Nos, Szamócák, ez is elérkezett.
Az első befejezett történetem.
Valami fenomenális érzés tudni, hogy megcsináltunk ezt, közösen!
Hiszen nélkületek nem tarthatnánk ott, ahol!Az imádnivaló kommentek, amikkel megbombáztatok, minden egyes alkalommal megmelengették a szívem.
Természetesen a vote-ok is rengetegszer mosolyt csaltak az arcomra.
Erőt adtatok ezekkel nekem s a tudattal, hogy vannak olyanok, akiket valóban érdekel a munkám.
Ezért pedig mérhetetlenül hálás vagyok nektek!Ennek a törtenetnek köszönhetően sok embert megismerhettem és többükkel össze is barátkoztam. Így már csak ezért is megérte belekezdeni.
A 13K megtekintés pedig ATYÁM, SZÁMOMRA HIHETETLEN!
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM NEKTEK! T-T
Plusz hálás vagyok, hogy ennyien maradtatok mellettem annak ellenére is, hogy volt egy kisebb kihagyásom.
Attól függetlenül, hogy ettől történettől elbúcsúzunk, azért remélem, a továbbiakban is velem tartotok. Hiszen jelenleg is több könyvem vár folytatásra s még rengeteg minden van a tarsolyomban. 😉
Néhány érdekesség:
ㅡ Kezdetben úgy terveztem, hogy a sztori végén MinHee meghal, ám ezt végül elvetettem.
ㅡ A kétjegyű, hármassal végződő sorszámú fejezetekbe (13; 23; 33; 43) beleírtam egy lényegesebb csókjelenetet.
● 13: MinHee és V első csókja
● 23: Jimin és Yoongi első csókja
● 33: ismét egy V és MinHee kulcsfontosságú csók
● 43: a lánykérés utáni csókㅡ Igaz, így is sok dráma volt benne, de eredetileg úgy terveztem, hogy sokkalta több visszaemlékezés lesz MinHee szemszögéből, amiben a családi hátterével kapcsolatos dolgokat írtam volna le.
ㅡ Továbbá gondolkoztam azon, hogy KunWoo-t megölöm benne, Tae ikertesóját pedig megszöktetem az elmegyógyintézetből, csak hogy még több dráma legyen benne.
ㅡ YoonMin páros helyett pedig kezdetben YoonSeok párost szerettem volna összehozni, ám inkább maradtam a YoonMin-nél.
Még egyszer köszönök mindent!
Csodásak vagytok és imádlak titeket!
🖑🖑🖑🖑
❤❤❤
🍓🍓
❣
YOU ARE READING
Túl késő...[BTS ff.]
Fanfiction,,Mert ő volt az, aki megtanított igazán szeretni." Szánalmas életem fénypontja volt, mikor egy késő tavaszi délután megpillantottam Őt. Akkor még nem tudtam, hogy sötét lelkem démonaitól fog majd megmenteni. Akkoriban úgy véltem, egy beteg, összetö...