Túl késő...[BTS ff.]

28.fejezet:Eldöntöttem

A helyiségben lévő személyek,mind megdermedtek.Köpni,nyelni nem tudtak.Váratlanul érték Őket szavaim.Ámde mást nem tehettek,minthogy némán várták akár sorsfordító mondataimat.

-Nehéz döntés volt,de jobbnak láttam,ha elmegyek.

-HOGY?!-Hoseok talán még levegőt is elfelejtett venni.-MIRŐL VAN SZÓ EGYÁLTALÁN?!

-Azaz elfogadod az ajánlatom?-hatalmas mosollyal az arcán kezet nyújtott SeoYeon.

-Elfogadom.-lekezeltem vele,majd a barátaim felé fordultam.

Csalódott,és fájó arckifejezéssel bámultak rám.Engem pedig belülről mardosott a bűntudat.

-Szeretlek titeket,de jobb lesz ez így.

-Mi?-Yoongi nem volt képben.

-Japánban fogok dolgozni.-magyarázni kezdtem.-A csaj apjának a cégénél.

-Micsoda?!-hatalmasra tágult szemekkel közelebb ballagott Jimin.

-Kinek lesz jobb így?-Jin fejét rázva a kanapére huppant.

-Nélkülünk akarsz élni?-Hoseok szemei könnybe lábadtak.

-Dehogy!-megfogtam a kezét,majd szorosan magamhoz öleltem.-Ti mindig is az életem részesei lesztek.-apró köröket írtam le a hátán.-Főleg Te Hobie.-úgy suttogtam,hogy csak Ő hallja.

-Miért lesz jobb így?!-Suga türelmetlenül a felkaromra mart,és elrántott a pityergőtől.

Kezemet kitéptem szorításából,majd a gerlepárra mutattam.

-Választott.-Taehyung felé biccentettem.-Nem bírnám elviselni a turbékolásukat minden egyes alkalommal,amikor idejövök...

-Fáj,hogy Én kellek neki?-a lány kacagva V-hez bújt,majd egy hosszú csókot nyomott ajkaira.

-Szó sincs erről.-tiltakozóan magam elé emeltem tenyereimet.-Tulajdonképpen egymáshoz illetek.-bólógatva próbáltam magammal is elhitetni.-Mindketten olyan parasztok vagytok,mint a korai földművesek.-elkuncogtam magam.-Nem beszélve az agyatlanságotokról.

Válaszom hallatán mindketten felháborodtak,legfőképpen a lány.Ám nem érdekelt,mert igazat mondtam.

-KOMOLYAN ITT HAGYSZ MINKET?!-Yoongi dühöngve a falba csapott.

-Nem örökre megyek el.-félve közelebb lépdeltem hozzá.-Beszélhetünk minden nap.-tenyeremet a vállára helyeztem.

-Mennyi időre mész?-Jungkook,és YunSeo egyszerre tette fel kérdését.

-A próbaidő három hónap.-vágott közbe SeoYeon.-Addig biztosan marad,s valószínűleg utána is.-vidáman válaszolt.

-Mi lesz veled egyedül?-Jinnie felkelt,és átkarolt.-Ki fog rád vigyázni?-szipogni kezdett,majd megéreztem könnycseppeit a vállamon.-Ki gondoskodik rólad majd?-elcsuklott a hangja végül.

-Ne sírj!Megleszek egyedül is.-letöröltem nedves arcát,és egy óriási puszit nyomtam rá.

-Egyébként sem lesz egyedül.-KunWoo is megszólalt.-Vele megyek.

-TESSÉK?!-hangját megemelte Taehyung.-HOGY KÉPZELED?!-barátnőjét egyedül hagyva a sráchoz lépett.-NEM ENGEDEM!

-Hé!-ráüvöltöttem.-Nem számít,mit engedsz,s mit sem.-érzelemmentes ábrázatomat bevetve bámultam képébe.-Ha úgy dönt,jön,akkor egész nyugodtan velem jöhet.