Túl késő...[BTS ff.]

22.fejezet:Csalódás

Hogy magyarázzam el ezt neki?

Hosszas agyalásomból a telefonom csörgése zökkentett ki.Yoongi hívott.Megtudakolta,hol vagyok,majd hozzám sietett.Ezt követően együtt ballagtunk haza.Végig csak jártatta a száját.Mostanság nagyon beszédes.Persze,ez egy cseppet sem zavar.Mindössze csak nem volt hangulatom társalogni,ezért némán hallgattam,s lehajtott fejjel baktattam mellette.Feltűnt neki,hogy furcsán viselkedem,de semmit sem tudott kihúzni belőlem.Majd mindent megtud a maga idejében.

Végül egyoldalú beszélgetésünk otthon zárult le,mikor átléptük a küszöböt,és Tae boldogan a nyakamba borult.Elkezdte ecsetelni,mennyire hiányoztam neki,ami hallatán összeszorult a szívem.Szemeim könnybe lábadtak,és szorosan átkaroltam.Úgy öleltem,mintha az lett volna az utolsó alkalom.Fejemet vállába fúrtam,és mélyen magamba szippantottam egyedi,férfias illatát,melyet lehetetlen lenne elfeledni.Kiélveztem minden egyes mámorító pillanatot,amit karjai közt élhettem meg.Olyan sokáig ölelkeztünk,talán szívünk is ugyanarra az ütemre vert már.Nem tudom,mi járhatott akkor a fejében,de aurája melegséget,és szeretetet sugárzott,amely jóleső érzettel töltött el.Ám ezt az érzést nem érdemeltem meg.Mert a barátaimhoz képest,csak egy pitypang vagyok a rózsamező közepén,ami tönkreteszi a vörös virágok tökéletes összhangját.Semmi több,csak egy véletlenül közéjük került pitypang,ami igencsak hervadófélben van.

-Ennyire hiányoztam?-V lenézett rám,azzal a téglalap alakú,tökéletesen elbűvölő,széles mosolyával.

-El sem hinnéd,mennyire!-fejemet lehajtva suttogtam,tudván,hogy hamarosan elveszíthetem.

-Na,és milyen volt MinSeo-nál?-vigyorogva lehuppant a kanapéra,a többiek mellé.

-Nos,hát,Én...-össze-vissza hebegtem-habogtam.-Nem a kislánynál jártam.-félve vallottam be,mire mindenki szeme hatalmasra kerekedett.

-Tudtam!-dühösen felpattant TaeTae,és Suga felé zakatolt.-Nem veheted el tőlem MinHee-t!-dühtől remegve szűrte ki fogai közül.

-Dehogy,Tae,ilyesmiről szó sincs!-elálltam az útját,és arcát simogatva próbáltam lenyugtatni.-Yoongi,és Én külön töltöttük a délutánunkat.

-Akkor?-távolabb lépett tőlem.-Mit csináltál?Kivel voltál?Miért hazudtál?

-Elmagyarázok mindent...-a kezéért nyúltam,de nem engedte,hogy megfogjam.-Négyszemközt.

-Miért?Ennyire titkos?-felhúzott szemöldökkel értetlenkedett.

-Azért,mert ezt előbb veled kell megbeszélnem.

-Minden rendben?-aggodalmasan a vállamra helyezte tenyerét Hoseok.

Válaszolni sem volt időm,mert Taehyung kézen ragadott,és a szobájába rángatott,majd hangosan becsapta mögöttünk az ajtaját.

-Nos?Mesélj!-türelmetlenkedve fel-alá járkált,ezzel pedig csak még kényelmetlenebbé tette helyzetemet.

-Előbb nyugodj meg!

-Nyugodt vagyok,csak mondd már!-megemelte a hangját,melytől kirázott a hideg.

Azt sem tudtam,hol kezdjek bele.Rengeteg közlendőm volt,viszont egyetlen szó sem akarta elhagyni a számat.Így hát,némán teltek a percek,s tovább húzták V agyát.Végül minden erőmet összeszedtem,és eldöntöttem,nem kerítek ennek nagy feneket.Röviden,s tömören mondom el neki a tényeket.