Túl késő...[BTS ff.]

18.fejezet:A szülőház

Mosolyogva végigsimított arcomon,majd bekopogtatott.  

Szinte rögtön ajtót nyitottak.Pontosabban,ajtót nyitott az anyám.Alig változott.Bőre kissé ráncosabb,haja rövidebb,de még így is gyönyörű.

-Kislányom...-remegő kezeit szája elé kapta.-Annyira hiányoztál.-zokogva a nyakamba borult,ám ölelkezésünk nem tartott soká,mert megszakítottam.-Kész nő lett belőled.-tekintetét végigvezette rajtam.

-Mintha téged látnálak,fiatalon.-kilépett az ajtó mögül apám,s anya hajába puszilt.

Olyannyira megijedtem,rögtön meghátráltam,ám megbotlottam,s V mellkasának ütköztem.

-Jól vagy?-felkarjaimnál fogva magához szorított.

-Igen.-mosolyogva megnyugtatgattam.

-Szervusz,MinHee!-határozottan köszöntött az apám,s közben keze az övére tévedt.

Arra az övre,amivel véresre vert...Biztosan direkt ezt a szíjat választotta,miattam.Amiatt,hogy fájdalmat okozzon.Hiszen megannyi öv közül,pont ezt fűzte a nadrágjába...Több,mint véletlen. 

-Szia...-mélybarna szemeibe lestem.-Apa...-fintorogva mondtam ki,mire arcvonásai kiélesedtek.

Ezt követően beljebb ballagtunk,s elénk tárult a nappali.

Kicserélték a kanapét.Ez meglepő.Apa imádta a fekete bőrdíványt.Hiszen ahhoz a heverőhöz,sok emléke fűződött.Sok emlékünk fűződött...

Helyet foglaltunk az ülőhelyen,majd anyám jó vendéglátó módjára üdítővel kínált minket,amit szívesen elfogadtunk.

-Taehyung.-apám a kávéja kortyolgatása után,a fiúra vezette jeges tekintetét.-Mesélj magadról!

-Nos...-megköszörülte a torkát.-Kim Tae Hyung vagyok,de ezzel maga is tisztában van.-viccesen elmosolyodott,amit a doktor nem díjazott.-Huszonkét éves leszek.A Bangtan Sonyeondan nevezetű K-Pop csapat tagja vagyok.Szeretem a színművészetet,aegyo-t,a klasszikus,s a modern zenét,de ami,azaz aki örökre a szívembe lopta magát...-rám pillantott,majd megfogta a kezem.-Az a lánya...Pontosabban,a lányuk.-a szüleim felé lesett.

-Mit szeretsz a lányunkban?-anyám is kinyitotta a száját.

-Mindent.-vigyorogva bólogatott.-Mesélnének MinHee-ről,és a múltjáról?-száznyolcvan fogokos fordulatot vett a beszélgetés.

Még mielőtt bármit is válaszolhattak volna,megragadtam TaeTae kezét,s az egykori szobámba húztam.Azzal az ürüggyel,hogy szeretném,ha látná az általános iskolás mezeimet,emlékeimet.