Túl késő...[BTS ff.]

33.fejezet:Hazatértem

Apa?

-MI A SZART CSINÁLSZ?!-lerántotta rólam a férfit.-NEM VAGY NORMÁLIS!ÖLTÖZZ FEL!-levette a csuklómról az övet,és felültetett.

-Takarodj már innen,Fiam!-megpróbálta arrébb rántani KunWoo-t.-Még nem végeztem vele!-tovább ráncigálta a fiút.

A srác megelégelte ezt,és egy akkorát behúzott az öregnek,hogy azt hittem,leszakad a képe.

-Bántott?-aggódva letörölte az arcomról a vért.

-K...KunWoo...-remegve a nyakába borultam.-Haza ak...akarok menni.-egyre több,s több dagadt könnycsepp szántotta végig világos bőrömet.

-Mindjárt.-levette a pólóját,és rám adta.-Így jobb,ugye?-mosolyogva megigazgatta rajtam.

Aprót bólintottam,és könnyeimet törölgettem.

-Mi a redvát gondoltál?!-apja felé fordult.-Megmondtam,hogy felejtsd el MinHee-t.-tagoltan emlékeztette.-AKKOR MIÉRT NEM FOGTAD FEL?!

-Maradjál már!Semmi esélyed sincs nála!-gyereke arcába nevetett.-Szóval akár ketten is játszhatnánk vele.

Ijedten felkaptam a fejem.
Magától a gondolattól is felfordul a gyomrom.

Hogy képzeli ezt!?

-Tudod,Apa-tenyerét az öreg vállára helyezte-egy hatalmas verést érdemelnél.-finoman megpaskolta a képét.-Mert Én megváltoztam,már nem vagyok olyan mocskos állat,mint amilyen Te vagy.-fejét rázva hátrább lépett.-Ennyit érsz.-a férfi mellé köpött.-Nem többet!

Mellém lépett,és felsegített az ágyról.
Lábaim megremegtek,ezért jobbnak látta,ha felkap.
Combom alá nyúlt,és karjaiba vett.

-EZÉRT NEM JÁR ÁM SEMMI!-dühösen odaüvöltötte az öreg.

-Nem is kell!-halkan suttogtam,és fejemet a fiú mellkasába temettem.

-Holnap MinHee nem megy munkába.-határozottan jelentette ki a fiú.

-Nem,mert felmondok.-rájuk se nézve tudattam velük.

-HOGY?!-meglepetten visszakérdezett a főnököm.-Ez nem így megy!

-Dehogynem!-KunWoo válaszolt helyettem.-Örülj,hogy nem jelent fel!

-Ez még egyáltalán nem biztos...-alig hallgatóan susogtam.

Nem várva tovább elindult velem a fiú.Annyi kérdésem lett volna,ám egyet sem tehettem fel,mert nem volt hozzá semmi erőm sem.

***KunWoo***

-Biztosan ne vigyelek be a kórházba?-aggodalmasan érdeklődtem.

-Biztos,semmi bajom sincs.-becsukott szemekkel,bágyadtan válaszolt.

***

A szobájába vittem,és óvatosan az ágyába fektettem.Nyakig betakartam,majd egy puszit nyomtam a homlokára.
Egy széket keresve leültem,s őriztem az álmát.
Gyönyörűen festett.
Apámnál is az volt.
Reméltem,hogy egyszer láthatom alsóruházatban...Viszont nem éppen ily' módon terveztem el.

Dühös voltam magamra.
Nem figyeltem eléggé MinHee-re,és arra sem,hogy miket kotyogok ki.

HOGY LEHETTEM OLYAN IDIÓTA,HOGY A LÁNY ELŐTT APÁNAK HÍVTAM AZT A FÉRGET?!