Túl késő...[BTS ff.]

35.fejezet:Feladom + 5K

Ténylegesen nem tudtam,ám abban biztos voltam,hogy mindent megteszek annak érdekében,hogy ismét önmaga legyen.

***

Három nap telt el azóta.
Semmit sem javult MinHee állapota.
Csak néhány rövid mondatot váltott velünk.
Még az anyja temetését is Mi szerveztük meg.
Ám most nem beszélhetünk helyette.

***MinHee***

Telis teli volt a ravatalozó sírdogáló emberekkel,akiknek nagy részét még csak nem is ismertem.
Rengetegen hullatták velem könnyeiket,mégis egyedül éreztem magam a fájdalmamban.

- Készen állsz? - hátamra simított Taehyung.

Helyeselve bólintottam egyet,és a pap beszédét követően összeszedett gondolatokkal kezdtem gyászszövegembe.

- Mindenkinek köszönöm,hogy eljött! - alig tudtam megszólalni. - Moon Min Hee vagyok,Soon Su Bin egyetlen lánya. - az ismeretlenek kedvéért bemutatkoztam. - Anyám egész életében makkegészséges asszony volt,ezért is döbbentett le hirtelen eltávozása. - könnyek gyűltek szemeimbe. - Mindig keményen dolgozott,és energiája nagy részét tanítványai tehetségének fejlesztésének szentelte.Ezért is mondhatom,sok sikeres ember neki köszönheti azt,hogy ott tart,ahol. - idegesen tördeltem ujjaimat. - Emiatt pedig rengetegen szerették,és tisztelték,amit teljes mértékben megérdemelt. - sós könnycseppjeim végigszántották orcáimat. - Nem csak csodás tanár volt,hanem jó anya is.Kár,hogy túl későn ébredtem erre rá... - lábaim megremegtek. - Ő tanította meg nekem talán az egyik legfontosabb dolgot az életben. - keserves mosoly kúszott ajkaimra. - Te döntöd el,ki akarsz lenni.Hisz' az érmének is két oldala van,így a létezésnek is.Csak elhatározás kérdése,hogy alakítod az életed,milyen emberként akarsz élni.Választhatsz;pusztítasz vagy alkotsz,szeretsz vagy gyűlölsz. - mély levegőt vettem. - Anyám alkotott,és szeretett,határtalanul szeretett mindenkit. - letöröltem könnyeimet. - Emiatt pedig egy dologban teljesen biztos vagyok : kezdetben nehéz lesz nélküle,hiánya szögesdrótként fogja tépni szívünket,ám idővel az elvesztése okozta seb begyógyul,és mosolyogva emlékezünk vissza erre a csodás asszonyra,ki óvott,tanított,és szeretett minket. - végére elcsuklott a hangom,és záporesőként hullottak könnyeim. - Szeretlek,anya...! - remegve Taehyung-hoz csoszogtam,és vállaira borultam.

Nehezemre esett mindezt elmondani.
Úgy éreztem,nem voltam elég jó lánya az anyámnak.
S bántott,hogy még csak el sem tudtam tőle búcsúzni.

***

A rengeteg részvétnyilvánítás után egyedül maradtam anyám sírjánál.
Még akkor sem fogtam fel teljesen,hogy soha többé nem láthatom.
Vígasztalhatatlanul zokogtam,és a térdeimre zuhantam.
Az eső is eleredt.
Velem sírtak az égiek.
Néhány másodperc múlva pedig egy kéz pihent meg bal vállamon.
Ijedten felkaptam a fejem,és a mögöttem álló felé fordultam.
Tekintetetemet végigvezettem fekete szövetnadrágba bújtatott lábain,és sötét kabát takarta felsőtestén,mikor szemeim elé tárultak arcvonásai.
Őt látva megrémültem,s rögvest hátrabuktam.

- Szervusz MinHee! - óriási vigyor jelent meg az alak képén.

- Mit keresel itt?! - szaggatott légzésem miatt alig bírtam megszólalni.

- SuBin a feleségem volt,drága,kicsi Kapcám. - mellém guggolt,és kezeit végigsimította orcáimon. - Ő volt az egyetlen,akit valaha is szerettem.

- Mégis elhagytad.

- Vele voltam,élete utolsó másodpercéig. - fogait megvillogtatva somolygott.