Túl késő...[BTS ff.]

31.fejezet:Merengés

Erre nem vagyok képes.

Mit tegyek?

Legalább egy órán keresztül rágódtam az ajánlaton,mire végre meghoztam a döntésem.
Fejemet az asztalra hajtottam,és kimerülten kifújtam magam.Lefárasztott a mai nap.
Már-már majdnem elaludtam,mikor lépéseket hallottam meg magam mögül.Kíváncsi voltam,ám annyi energiám már nem volt,hogy felnézzek.

-Hogy Te milyen makacs vagy...-hajamra simított.

-He?-felkaptam a kobakomat,és a főnököm állt előttem.-Kérem,ne tegezzen!-távolabb gurultam a székemmel.

-Ahogy szeretné,Kisasszony.-felhúzott szemöldökkel megindult a lift felé.

Lábával türelmetlenkedve dobolni kezdett,s folyton folyvást a karóráját nézegette.Valószínűleg sietett valahová.
Percek múltán megunta a várakozást,és gyalog indult le.

-Uram!-egy hirtelen ötlettől vezérelve utána üvöltöttem.

-Mi az?-visszalépett.-Igyekezzen,nincs időm!-rám pirított.

-Tudja,Én gondolkodtam...

-Szuper!Az emberek szoktak gondolkodni.-tapsolt egyet.-Még valami?

-A maga ajánlatán elmélkedtem...

-Ooohhhh...-közelebb ballagott.-Na,ez már sokkal érdekesebb.-az asztalom túloldalánál megtorpant.-Hogy döntött Kegye?-sejtelmes mosoly kúszott az arcára.-Elfogadja az ajánlatomat.Igaz?

Némán ültem,és a tollamat bámultam.

-Igaz?!-erélyesebben kérdezett újra.

-Igen...-szégyenkezve lehajtottam a fejem.

-Jól döntöttél.-az asztalra könyökölt,állam alá nyúlt,és ismét tegezni kezdett.

-Nagyon...-megforgattam a szemeimet.

-Úgy csinálsz,mintha ez annyira rossz lenne.-szemkontaktusra kényszerített.-Pedig tulajdonképpen ez egy jutalom.

-Ch...jutalom...Maga vagy negyven éves!Oh,és szinte egy idegen,akivel igazán NEM akarnék normális esetben SEMMIT SEM!

-Harminckilenc.-helyesbített.-Mi a baj ezzel?Tapasztalt vagyok.-finoman megpaskolta az arcomat.

Elkap a hányinger már csak a vele való érintkezéstől is.Undorító.

-Szóval akkor mi lesz?-elégedett vigyorát le sem lehetett volna kaparni a képéről.

-Mondtam már...-újra lesütöttem a szemeimet.

-Mondd ki szép,kérek mondatba foglalva!-nagyon is élvezte a helyzetét,szánalmas.

Dühösen megráztam a fejem,és szúrós pillantásokat vetettem rá.

-Halljam!

-Ah...-tenyerembe temettem az arcomat.-Önnek adom magamat,de csak egyetlen éjszaka...-felfordult a gyomrom magamtól.

-Helyes.-mosolyogva mögém sétált a férfi.-Tudod,Angyalom-erre ijedten felkaptam a fejem-amióta megláttalak,azóta vágyom rád.-fülem mögé nyálas csókokat hintett,amitől még a hideg is kirázott.

-Ne nyúljon...-bal kezével befogta a számat.

-Nem bírok várni!-hirtelen,nagy erővel felrántott a székből,lesöpört az asztalomról mindent,majd ráhasaltatott a hideg üveglapra.