Túl késő...[BTS ff.]

41.fejezet:Riadalom + 9K

Szinte hallani lehetett porcikáim fájdalmas sikolyát.

***Taehyung***

Túl későn reagáltam, és nem értem már el a lányt.
Végiggurulva a lépcsőn hatalmasat koppant a parkettán.
Ijedten lerohantam melléje, és vérző fejét mustrálva hívtam a mentőket.
Nem akartam megmozdítani a testét, féltem, hogy azzal esetlegesen árthatok neki.

A zuhanás okozta zajra felébredtek a többiek is.
Rémülten bámulták MinHee-t, és kíváncsian érdeklődtek affelől, hogy mi is történt vele.

***YunSeo***

Mostanság elhanyagoltam a barátnőmet, pedig Ő mellettem állt, lelkileg támogatott, de Én nem igazán kérdeztem róla, csak élveztem a figyelmet.
Szégyellem magam emiatt.

Rossz barát lennék?

Beszélt volna nekem arról, ha baj van.

Ugye?

Mi van, ha visszaesett?

- Kicsim - Kookie arcomra simítva zökkentett ki gondolatmenetemből - MinHee erős, nem lesz nagy baja - kezemet tenyerébe vette. - Ne aggódj!

- Annyit szenvedett már - fejemet vállára hajtottam. - Mikor lehet végre boldog?

- Na, hát, ez egy nagyon jó kérdés - kobakját a falnak döntötte. - Viszont egy valami biztos, Tae minden erejét bevetve azon lesz, hogy szebbé tegye az életét.

***Írói szemszög***

Megannyi rossz után jónak kellene kopogtatnia a Bangtan Dorm ajtaján.

Nemde?

Ám ismételten a melankólia szele járja át mindenki szívét.
Egyesek szerint a jót ki kell érdemelni, meg kell küzdeni érte.

Ki szerint nem küzdött eleget a Mi főszereplőnk?

A Sors szerint talán?

E csalfa némber nem hagyja, hogy MinHee létezésében új, szerencsés fejezet kezdődjön.
Telnek-múlnak a napok, évek, és hónapok, ám a lány életének bábmestere megakadt egy pontnál, egy tragikus pontnál, ami folyton bevonzza a rosszat, mint egy erős mágnes.
Ez a mágnes szinte sosem gyengül meg, már több, mint tíz éve, mióta megkapta első óriási pofonját.

***

MinHee a bukfencezgetés utáni reggel nehézkesen nyitotta fel pilláit.
Eleinte látása homályos volt, mire pedig kitisztult előtte minden, addig már Taehyung felé hajolva ölelgette.
Betegünk kobakja borzalmasan fájt, ám ez nem meglepő, miután összebarátkozott a padlót.

- Szerelmem, fáj valamid? - Tae aggodalmasan pislogott a lányra.

- A fejem, néhány csontom, és a mellkasom - hamis mosolyt festett arcára.

- Miért nem mondtad?

- Mit is? - MinHee próbált úgy tenni, mint akinek fogalma sincs arról, mire utal Kedvese.

- Azt, hogy újra visszaestél, és súlyosabb az állapotod, mint valaha... - csalódottan lehajtotta a fejét V.

- Mert nem volt lényeges, már majdnem kezdett minden helyrejönni.

- NEM VOLT LÉNYEGES?! - a fiú teljesen kiakadt. - SZERINTED AZ NEM LÉNYEGES, HOGY KÖRÜLBELÜL A HALÁLODON VAGY?!

- Ne túlozz!