Túl késő...[BTS ff.]

15.fejezet:Sajnálom

Na,ne!Ez nem lehet igaz!Ők nem lehetnek Tae szülei!Nem akarom elhinni...

Szemeim hatalmasra kerekedtek,szívem pedig még hevesebben kezdett el verni.Féltem.Mi lesz,ha teljesen összedöntik az eddig nehezen felépített életemet?Már bánom,hogy elvállaltam ezt a szerepet...

-Te?!-megemelte a hangját Tae édesanyja.

A fiú apja is felém kapta a fejét,majd meglepetten végigvizsgált.

-Ez a lány nem léphet be a házamba!-szinte üvöltve közölte az asszony.

-Anya,mi bajod van?!-értetlenkedett TaeTae.

-A barátnőd egy hálátlan fruska!

-Ugyan,Szívem,nyugodj meg!Ő a fiúnk szerelme.Biztosan van magyarázat a tetteire.-felém fordult az apa.-Fáradjatok beljebb!-elálltak az útból.

Taehyung megragadta a csuklómat,s behúzott a házba.Félve lépkedtem utána.Magamon éreztem a nő gyilkos tekintetét,amely szinte lyukat égetett a hátamba.

A családfő kihúzta a konyhaasztaltól a széket,majd leült.Ezután Mi is így cselekedtünk.

-Nagyon szép házuk van.-mosolyogva próbáltam oldani a köztünk lévő feszültséget.

-Neked is szép házad,s családod volt!Emlékszel,Te önző?!-rácsapott az asztalra az édesanya.

Atyaég,mi lesz ebből?Mit mondok majd Tae-nak,ha kiderül az igazság?

-Na,jó,elég legyen!Mi a fenéről van szó?!Hogy jössz ahhoz,hogy így beszélj MinHee-ről?!Minden tisztelettel mondom,fejezd be az ócsárolást!-TaeTae dühösen édesanyja szemeibe bámult.

-Ismered egyáltalán ezt a lányt?!Mennyit tudsz róla?!Beszélt neked a családjáról?!-gyilkos pillantásokat vetett felém a nő.

A fiú elgondolkodott,majd megingatta kobakját.

-Azt hiszem,hozom anyád főztjét.-elkerülve a vitát,felállt a srác apja,s a konyhapulthoz sétált.

-Mondd el,mit tudsz MinHee-ről!-V rémesen komolyan az anyja felé merengett.

-Ne,Tae semmi lényegeset sem tud!-kétségbeesve tiltakoztam.

-Csend legyen!-rám pillantott,majd vissza anyjára.-Hallgatlak...

Az asszony kárörvendően elmosolyodott,majd mesélésbe kezdett.

-Drága kisfiam,a Te kedvesed egy hálátlan kislány!-megigazította kontyba felfogott haját.-MinHee évekig boldogan élt.Hiszen fantasztikus családja volt.A szülei szerették,s óvták mindentől.A legjobb iskolákban taníttatták.S ezt úgy köszönte meg,hogy a tizenkilencedik születésnapján,ok nélkül elszökött otthonról.Mindezt a bulijára meghívottak előtt.Szégyenbe hozta a családját.Pedig a szülei csodálatos emberek.Fiatalkorom óta ismerem Őket.S emiatt,a lány miatt hosszú napokat,és éjszakákat sírtak át.-elégedett vigyorral az arcán hátradőlt.

Taehyung szótlanul fürkészte szemeivel az asztalterítőt,s idegességében ujjait tördelte.Pár perces néma csend után,felállt,s kiballagott a bejárati ajtón.Gondolom kiment levegőzni.Aggódom...Hiszen ennek a nőnek fogalma sincs arról,miket állít.Nem ismerte a családunkat,senki sem ismerte igazán.Igaz,jó barátságban álltak a szüleim velük,de semmi több.Néha-néha találkoztak,átjöttek hozzánk vacsorázni,de ennyi.Szóval igazán nem tudhatja,milyen életem volt.