Túl késő...[BTS ff.]

14.fejezet:Hiba

Ezt követően felém tornyosult,majd habozás nélkül puha,hívogató párnácskáival érzéki csókot lehelt a számra,közben pedig lepénylesője mögött egy alig észrevehető,boldog mosoly foglalt helyet,s gyönyörűbbé tette ajkaink emlékezetes táncát.

Olyannyira váratlanul ért,lefagytam.Viszont szinte rögtön kapcsoltam,s viszonoztam csókját.A fellegekben jártam.Gyomromban ezernyi pillangó csapkodta össze-vissza a szárnyait.Mintha bizsergett volna a testem,furcsa,ámde kellemes.Ajkaim pedig szinte égtek Taehyung édes párnácskáit érezve.

Tae lassan elvált tőlem,majd homlokunkat összeérintette,s tekintetével megpróbált olvasni a gondolataimban.Arca pirospozsgás volt,mint nekem.Szemei talán most csillogtak a legfényesebben.Gyönyörű volt minden vonása.

Idilli helyzetünket,s a pince néma csendjét,melyben csak a hangos szívverésünk zajongott,Hoseok kiabálása törte meg.A nevünket üvöltve keresett minket,s másodperceken belül ránk is talált.

Finoman elmosolyodtam,s beszédre nyitottam a számat,ám elgyengültem.Látásom elhomályosodott,erőm elfogyott,kizártam a külvilágot,s elnyelt az örvénylő sötétség.

***Taehyung***

Oly' rég várok erre a pillanatra.Nem kellett volna ilyen sokáig hezitálnom,hisz' MinHee viszonozta a csókomat.Talán Ő is...Ah,nem...Mégis annyira érzelmes volt.Minden minutumját élveztem.Többet,s többet akartam.Szinte már majdnem felfaltam,ám sikerült mérsékelnem a hevességemet.Viszont nem tudom,meddig bírom nélküle.Ezek után nekem ennyi nem elég.

***Hoseok***

Idegtépő kocsikázás után megérkeztünk Sungoh házához.Az ajtó tárva-nyitva volt,ezért szabadon bemehettünk.Rövid keresgélés után az alagsorba vettük az irányt.S ott rájuk leltünk.Egy hatalmas kő esett le a szívemről,mikor láttam,mindketten élnek.Ám annak már nem örültem,hogy TaeTae rámászott a húgocskámra.

-Tae,jól vagytok?-melléjük rohantunk,s idegesen vizsgálgatni kezdtük őket.-MinHee?-megrémültem,mikor ráébredtem,hogy a lány ájultan fekszik.

-Nyugodjatok meg!-köhintett egyet V,majd magyarázásba kezdett.-MinHee megsebesült.-lemászott róla,majd az átázott kötésre mutatott.-Látnia kell egy orvosnak.

-Neked sem ártana egy orvos.-fejét rázva javasolta Jimin.

-Már értesítettem a rendőrséget,s felhívtam a mentőket is.-közölte Namjoon.

Bólintottunk egyet,s vártunk.Persze,Sungoh-t is szemmel tartottuk,ám nem szenteltünk rá túl nagy figyelmet.

Rövid idő elteltével megérkeztek a rendőrök,s a mentők.Tae-t ott,helyben megvizsgálták.Végülis nagyobb baja nem lett.Néhány zúzódás,egy apró sérülés az arcán,kiheveri.A testvérét pedig kórházba szállították enyhe agyrázkodással.MinHee-vel mi van?Nos,rá is a kórház várt volna,ám sikerült kikönyörögnünk,hogy hazavihessük.Ámde előtte leápolták a sebeit,s megállapították,hogy nem súlyosan,de kiszáradt.Ezért miután felébred,figyelnünk kell arra,hogy igyon,s persze egyen.

***MinHee***

Nehézkesen felnyitottam pilláimat,s egy cseppet sem ismerős helyen találtam magam.Kissé megijedtem,ám ez az érzés elillant,mikor megláttam a körülöttem ülő embereket.

-Csakhogy felébredtél!-könnyek közepette ölelt át YunSeo.-Annyira aggódtam érted!-olyan erősen szorított,a lélegzetem is elállt.