Túl késő...[BTS ff.]

7.fejezet:Vallomások 2/2

***MinHee***

Már sötétedett,mikor úgy véltem ideje lenne hazaindulni.

-Nos,azt hiszem,megyek.-felpattantam a kanapéról.-Izgatottan várom a koncertet!-mosolyogva magamrahúztam a cipőmet,majd a dzsekimet.

-Még egyszer köszönjük,MinHee!-vigyorogva hálálkodtak.

-Mit is?-zavartan nevetni kezdtem,és megvakartam a fejem.

-Ezt...-az éppen egy plüssmackóval játszó Taehyungra mutattak.

A fiú hamar észrevette magát,de nem hagyta abba a bolondozást.

-Mi az?-felénkfordította a macit,és brummogve érdeklődött.-Ti is szeretnétek játszani velem?-a végét már elnevette.

-Oh,igen,csak azt szeretnénk Mr.?

-Mr.JJanggu a becses nevem,de neked csak simán JJanggu.-felémnyújtotta a plüss mancsát,és kacagva rámkacsintott.

-Örvendek,JJanggu!-kezet ráztam a macival.-Akkor majd este találkozunk...-intettem egyet,és a kijárat felé vettem az irányt.

-Várj,elkísérlek!-magára kapta dzsekijét,majd baseball sapkáját Suga.

-Azt mindjárt gondoltuk...-fancsalian forgatta meg szemeit Tae.

-Mi van?-flegmán kérdezte Yoongi.-Tán' van valami problémád?

-Lehet...-szemeit összeszűkítette V.

-Indulunk?-a mellettem álló felé fordultam.

-Menjetek csak...Ez kedvetekre való...-megingatta fejét Taehyung.

-Ne bunkóskodj,Tae!-szúrós szemekkel néztem rá.

-Miért ne?-felhúzta a szemöldökét.-Ki vagy te nekem,hogy megmondd,mit tegyek?

-Mondd meg te!Ki vagyok neked?-határozottan a szemébe néztem.

Hirtelen csend töltötte be a teret.Még a légy zümmögését is hallani lehetett.Vártam V válaszát.Arra számítottam,hogy azt mondja,egy barát vagy ismerős,de nem.Nem ezt felelte.

-Te,nekem egy senki vagy.-rövidebb gondolkodás után,rezzenéstelen arccal jelentette ki.

Tekintete üres volt,semmilyen érzelmet sem tudtam kiolvasni belőle.Viszont az én tekintetemből bárki ki tudta volna olvasni,hogy mennyire fájtak a fiú szavai,hogy mennyire csalódott voltam,és hogy legszívesebben elsírtam volna magam.

-Oh,értem...-lesütöttem a szemeimet.-Akkor...én kérek elnézést...-kínomban elmosolyodtam,megráztam a fejem,majd kiléptem a szabadba.

Sietős léptekkel hagytam el a ház területét,Yoongi-val együtt.Mikor kiléptem a kapun még hallottam Hoseok szavait,melyekkel maradásra akar bírni,viszont nem törődtem velük.

Az otthonomtól már csak pár utcányira jártunk,mikor Yoongi végre megszólalt.

-Ugye tudod,hogy Tae nem gondolta komolyan?Sokszor meggondoltlanul beszél...

-Nem kell védeni őt!-megingattam a fejem.-Hiszen csak felvállalta a véleményét,ez pedig tiszteletre méltó...-könnyeimmel küszködve magyaráztam.

-Ennyire megérintettek a szavai?

-Téged nem viselne meg,ha azt mondanám neked,hogy egy senki vagy?-megálltam,és felnéztem rá.

-De...Szörnyen rosszul esne...-komoly arccal lesett le rám.

-Persze,én ilyet soha sem mondanék!-vigyorogva megnyugtattam.