Kényelmi Házasság

16. Fejezet

Alexander

Besétálok a hálószobámba, és megállok, halkan becsukom magam mögött az ajtót. A kádam vízsugarait hallom? Minél közelebb megyek, annál tisztább lesz a hang. Odasétálok a kádhoz, és látom, hogy Emma feje kilóg, hosszú, sötét haja a perem fölé lóg, a feje hátrahajtva. Olyan csábítóan néz ki.

Már éppen kiáltanám a nevét, amikor felnyög, és kissé megmozdítja a vállát. Megfogdossa magát a kádamban? Közelebb megyek hozzá, és csukott szemmel figyelem az arcát, ahogy kényezteti magát.

Valószínűleg nem hallotta, hogy besétálok a vízsugarak hangja miatt, és kihasználom ezt a pillanatot, hogy csak nézzem őt. Kibaszottul gyönyörűen néz ki, a teste kissé ringatózik, mintha a saját kezét lovagolná. Bárcsak ne lennének útban a kibaszott buborékok, hogy láthassam a testét. Már a hangjától is kőkemény vagyok, és nem tudok nem azon gondolkodni, milyen lesz, amikor végre megkapom a kis feleségemet. Csak az ő testére tudok gondolni, mióta az ujjaim benne vannak, és többre van szükségem. Többet belőle.

- Emma? - Mondom, a szám magától mozdul.

Riadtan ül fel, mellei a buborékok fölé emelkednek. Baszd meg! Gyönyörű. Tökéletes, könnycsepp alakú mellek, valószínűleg nagyobbak, mint amennyit a kezembe tudnék fogni. Felül a kádban, láthatóan nem veszi észre, hogy mennyit fed fel magából. A szemei a nadrágomon vannak, és későn veszem észre, hogy az erekcióm az arca előtt van.

- Mit csinálsz? - Kérdezem tőle, és csodálkozom azon, hogy képes vagyok a könnyed hangnemet megőrizni miközben valójában csak annyit szeretnék, hogy kiemeljem őt a kádból, és befejezzem, amit elkezdett.

Az arca élénk bíborvörösre változik, a szín a mellkasára is kiterjed. Olyan zavartnak tűnik, a gátjai leomlanak, eltörli őket a szégyen, amit egyértelműen átél. Lenyűgözően néz ki, és ó, olyan kibaszottul ártatlanul.

Elszakítom róla a tekintetem, és megragadok egy törölközőt.

- Gyere ide.

Emma szemei kitágulnak, én pedig rávigyorgok.

- Gyere ide, drága feleségem  - ismétlem.

Nehezen lélegzik, és amikor a tekintete találkozik az enyémmel, felismerem a vágyat azokban a gyönyörű szemeiben.
Vágyat, de egyben bosszúságot is. Emma nem szereti elfogadni a parancsokat, én pedig imádom kiadni őket, még ha csak azért is, hogy lássam, ahogy így villog a szeme.

- Emlékeztetnem kell téged, hogy eladtad a testedet nekem?

Emma lassan felemelkedik, a víz végigsiklik a bőrén, és eláll a lélegzetem. Összeszorítom az állkapcsomat, hogy megpróbáljak uralkodni magamon, hogy visszatartsam magam attól, hogy a karjaimba emeljem a feleségemet, és ágyba vigyem.

Meztelenül áll előttem, a szemeiben kimondatlan kihívás csillog, én pedig rámosolygok.

- Gyönyörű - motyogom, a kezem végigsiklik a karján és a tarkóján, a hüvelykujjam a torkán. A pulzusa az egekben száguld, és nehezen lélegzik. Vajon észreveszi-e egyáltalán, hogy a teste elárulja őt?

Közelebb hajolok, és a szemei lehunyják a szemét, ahogy az ajkaim az övéire süllyednek. Áthidalom a köztünk lévő távolságot, és ezúttal lassan csókolom meg, nem sietve élvezem a finom ajkait. Emma nyöszörög, mintha többet akarna, én pedig az ajkaihoz simulva mosolygok. Úgy tesz, mintha ellenállna nekem, de amint megérintem, a teste elárulja.

A kezem végigsimít a testén, a bőre csúszós és nedves az ujjaimnak. Emma  enyhén megborzong, és én elhúzódom tőle. Megragadom az eldobott törölközőt, és köré tekerem.

Csalódottnak tűnik, én pedig mosolygok, ahogy megsimogatom az arcát, hüvelykujjam az ajkát simogatja.

- Bébi, egész éjjel van időnk, és az én ágyamban akarlak látni.

A tekintete az immár nedves pólómra esik, és ujjaival végigköveti a nedves foltokat. Az érintése olyan lángra lobbant, amilyet évek óta nem tapasztaltam, ha egyáltalán valaha. Megragadom a kezét, hogy a helyén tartsam, és Emma a mellkasomhoz szorítja a tenyerét. Ahogyan rám néz, az őrületbe kerget.

- Így... így néztél rám a Pokolgépnél - motyogom.

- Az a tekintet a szemedben, azóta  az éjszaka óta kísért az álmaimban.

Emma elpirul, én pedig elmosolyodom.

- Mondd el, mire gondolsz. Akarsz engem, Emma? Ahogy rám nézel, azt gondolom, hogy azon gondolkodsz, mi van az ing alatt.

Emma elmosolyodik, de kissé idegesnek tűnik.

- Én... nos... - suttogja.

- Igen - mondja.

- Igen, pontosan erre vagyok kíváncsi, és szándékomban áll kideríteni, Alexander.