Túl késő...[BTS ff.]

5.fejezet:A megmentő

Aznap este egy szemhunyásnyit sem aludtam.Tudom,gyermeteg,de féltem.Féltem,mint egy óvodás.Mondhatnátok,hogy szánalmas vagyok,igazatok lenne.Viszont nem érdekel,mit gondolnak mások.Mások,akik nem tudják,milyen életem volt,miken mentem keresztül,mivel kellett megbírkóznom.Tudom,nem kell tartanom Taehyung-tól,és egyik BTS fiútól sem,mégsem bírtam aludni,túl zaklatott voltam.

Azóta csaknem egy hónap eltelt már.Szinte minden egyes nap beszéltem a srácokkal.Pontosabban Jungkook-kal,Hoseok-kal,Yoongi-val,Jimin-nel,Jin-nel és Namjoon-nal.Ám,Tae teljesen elzárkózott.Nem értem!Hiszen ő volt az,aki megbántott engem,s nem fordítva.Mégis ő játsza a sértődöttet.

Közben Kookie párszor meglátogatta YunSeo-t és engem.Persze,tudom,hogy csak a barátnőm miatt járkált hozzánk.Látszik rajta,teljesen beleesett a lányba.
Yoongi is benézett néha napján,és feldobta unalmas életemet.

YunSeo virágárusi állása pedig már biztos munkahely.Imádja a növényeket,ezért nem volt kérdéses,hogy eladó marad-e a kis üzletben.Velem,mi van?Hát,semmi érdekfeszítő.Az egészségi állapotom nem romlott,szerencsére.A zeneszerzést folytattam.Viszont beálltam ének-,zongoratanárnak.A ,,diákjaim" pedig házhoz járnak.Jelen pillanatban is egy velem egyidős fiút várok.

-MinHee,itt van KunWoo!-vidáman kiabált be a szobámba a barátnőm.

-Ah,megyek már.-magamra kaptam a fekete cipzáros pulóveremet,és kiballagtam a nappaliba.-Szia!-mosolyogva köszöntöttem a srácot.

-Helló!-vigyorogva a kanapéra vetette magát.-Na,kezdhetjük?

-Persze.-elköszöntem YunSeo-tól,aki éppen Jungkook-hoz indult,majd lehuppantam a fiú mellé.

-A zongora mögé ülj le,ne ide,és kezdj játszani!-fölényeskedve förmedt rám.

-Igencsak el vagy tévedve!Nem te mondod meg nekem,hogy mit csináljak!-szúrós szemekkel sasoltam az arcát.

-Én fizetlek,azt csinálod,amit én mondok!-vigyorogva közelebb húzódott hozzám.

-Khm...-megköszörültem a torkom,majd felálltam.-Szóval,megcsináltad a kottaírást?

-Nem.-megrántotta a vállát,ezzel jelezve,hogy nem izgatja a dolog.

-Miért nem?

-Mert pont leszarom a kottákat!Énekelni jöttem!Ezért a formás kis hátsóddal huppanj le oda,és kezdj el játszani!-kacagva a hangszer felé mutatott.

Ahj,de utálom!Ennek ellenére el kell viselnem,heti két alkalommal.Olyan nagyképű és parancsolgató!Kijárna neki már egy hatalmas pofon.

Inkább nem válaszoltam.Jókislány módjára helyet foglaltam a zongoránál,majd megszólaltattam a hangszert.KunWoo a zene dallamára énekelni próbált,több-kevesebb sikerrel.Nem túl jó a ritmusérzéke.

-Hozz nekem vizet!Kiszáradt a tokom...-szigorúan rámparancsolt,majd füstös tekintét az enyémbe fúrta.

-Nem vagyok a szolgád!

-Eredj!-felhúzott,majd a konyha irányába lökött.

Nem tudom,mit képzel magáról!Lassan betelik a pohár nálam is.

Nem akartam feszültséget,ezért kiballagtam a konyhába,telieresztettem egy üvegpoharat vízzel,majd bevittem neki,és visszaültem a zongorához.

-Fuj,ez nagyon szar!-fintorogva visszaköpte a folyadékot a pohárba.

-Tudod,ez a csapvíz.Mire számítottál?Nem otthon vagy,kisherceg!-kuncogva a fiú felé fordultam.