Túl késő...[BTS ff.]

21.fejezet:Dilemma

-Legalább had próbáljam meg!-ökölbe szorította kézfejét.-Legalább...csak...próbáljuk meg...-fájdalmasan sziszegte összeszorított fogai közül.-Kettőnkért...-letörölte könnyeit.-MinHee...-megfogta kezeimet.-Próbáljuk meg...  

Magam sem tudtam,mit akarok.A szívem azt súgta,Tae mellett a helyem,az agyam viszont arra biztatott,hogy hagyjam a fiút.Végül döntöttem.Nem mondom,hogy jól,de elhatároztam magam.

-Hát,legyen!-finoman megszorítottam mancsait,s mélybarna íriszeibe fúrtam magam.-Próbáljuk meg!-felcsillantak a szemei,mire hatalmas vigyor jelent meg a képemen.-Ám ne feledd,a Kínai Nagy Falat sem egy nap alatt építették!Szóval nem kell semmit sem elsietni!-nevetve figyelmeztettem.

-Értettem,asszonyom!-rögvest,lelkesen rávágta.

-Kisasszony!-szigorúan helyesbítettem.

-Ó,kisasszony...-kezeit a derekamra csúsztatta,s közelebb rántott magához.-Hamarosan az Én asszonyom lesz,Mrs.Taehyung.-beharapta alsó ajkát.-Hát,nem hangzik jól?-kérdőn pislogott le rám.

-Nem tudom,hogy mennyire figyel rám őkegyelme,de az imént említettem,hogy nem sietünk sehová!-kacagva átöleltem.-Kár,ilyenen gondolkodni!

Fejemet vállába temettem,és szorosan mellkasához simultam.Teste melegsége kellemesebbé tette a nyári szellőt,s magát a helyzetet is,amely már túlontúl jó volt.

-Köszönöm!-finoman az állam alá nyúlt,s megemelte kobakomat.-Nem fogok csalódást okozni!-hosszú csókot nyomott a homlokomra,majd olyan közel hajolt,hogy orraink összeértek.-Szóval...-ajkait körbenyalta.-Mondhatjuk azt,hogy a barátnőm vagy?

-Nem kérdezted még meg.-felhúzott szemöldökkel kuncogtam.

-Moon Min Hee,megtisztelnél azzal,hogy leszel a Kedvesem?-ragyogó szemekkel,mosolyogva nyökögte ki.

-Kim Tae Hyung,leszek a Kedvesed.-fülig pirulva feleltem.

V válasza egy érzelmes csók volt,melyet boldogan viszonoztam.Igen,szembeszálltam a józan eszemmel.Hacsak egy napra is,had legyek boldog.Hiszen sejtem,ez nem tart majd soká.Holnap elmegyek az orvosomhoz,és ismét megvizsgáltatom magam.Ha romlott az állapotom,elmondom Tae-nak,a fiúknak,és YunSeo-nak is az igazságot.S akkor majd Taehyung is rájön,nagyot hibázott,mikor belém szeretett.

Az égen viharfelhők gyülekeztek,ezért TaeTae ujjainkat összekulcsolta,majd velem együtt elindult.Végig úgy szorította a kezem,mintha csak attól félne,elveszek útközben.Felemelő érzés volt.

Mikor hazaértünk,s beléptünk a lakásba,mindenki ránk kapta a tekintetét,majd mihelyst megpillantották kezeinket,rögvest felpattantak.

-Na?-kíváncsian Tae arcát fürkészték.

Ekkor ébredtem rá,hogy egyedül Én voltam az,aki nem tudott a fiú terveiről.

-A legnagyobb boldogsággal közlöm veletek,hogy ez a csodálatos lány...-mögém lépett,kezeit a derekam köré fonta,fejét pedig a vállamon pihentette.-Mától az Én,egyetlen Kedvesem.-egy puszit nyomott az arcomra,melytől rákvörös lettem.

-Gratulálunk!-vidáman körbeöleltek minket,kivéve Yoongi-t,Ő durcásan felballagott a szobájába.

-Mi baja van?-értetlenül a fiúkra nézett Taehyung.