Túl késő...[BTS ff.]

26.fejezet:Választott

Végleg vége.

Mind meglepetten pislogtunk a gyönyörű lányra,hiszen meghökkentő volt az,hogy Tae ilyen könnyen túllépett rajtam.

-Hogy érted azt,hogy a Kedvesed?-viszonylag higgadt hangnemben szólalt meg Hobie.

-A barátnője vagyok.-mosolyogva kezet nyújtott SeoYeon.

Jól van ám már...Még a kézfeje is szép.Ilyen nincs...

-Örvendek.-Hoseok helyett Namjoon kezelt le a csajjal.

-Hobie...-mellé léptem,és megböktem az oldalát.-Legyél kedves,és önmagad!-suttogva kértem.

Egy apró sóhaj után vigyorogva köszöntötte a lányt.Ezt követőn mind így cselekedtünk.Ám akárhogy is próbáltam,nem tudtam örömöt színlelni,és nem is akartam.Galáb módon azt szerettem volna,hogy ne csak nekem fájjon.Legalább a töredékét érezze Taehyung.

-Na,és hogy találkozatok?-remegő lábaim megkövetelték,hogy helyet foglaljak a kanapén.

-Jól érzed magad?-Jin rögtön kiszúrta,hogy meggyengültem,és suttogva utána járt igazának.

-Jól leszek.-nyugtató somolygásra húztam a szám,majd figyeltem az újdonsült gerlepárt.

Példámat követve a többiek is leültek,és kíváncsiságtól csillogó szemekkel vizslatták a nemrég érkezetteket.

-Nos...-Tae összekulcsolta ujjait a lányéval.-Miután elrohantam,az italozóban kötöttem ki.Onnan pár óra elteltével teljesen részegen távoztam.Az egyik mellékutcában pedig valaki alaposan megvert.Olyannyira,hogy felkelni sem bírtam.-bosszúsan összeszorította fogait.

Hát,tényleg igaz.Nem hazudott KunWoo.Taehyung-ot megtámadta,miattam.

-Már alig láttam ki a fejemből,mikor SeoYeon megjelent,mentőt hívott,és bekísért a kórházba.-mosolyogva a lány arcán pásztázott tekintete.-Így kezdődött a Mi történetünk.-ismét csókba invitálta Kedvesét.

Turbékolásuk láttán összeszorult a szívem.Annyira fájt,azt hittem,apró darabokra hullok.A féltékenység,csalódás,szomorúság feszítette mellkasomat,és attól féltem,kirobbannak csontjaim.Még mindig alig hiszem el,hogy elvesztettem Taehyung-ot.Olyan közel van,ha kinyújtanám kezeimet,akár gyönyörű arcát is megtapogathatnám,ám mégsem tehetem,mert valójában egyre csak távolodik el tőlem,s végül annyira messze kerül,hogy az újrakezdés már lehetetlenné válik.

-Hyung...-mindegyik fiú kikerekedett szemekkel átölelte Tae-t.-Ugye jól vagy már?-aggodalmasan vizsgálgatni kezdték.

-Semmi bajom,SeoYeon-nak hála.

Társalgásuk közben mindvégig némán azon agyaltam,elmondjam-e nekik,hogy KunWoo verte meg Taehyung-ot.Végül arra jutottam,joguk van tudni.

-Figyeljetek.-hatalmasat sóhajtva zavartam meg párbeszédüket.-Tudom,ki bánt el TaeTae-val.-szüntelenül a szőnyeget bámultam.

-Mi?!-meglepetten felém kapták tekintetüket.

-Te küldted rá azt az embert,ugye?!Mert nem bírtad elfogadni,hogy nem kellesz neki.Miattad történt ez vele.Jól mondom?!-indulatosan felpattant a fiú Kedvese,és felkarjaimra marva ráncigálni kezdett.