Túl késő...[BTS ff.]

23.fejezet:Megpróbáltuk

-Tudod,valakinek az a nyomi kis Kölyökfóka a szerelme...-erőtlenül felnevetett.

-Kinek?-kíváncsiságtól csillogó szemekkel meredtem hibátlan arca felé.

-Nekem...-ujjait tördelve térdeire támaszkodott,s vöröslő orcákkal vizslatta földre hajított fekete zokniját.

Hirtelen köpni,nyelni nem tudtam.Nem mondom,hogy nem lepődtem meg,mert akkor hazudnék,de a tudatalattim mindig is sejtette ChimChim érzéseit.Hiszen amilyen szituációkba keveredtek,és amilyen beszélgetéseket folytattak,azokból lehetett következtetéseket levonni,ám nem tettem.Senki sem tette.Most pedig kiderül,hogy Jiminie szereti Suga-t.Ez elképesztő.Mégis boldog lettem e hír hallatán.Mióta Tae elment először érzem ezt,és nem engedem,hogy visszazuhanjak.Mindent megteszek Vattacukorfej érdekében.Mert azt hiszem,ez az egész megvilágosodott a szemeim előtt.

-Komolyan?-ostoba kérdésem rövid habozás után feltettem,hiszen meg akartam,hogy erősítse az imént hallottakat.

-A legkomolyabban.-nyelt egyet,majd ujjait rózsaszín loboncába vezette,s finoman rámarkolt tincseire.

-Jimin...-kezeinél fogva felállítottam.-Ez csodálatos!-örömömben ugrálni kezdtem,de kézfejeit közben nem engedtem el.

-Te most ugye csak viccelsz?-szemöldökét összeráncolta,és mancsait kihúzta tenyereim közül.-Ebben mégis mi a franc lenne csodálatos?!Ez bűn!Nem érezhetek ilyet!

-Dehogynem!-felkarjaira csaptam kezeimet,és finoman rájuk markoltam.-Ez a világ egyik legfantasztikusabb dolga.-lazán megrázogattam a fiút,és mosolyogva lestem fel pirult arcára.

-Már hogy lenne az fantasztikus,hogy szeretek valakit,aki ezt nem viszonozza,még csak nem is sejti,s mindezek tetejébe azonos nemű velem?!-kissé megemelte a hangját,ujjaimat levakarta magáról,majd karjaimra mart.-HA?!

-Ho-ho-ho-hó!-kezeit elütöttem,s elgondolkodtam azon,hogy alaposan leszidom,de nem volt hozzá szívem.-Szerintem kicsit legyél csendesebb.-mutatóujjamat ajkaim elé helyeztem.-Mert,ha jól sejtem,akkor erről csak Mi ketten tudunk.Igazam van?

-Igen.-bólogatott.-Viszont ez akkor sem helyes.-visszahuppant az ágyra,és ismét a hajába túrt.

-A szerelmet soha sem szabad bánni.-mellécsücsültem,s tenyeremet vállára helyeztem.-Szerencsés vagy,hogy ilyen fiatalon megtaláltad azt,aki boldoggá tehet.-mosolyogva próbáltam biztatni a reménytelen srácot.

-Nem,MinHee.Nem...-fejét csóválva rám vezette tekintetét.-Kookie,és YunSeo.Na,Ők a szerencsések.Az érzéseik kölcsönösek,és a hétköznapi normáknak is megfelelnek.-hatalmasat sóhajtott.-Tudod,mennyire idegtépő ez az egész?-búskomor arckifejezéssel érdeklődött,mire megráztam a fejem.-Úgy érzem magam,mint egy kalitkába zárt énekesmadár.A vágyaimról dalolok,de amit a legjobban akarok,azt nem kaphatom meg.-lebiggyesztette ajkait.

-Mit akarsz a legjobban?

-Yoongi szerelmét.-elhalóan nyögte ki.-Na,de basszus,Én egy férfi vagyok!-dühösen elkezdte csapkodni a homlokát.

-Park Ji Min,ebből elég!-megragadtam a kezét,és magabiztos szónoklatba kezdtem.-Tökéletesen mondtad,Te egy férfi vagy.Nem adod fel a céljaidat!Harcolsz!Jól mondom?