Túl késő...[BTS ff.]

12.fejezet:Ikrek

-TAEHYUNG...?

Kikerekedett szemekkel vizsgálgattam a fiú arcát,s próbáltam rájönni,hogy csak a képzeletem játszik-e velem,vagy valóban Tae áll előttem.

Hamar rájöttem az igazságra.Hisz' a srác dühbe gurult,s egy akkora pofont adott,azt hittem,leszakad az arcom.

-Bassza meg!-idegesen felkiáltott.-Nem vagyok az,a nyomorult!-erősen belemarkolt a hajamba.

-Olyan vagy,mint Tae...-remegő hanggal magyaráztam.

-Nem!-hátratépte a fejemet.-Taehyung hasonlít rám,s nem fordítva!Megértetted?!-kimérten a fülembe suttogta.

-I...igen...-egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

Válaszom hallatán elengedte a loboncomat,majd visszaült a saját székére.Mikor előrehajtottam a fejem,akkor vettem észre,hogy vérzik a szám.S az életet adó nedű éppen a nadrágomra csöpög.

-Jaj,Te szerencsétlen!-fejét rázva letörölte az arcomat,s addig tartotta a szám szélénél a zsebkendőt,míg el nem állt a vérzés.

Közben pedig mélyen a szemembe bámult.Próbáltam kerülni a tekintetét,több-kevesebb sikerrel.

-Ezt is csak magadnak köszönheted.-kényelembe helyezte magát.-Mert nem akartalak bántani,de kiharcoltad...

Idióta!Mi az,hogy kiharcoltam?Legszívesebben szájba vágnám egy baseball ütővel,majd közölném vele,hogy ez csak az Ő hibája.

-Mondj valamit!Vagy talán megnémultál?Az imént nagyon beszédes voltál.

-Még mindig nem tudom,hogy ki vagy Te...Szóval,válaszolhatnál...

-Mint láthatod,Taehyung hasonlít rám.Gyakorlatilag a pontos másom.-hatalmasat sóhajtott.-Erre pedig egyszerű a magyarázat.-térdeire támaszkodott,s tenyereivel megtartotta az arcát.-Tae,és Én ikerek vagyunk.

Micsoda?!Ah,az lehetetlen!Hogy?!

-TaeTae-nak nincs ikertestvére...

-Ah!-dühösen meglegyintette az öklét,ám az arcomtól körülbelül egy centire megállította azt.-Miért kell folyton okoskodnod?-jobb kezével,az államnál fogva megemelte a fejemet.-Nézz rám,gondold át,s mondd el,hogy vélekedsz.

Akármennyire is hihetetlen,lehet benne valami igazság.Hiszen kísértetiesen hasonlítanak.Mármint a megjelenésük,a természetük kevésbé.

-Hiszek neked.-tekintetemet leszegtem,mert nagyon zavart a szemkontaktus.

-Jó.-elengedte az állam,majd leült.-Megengedem,hogy kérdezz.-karba fonta kezeit.

Meglepetten pillantottam rá,mire édesen elmosolyodott.Ahj,megőrülök!Nem tudom,mire,hogyan reagál.Félek tőle...

-Hogy hívnak?

-Yoo Sung Oh vagyok.-hosszú ujjaival felszántotta fehérre festett tincseit.

-Yoo...?Akkor,hogy lehetsz...-befejeztem volna,de a fiú elcsitított,mutatóujját ajkaim elé helyezte.

-Elmeséljem neked a történetemet?A Taehyung-gal kapcsolatos múltamat,jelenemet,s jövőmet?-arca ijesztően komolyra változott.-Tudni akarod,hogy miért is vagy itt valójában?