Túl késő...[BTS ff.]

39.fejezet: Vörösnász

- MinHee - remegő kezekkel barna hajába túrt - azt hiszem - hangja megremegett - gyermeket várok...

Teljesen lesokkolódtam.
YunSeo terhes?!
Ez hogy történhetett meg?
Mindig egy elővigyázatos lány volt.

- Miből gondolod? - leguggoltam előtte, és megfogtam a kezeit.

- Sokat hányok, gyakran szédülök, és minden egyéb egyezik, ami a terhesség idején előfordul - idegesen rászorított a kezemre. - Tesztet is csináltam már, ami szerint igen, terhes vagyok - zokogva arcomra vezette tekintetét.

- Higgadj le! Nem akkora baj ez - mosolyogva próbáltam nyugtatgatni. - Egyébként is, a tesztek nem megbízhatóak, orvoshoz kell menned - bólogatva tanácsoltam.

- Mi van, ha nem hazudik a teszt?! Én nem állok készen az anyaságra. Magamra sem tudok vigyázni, nemhogy egy apró kisbabára - nyugtalankodva sorolta aggodalmait.

- Nem vagy egyedül! Itt van Jungkook, és Mi is - könnyeit letörölgetve emléztettem. - Mindenben melletted állunk!

- Kookie erről semmit sem tud.

- Majd elmondod neki - szorosan átöleltem. - Minden rendben lesz.

***

Másnap korán keltünk.
Tulajdonképpen szegény barátnőm nem is pihent az éjszaka, emiatt pedig Én sem.

Megértem az aggodalmait.

YunSeo fiatal még, és egy nem tervezett gyerek mindenkit lesokkolna.

Jungkook-kal néhány hét híján egy éve alkotnak már egy párt, ám szinte evidens lenne, hogy nem csinálnak gyereket még.

- Induljunk - biztatólagos mosolyra húztam ajkaimat, és magam után invitáltam barátnőmet.

- Hová mentek? - Kookie lassan, s szemmel láthatóan fáradtan csoszogott le a lépcsőn.

YunSeo teljesen lefagyott, ami igencsak gyanúkeltő volt, ezért nekem kellett magyarázatot adnom.

- Közös program, vásárolunk - vigyorogva magyaráztam.

- Te utálsz vásárolni - hirtelen Taehyung is megjelent.

- Csak elkísérem a barátnőmet.

- Menjünk már... - türelmetlenkedve az ajtó felé indult a lány.

- Vigyázzatok magatokra! - Tae energikusan mellém ugrált, és egy apró csókot lehelt ajkaimra.

- Kicsim - Jungkook mosolyogva asszonyához sietett, ám Ő rá sem hederített.

***

Bő fél órát időzött bent a lány a nőgyógyásznál.
Kint már tűkön ülve vártam a híreket.
Szomorú, de azt reméltem, nem jött el még YunSeo ideje az anyáskodásban.
Aztán kinyílt a terem ajtaja, s a barátnőm sétált ki rajta.
Semmit sem szólt, mintha megnémult volna.
Belűlről szinte mardosott a kíváncsiság, mégsem kérdeztem semmit, jobbnak láttam, ha hagyom.

Kiérve az épületből leültünk a legközelebbi padra.
A barátnőm hosszas perceken át csendben szemlélte a játszótéri gyerekeket, majd megszólalt.

- MinHee, igazam volt - szomorú mosoly ült ki az arcára - terhes vagyok.

- Nem baj ez.

- Egész éjjel gondolkodtam - térdeire könyökölt - rájöttem, hogy túlreagáltam egy kicsit - megemelte a szemöldökét. - Egy kisbabának mindig örülni kell, akár egy új kezdetet is jelenthet - bólogatva egyetértett mondandójával. - Ezért tiszta fejjel már tudom, hogy most a babám a legfontosabb - hasára tette tenyerét. - Néhány hónap, és itt lesz velünk, a karjaimban tarthatom - vigyorogva képzelte el.