanapé mögött, mintha akadályként próbálná használni.

- Te... te meghaltál.

Sarah lenéz a kezére.

- Nem - mondja.

- Nem hiszem.

Egy lépést tesz előre, és Jade egy lépést távolodik tőle. Eközben Elise a kanapén ül, a szeme tágra nyílt. Emma bólint az embereinknek, és azok Elise felé mozdulnak, lefogva őt.

- Maradj távol a lányomtól - mondta Jade, és a hangja remegett. Körbepillant a szobában, és rájön, hogy túlerőben van.

Sarah nem vesz róla tudomást, és leül a kanapéra, egyik lábát keresztbe vetve a másikon.

- Nem mondhatnám, hogy tetszik, amit a hellyel műveltél - mondja homlokát ráncolva.

A vele szemben lévő kanapé felé biccent.

- Foglalj helyet.

Az egyik emberünk megragadja Jade-et, és belekényszeríti abba a székbe, amit Sarah az előbb mutatott, én pedig elmosolyodom. Odahajolok Emmához, az ajkaim a füle mellett simulnak el.

- Az anyukád eléggé vagány.

Elvigyorodik, én pedig átkarolom. Emma a hátát a mellkasomnak támasztja, én pedig a feje tetejére helyezem az állam. Úgy állunk itt ketten, mintha a kedvenc sorozatunkat néznénk.

- Azt hittem, megegyeztünk, hogy távol maradsz a családomtól - mondja Sarah, és széttárja a karját a kanapén.

- Akkor miért vagy a házamban?

Jade megremeg, és a telefonjáért nyúl, amin Sarah csak nevet.

- Ne fáradj - mondja.

- Alaricot a Kennedyek tartják fogva, Noel-t pedig letartóztatták gyilkossági kísérletért, de ne aggódj, Jade, hamarosan csatlakozhatsz a drága fiadhoz.

- Te... te... ez nem a te házad, többé már nem, ez az enyém, el kell tűnnöd innen - mondta Jade.

- Hívom a rendőrséget, ez birtokháborítás.

Csókot nyomok Emma nyakára.

- Jó húzás Jade részéről - mormogom, és Emma felszisszen.

Elise figyel minket, percről percre egyre jobban eluralkodik rajta a pánik, én pedig összehúzom a szememet rajta. Nem felejtettem el, hogy Elise az oka annak, hogy a feleségem a Vaughn's-ban kötött ki, ugyanott, ahol végül ő is fog kikötni, majd én gondoskodom róla.

Emma megrázza a fejét.

- Az lenne, ha valóban az övé lenne ez a hely, de nem az övé.

Jade Sarah-ra mered, az arca lassan visszanyeri a színét.

- Minden, ami korábban a tiéd volt, most az enyém, ami azt illeti, mindig is az volt. Alaric mindig is az enyém volt, és te is jól tudod, hogy Noel is az. Nem számít, hogy évekig nevelted őt, ő az én vérem. Alaric csak a pénzért ment hozzád, mindig is engem szeretett.

Sarah megdermed, ez durva volt. Emma szorítása a kezemen megszorul, és egy lépést tesz előre, de visszarántom.

- Anyukádnak kell ezt most el intéznie - mondom neki.

- Hagyd meg neki ezt a pillanatot. Évek óta erre várta.

Bólint, de látszik rajta, hogy feszült. Szorosabban szorítom magamhoz.

- Ez talán igaz is lehet - mondja Sarah.

- De ez nem magyarázza meg, hogy miért vagy a házamban. Alaric és Noel.... tudod mit megkaphatod őket, a tiéd, de minden, amiért valaha is dolgoztam? Minden, amibe valaha is fektettem? Azt nem kaphatod meg, Jade.

Jade a két besétáló rendőrre pillant, és elmosolyodik, ostoba nőszemély.

Sarah biccent Aidennek, aki egy köteg papírral a kezében odasétál hozzá. Leteszi őket Jade elé, mielőtt átnyújt Sarahnak egy merevlemezt, amely megegyezik azzal, amit korábban Emmának adott.

- Egy kilakoltatási értesítés? -  Jade azt mondja, a keze remeg.

Sarah feláll a helyéről, és körülnéz.

- Összecsomagoltatom a személyes holmiját, bár kétlem, hogy szüksége lesz rá ott, ahová megy - mondja, és a rendőrök felé biccent. Letartóztatják Jade-et gyilkossági kísérletért, ahogy Noel-t is és ahogy ő is tette, Jade is megpróbál küzdeni ellene.

- Vigyék ki innen - mondja Emma, a fejét Elise felé billentve.

Annak a lánynak mindig is olyan nagy szája volt a feleségem körül, de ma egyetlen szó sem hagyta el a száját. Csak a félelmet és a fájdalmat látom az arcán, amit évek óta éreztet Emmával.

Az ajtó becsukódik mögöttük, és Sarah a padlóra zuhan. Emma zihál, és odarohan az anyjához, a karjába veszi Sarah-t.

Megszakad a szívem, amikor Sarah könnyekben tör ki. Egyszer sem sírt, mióta felébredt. Akkor sem, amikor a beszéddel küszködött, akkor sem, amikor a végtagjai nem tették azt, amit ő akart, még akkor sem, amikor azt mondták neki, hogy hónapokig tolószékben kell ülnie.

Egyik sem törte meg, de ez igen, a szerelem.