Túl késő...[BTS ff.]

30.fejezet:Az ajánlat

Teljesen lesokkolódtam.
Nem akartam hinni a füleimnek.

-Nos,MinHee?-befejezte a simogatásomat.-Elfogadod az ajánlatom?-kipattintotta ingem legfelső gombját.

Kezét rögtön elütöttem,és rácsaptam a piros,STOP feliratú gombra.

-NEM!-magabiztosan rávágtam,és a lehető legtávolabb próbáltam elhelyezkedni tőle.

-Gondold át!-lassan végigsimított a hátamon.

-Felejtse el ezt!-dühösen morogtam.

-Csak annyit mondok-ismét megállította a liftet-még meggondolhatod magad.-sarokba szorított.-Értékeld a felajánlásomat-fejem mellett megtámaszkodott,a tarkómon éreztem leheletét.-és akkor Én is értékelni foglak.-hajamba szippantott.-Rendben?-bólintottam egyet,mire elinította a liftet.

A földszintre érve fellélegezve szabadultam volna el,ha nem ragadja meg a karomat a férfi.

-Ha kérhetem,holnap ne nadrágban gyere dolgozni.-pimasz vigyor kúszott a képére.-Téged is meg szeretnélek csodálni.

-Nem kérheti!-szúrós szemekkel felnéztem rá,majd szélvészként elhagytam az épületet.

Hazafelé egész úton mérgelődtem.
Kinek néz ez engem?
Mit képzel magáról?
AHHH!

A nappaliba belépve a kanapén szundikáló KunWoo-val találom szembe magam.
Indulataimat visszafogva lerúgtam magamról a cipőmet,és eresztettem magamnak egy pohár vizet.
Lassan kortyolgatva ittam meg,közben pedig a problémáimon agyaltam.

-Hiányoztál.-annyira megijesztett KunWoo hirtelen megjelenése,hogy még a pohár is kiesett a kezemből,s összetört.

-Szuper!-dühösen belerúgtam a konyhaszekrénybe.-AHHHHH!-jajgatva felhúztam a lábam.

-Szerencsétlen.-jót mulatott rajtam.

Miután kellőképpen elküldtem a konyhaszekrény ajtaját a fenébe,a szobámba mentem,s a párnáim közé vetettem magam.
Feszítette a mellkasomat a sírhatnék.Lelki fájdalmaim már-már fizikai gyötrődésekbe mentek át.

-Na,mesélj!-hátamra fordított.-Mi a baj?-mellém feküdt.

-Még mindig nem tudom,honnan szerezzek pénzt.-bal oldalamra fordultam.-Tae-ék nem adnak,és előleget sem kaphatok.

-Más ötleted nincs?

-Mármint?

-Pénzszerzési ötlet.

-Nekem nincs-beharaptam alsó ajkamat-de a főnökömnek volt.

-Mi?

-Hát...

-Igen?-felkeltettem a kíváncsiságát.

-Azt mondta tud adni pénzt...

-Na,akkor mi a probléma?-vidáman felkönyökölt.

-Cserébe egy NAGYON erkölcstelen dolgot kér.-ezt hallva lefagyott az arcáról a mosoly.

-MIT KÉR?!

-Utcalányos dolgot...-kertelni kezdtem.

-He?-értetlenül bámult rám.

-Most komolyan KunWoo...?KOMOLYAN MONDJAM KI?!

-Jó lenne...-megforgatta szemeit.

-Azt akarja,hogy feküdjek le vele...és...nem aludni...