Túl késő...[BTS ff.]

38.fejezet:Mizéria

***Taehyung***

_____VISSZAEMLÉKEZÉS_____

A kórházban ébredtem MinHee kezét fogva.
A földön feküdtem, mely' oly' hideg volt, mint a friss hó.

Apropó, hó.

Odakint mindent ellep a fehéren csillogó, gyönyőrű, de mégis kegyetlen hótakaró.

Szemeimet megdörzsölve felálltam, a lány felé hajoltam, s egy hosszas csókot nyomtam homlokára.
Beesett arcát, és vékony testét látva a szívem napról-napra, egyre jobban vált kihalt rónasággá.
Szeretete, édes hangja, puha érintése nem boldogított, elvesztem nélküle.

- Szeretlek - arcélén végigsimítottam - az életemnél is jobban - utoljára megcsókoltam ajkait, majd elhagytam a kórházat.

***

A lány házának hosszú lépcsősorán felszaladva a tetőhöz értem.
Tagbaszakadtan kirúgtam az ajtaját, azután pedig kiléptem a fogvacogtató, jeges szélbe.
Lassú, megfontolt léptekkel barangoltam be minden egyes szegletét.
Gondolataimat összeszedtem, majd a korláthoz sétáltam.
Hosszas perceken át sasoltam a messze távolba, mire végleg eldöntöttem; befejezem ezt az egészet.

Így hát, instabilan ugyan, de felléptem a párkányra.
Ekkor kisebb pelyhekben havazni kezdett.

Vicces, mintha a hótakaró megmenthetne attól, hogy szétloccsanjak a betonon.

- TAEHYUNG! - nevem üvöltése ütötte meg füleimet. - Azonnal gyere le onnan!

Nevetve megingattam koponyámat, majd levettem a kabátomat, és a pulóveremet.

- Mit csinálsz?!

- Nem akarom, hogy kicsit is lefogja az esést - mosolyogva magyaráztam el.

- Itt akarod hagyni MinHee-t?!

- A Világot akarom itthagyni, nem Őt.

- Egyszer fel fog ébredni - közelebb ballagott. - Szerinted mit fog érezni, ha megtudja, hogy meghaltál?

- CHANHEE! - dühösen üvöltözni kezdtem. - HAGYJ MÁR BÉKÉN! EZ NEM A TE DOLGOD! MEGHALNI SEM LEHET NYUGODTAN?! - a nagy mozgolódásban megcsúszott a lábam.

Vérnyomásom rögvest az egekbe szökött, míg' testem ellenkező irányba zuhanni kezdett.

Minél mélyebben leszek, annál magasabban?

Nos, ezen nem volt időm elmélkedni, mert az utolsó pillanatban a fiú megragadta a kezeimet, s a másodperc töredéke alatt átrántott a korláton belülre...

***MinHee***

Arcán láttam, hogy eljutott tudatáig, mire is gondolok.
Bánkódva emlékezett rá vissza.
Pedig tulajdonképpen miattam választotta majdnem az Élet helyett a Halált.

- Felejtsük el - bólogatva felnéztem rá. - Egyikünk sem csinál ilyet, soha többé.

- Úgy legyen.

Eztán a Jin által összedobott ételt rávarázsoltuk a tányérokra, és elkezdtük behordani azokat a többieknek.
Az utolsó három tányért Tae osztotta el kettőnk között.

- Na, természetesen Te hozol kettőt - nevetve ráhelyezte a mancsaimra őket. - Nehogy leejtsd! - vigyorogva az arcomra simított.

- Az ajtót mivel nyissam ki? Fejeljek rá a kilincsre?