Faith

III.

Lexát nem láttam a hétfői beszélgetésünk óta és már kezdtem aggódni a szombati buli miatt. Nem tudtam eldönteni hogy komolyan gondolta-e hogy találkozzunk, de reménykedtem hogy igen. Pénteken annyira figyeltem hogy meglátom-e valahol, hogy majdnem elestem egy kukában a folyosón, és itt borult el Octavia agya.
-Na jó Clarke, ez már nem normális. Értem hogy tetszik, de nem kellene összetörnöd magad miatta. Csak egy lány.-elpirultam, és már épp hozzáfordultam volna hogy rendesen leoltsam, amikor megláttam Lexát, aki épp engem nézett hátulról. Csalódott és felkavart volt a tekintete, de egy perc alatt eltűnt róla. Már elindultam volna felé amikor tovább sietett.
-Ahj istenem, csak tudnám most mit csináltam...-mondtam de O csak megrázta a fejét és elindult az ebédlőbe.

2 órával később, már otthon készülődtem a másnapi bulira. Kiválogattam a ruhámat és rádobáltam az ágyra mikor anya kopogott.
-Szia, gyere csak be.
-Csak tudni akartam mi történt a héten. Jófej a pszichológus?-Lexa gondolatára görcsbe rándult a gyomrom.
-Igen, kedves. Bár csak 1 órám volt vele.-mondtam és elpakoltam a könyveimet az útból.
-Értem. Holnap buli Bellamynál igaz?
-Igen.
-Hát, holnap éjszakai műszakom lesz, szóval ne igyál olyan sokat, egyedül kell haza jönnöd.
-Rendben.

Ezután csak egy vacsora és tusolás választott el az alvástól, bár alig bírtam elaludni az izgalomtól.

Szombat délelőtt próbáltam mindent elkövetni hogy ne járjon az agyam Lexán. Elmentem ajándékot venni Bellamynak, futottam, ebédet csináltam majd hajat mostam. Hatra beszéltük meg, így 17:55-kor elindultam az utca végébe.

Lexa pontos-gondoltam-Már biztosan ott van.
De nem volt. Aggódtam. 18:10. Még mindig semmi. Naivnak és átvertnek éreztem magam ahogy az út szélén ültem. De akkor meghallottam a biciklijének hangját mellőlem. Gyorsan tekert majd hirtelen lefékezett előttem.
-Sajnálom hogy késtem. Tényleg. Muszáj volt elintéznem valamit.-őszinteséget láttam a szemében és megnyugodtam.
-Semmi baj-mondtam egy mosollyal.-Miért akartál ilyen hamar idejönni?
Megint megjelent a félmosoly az arcán.-Hát hogy beszélgessünk. Gyere, tudok egy helyet.
Szó nélkül követtem míg egy ismeretlen utcába nem vitt. Egy kis réten találtam magam a fák között, középen egy játszótérrel. Lexa ledöntötte a biciklijét és felém fordult.
-Itt töltöm a fél életemet. Ha magányra van szükségem, ide jövök.-körbenéztem és valóban tökéletes volt erre a célra. Lenyűgözve néztem Lexára aki csak mosolygott.
-Ez nagyon szép.-leültem az egyik hintára és mégjobban felmértem a rétet. Egyszercsak megéreztem két kezet a hátamon. Lexa meglökött és közben figyelte ahogy bedőlök hogy még magasabbra mehessek.
-Most te jössz.-mondtam.
-Miben?
-Te már tudsz a családomról és a barátaimról. Én még nem a tieidről.-Eltűnt a mosoly az arcáról és rögtön tudtam hogy érzékeny témára tapintottam.-Lexa...Ne haragudj. Nem akartam tapintatlan lenni.
-Nem, semmi baj. Csak hát inkább...Hagyjuk ezt a témát.
-Rendben.
Csönd lett közöttünk és nemtudtam mit kérdezni.
-Egyedül élsz?-kérdeztem végül.
-Igen. A te utcádtól nem messze. Már 2 éve, mióta betöltöttem a 18-at.-volt valami szomorú és sötét abban ahogy ezt mondta. Szemei a távolba meredtek, a lemenő nap mellett már szinte világítottak.
-El kellene indulnunk Octaviához.
-Tudják hogy megyek?
-Igen, szóltam. Akik eddig beszéltek veled azok kedvelnek. Most majd a többiek is fognak.-erre vágyakozóan rámnézett, de aztán lesütötte a szemeit. Kíváncsi vagyok hányan ismerik ezt az oldalát.

15 perccel később megálltunk Bellamyék háza előtt, de a zenét már 2 utcával arrébb is hallottuk. Ahhoz képest hogy ketten laknak, hatalmas házuk van, hisz az anyjuk fizeti nekik.
-Claarkeee! És nézzenek oda, a pszichó néni...Gyertek beljebb.-Finn köszöntött minket, és ennyi idő alatt is sikerült elérnie hogy mindkettőnk le akarja ütni.-Pia az asztalon, többiek pedig hát...vagy a medencénél vagy a nappaliban.
-Kösz, Finn, de nemhiszem hogy te vagy a házigazda.
-Amíg beengednek addig mindegy ki, nem?-ebben az egyben igaza volt.
Lexa követett az asztalhoz ahol nem sokat gondolkodtam, megbontottam egy sört és egyből megittam a felét. Lexának lehet nem tetszett, de nem szólt semmit. Túl feszült volt, el akartam lazítani.
-Lexa gyerünk, ez egy buli.-mondtam szemrehányóan, mire ő is beleivott a sörébe.

1 órával később már azt mondhatom hogy eleget ittam. Nem tudtam hol hagytam Lexát de azt igen, hogy az ágyban ahol fekszem, nem egyedül vagyok. Finn könyökölt felém, én pedig azonnal elszégyelltem magam.
-Még egy menet?-erre a mondatra rögtön felültem és a nadrágomért nyúltam.-Nem. Soha többé. Meg kell keresnem Lexát.
-Lexa nagylány, csak nem hal bele még 10 perc magányba.
-És remélem te se mert hogy velem nem leszel az biztos.-keserűen felnevetett.
-Mivan csak nem jön be a csaj?
-Neked ahhoz semmi közöd, keress mást akivel szórakozhatsz.-ezzel felvettem az utolsó ruhadarabomat, kiléptem az ajtón majd becsaptam magam mögött.

Na jó. Akkor most keressük meg Lexát.