Túl késő...[BTS ff.]

1.fejezet:A találkozás

Nem tudom,mennyi idő elteltével egy szobában ébredtem.Ez a szoba hatalmas volt.Akkora,mint a negyed lakásom.Mégis hol a fenében vagyok?Egy idegen ágyában aludtam?!Jézusom,a hideg is kiráz.A fejem pedig mindjárt szétrobban.

Csodálkozva felálltam a nagy franciaágyról,és megszemléltem a helyiséget.A fal halványkék színű,a bútorok fehérek és feketék.Az ágyhuzat sötétkék.Az íróasztal papírlapokkal van beborítva.A sarokban pár súlyzó sorakozik.A plafonról egy egyszerű csillár lóg.A földön ruhadarabok hevernek.A függöny pedig világoskék,szinte átlátszó.Nem túl rendezett szoba,de mégis otthonos.Viszont,még mindig nem tudom,hogy hol vagyok.

Úgy döntöttem,felfedezem a házat.Kiderítem,hova kerültem.

Kiléptem a folyosóra,s rengeteg ajtóval találtam szembe magam.Összesen tízzel.Pár ajtóra neveket függesztettek ki:Jimin,Jungkook,Hoseok,Yoongi,Namkoon,Jin,Taehyung.Várjunk csak!Ez,hogy lehetséges...?Már emlékszem...Én találkoztam ChimChim-mel...De mit keresek itt?

Zavarodottan a lefelé vezető lépcső felé vettem az irányt.Már majdnem kiléptem az alsó szintre,mikor egy férfi hangot hallottam meg.Egy beszélgetés kellős közepébe cseppentem.

-Nem hiszem el!Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?!Nem hozhatsz ide mindenféle jött-ment idegent!

Jött-ment idegen?Igaz,nem ismerjük egymást,de tiszteletteljesebben is beszélhetne rólam...

-Namjoon,nem hagyhattam ott!-magyarázkodott Jimin.

-Mi van,ha egy sorozatgyilkos?

Sorozatgyilkos?Most komolyan?

-Tae,ugyan már!

-Nem tudhatod!

-Igaza van Taehyung-nak.Még egy ilyen szép lány is lehet sorozatgyilkos.

Hogy én,szép?

-Yoongi,ne legyél ostoba!Túl aranyos,biztosan nem sorozatgyilkos!

-Hoseok,te vagy az ostoba!

-Ne vitázzatok!Már itt van,nem tudunk mit tenni.Jimin pedig nem hibázott,tisztességtelen lett volna ott hagyni a lányt.

-Jin,ne anyáskodj!Akkor és addig vitázunk,ameddig és amikor akarunk...

-Jungkook,te meg se szólalj!

Nem bírom tovább hallgatni,és nem is lenne erkölcsös tovább bújkálni.

Leléptem az utolsó lépcsőfokról,megköszörültem a torkomat,és a hét srác felé fordultam.Egy pillanatra a lélegezetem is elállt.Hiszen itt áll előttem teljes életnagyságban a Bangtan Boys.Hihetetlen!Olyan,mint egy álom...Viszont valami elszomorít.Én rettenetesen örülök ennek a valóravált álomnak,ők már kevésbé.Tulajdonképpen nem meglepő,de mégis lelombozó.

-Nem állt szándékomban hallgatózni,de mindent hallottam...és...nem vagyok sorozatgyilkos...

-Felébredtél?

-Igen...vagy...ti máshogy látjátok?-kacagva válaszoltam meg a kérdésüket.-Hogy kerültem ide?

-Miután széttört a fejeden egy cserépedény,elájultál.Én pedig idehoztalak.Nem volt szívem otthagyni téged...-lassan közelebb sétált hozzám Jimin.

-Ohm...köszönöm...-mosolyogva meghajoltam.

-Mi a neved?-pillantott rám Suga.

-Moon Min Hee vagyok.-ismét meghajoltam.