Túl késő...[BTS ff.]

17.fejezet:Doktor

Ekkor a kórterem ajtaja is kinyílott,engem pedig végleg elhagyott minden erőm.Összecsuklottam,mint egy eldobott marionett báb,s elnyelt a gondtalan öntudatlanság.

***Taehyung***

Felébredésem után szinte rögtön meglátogatott az orvosom.Egy magas,szimpatikus úr.Elmagyarázta a baleset következtében szerzett sérüléseimet,és a gyógyulásom lépcsőfokait.Úgymond szerencsésen megúsztam ezt az egészet.Bár,a vérvesztésbe majdnem belehaltam...

Pár perce társalogtam a doktorral,mikor az ajtó kinyitódott,s MinHee lépett be rajta.Varázslatos szemeit teljesen kisírta,s arcáról sütött a fáradt kétségbeesés.Mégis végtelen boldogság telítette be bensőmet.Minden fájdalmam enyhülni kezdett a lány láttán.Ám ez a röpke pillanat szörnyen végződött.Hiszen MinHee az orvost látván remegve kirohant,s az ajtón keresztül is hallottam keserves zokogását.Belesajdult a szívem.Viszont,ami feltette a pontot az ,,i"-re,az a lány ájulása volt.Mert az orvos kinézett,s abban a szent pillanatban MinHee,Hoseok karjaiba omlott.Nem értettem semmit sem.Mitől ijedt meg ennyire?Mi folyik itt?

***Yoongi***

MinHee nem időzött V-nél.Szinte rögtön kirontott a folyosóra,s reménytelen sírásba kezdett.Akárhogy próbáltuk megtudakolni az okát,nem mondta el.S végül elvesztette az eszméletét.Pont akkor nyílott ki a kórterem ajtaja,s minden megvilágosodott előttem.Szinte villámként csapott belém a felismerés,mikor megláttam a magas,szemüveges,vékony,őszes hajú,mélybarna szemű doktort.

-Kislányom?-ijedten MinHee után nyúlt,de Hobie még előtte elkapta.

Mikor rám pillantott az az állat,felismert.Tudta,találkozott már velem.Ám kitűnően játszotta a szerepét.Rettenetesen feldühített.Nehéz volt visszafognom magam,hiszen tisztában voltam az Ő kis titkával.

Mind megrémültünk,mikor a lány összecsuklott.Tae ragaszkodott hozzá,hogy az Ő kórtermében lévő üres ágyra fektessük.Így hát,J-Hope felemelte,s bevitte oda.Az orvos megmérte a vérnyomását,majd megnyugtatott minket,hogy semmi baj,mindössze csak felizgatta magát.

***Orvos***

Micsoda véletlen.Megmentem egy srác életét,s cserébe a kezembe hullik a lányom.Ez hihetetlen.Érte sem kellett mennem.Szinte házhoz jött.Olyan ostoba ez a kapca.Annyira kielégítő érzés volt látni a kétségbeesés csillogását félelemtől ragyogó szemeiben.A lelkem mélyén tudom,öklöm hamarosan finom bőrét színesre festi.Ahw,azok a véraláfutások,lila,kék,zöld,olykor már elfeketedett zúzódások,s a nehezen gyógyuló sebek.Oh,a vörös tócsákról a műpadlón nem is beszélve.Na,meg a reménytelen sikolyok,hosszas zokogások,és szánalmas könyörgések,életem legszebb pillanatai.Mindre emlékszem.Hiszen felejthetetlen élmény a kínzás.A kínzássorozat pedig felemelő érzés.A lányomon kiélhettem minden rejtett vágyamat.A tengernyi pofon,s rúgás pedig még meg is nevelte.Meg kellett büntetnem Őt.S ezután is ezt fogom csinálni...Egészen nyamvadt élete utolsó másodpercéig...Végső leheletét is fohászkodásra használja majd,de hiába,mert előlem nincs menekvés.

***MinHee***

Rémálmomból egy jeges érintés ébresztett.Ijedtség futott végig testemen,s izmaim görcsbe rándultak.Viszont,mikor megpillantottam Hobie-t,aki a kezemet fogja,megnyugodtam.Tőle nem kell félnem.

-Ahj,MinHee...-Hoseok felültetett,majd megkönnyebbülve a nyakamba borult.-A frászt hoztad ránk!

-Min izgattad fel magad?-kíváncsian érdeklődött Namjoon.