Faith

XIX.

Lexa pov

Nem bírtam elmozdulni a székemből. Féltem hogy ha felemelkedek akkor az összes benttartott érzelem kiömlik belőlem és összeomlok a könyvtár közepén.

2 nap. Ennyim maradt volna vele? Ha másról lenne szó, gondolkodás nélkül összepakolnék és elköltöznék, de ez most Clarke. Meg kellett védenem, nem hagyhattam hogy a titkai, bármilyenek is legyenek, kiszivárogjanak. Ehhez az kellett hogy elhagyjam. Összetörném a szívét. Nem beszélve a sajátomról. De ezt meg kellett lépnem.

De azt a 2 napot kiélvezem vele. Nem hagyom hogy csak úgy elvesszen.

Néma csendben összepakoltam és visszamentem a szobánkba. Beszélni akartam valakivel, bárkivel aki nem Clarke. Valakinek el kellett mondanom hogy mi történt, de egyszerűen senki nem ugrott be aki megbízható lenne. Végül csak követtem a lábamat.

Magam is meglepődtem mikor Raven és Octavia szobája előtt találtam magam. Bizonytalanul bekopogtam, végül pedig Raven nyitott ajtót.
-Lexa...Szia. Minden rendben?-kérdezte és bevezetett a szobába.
Megráztam a fejem és leomlottam az egyik ágyra.
-Na jó...Akkor én most csinálok egy kakaót, addig te összeszeded magad picit és utána beszámolsz mindenről, oké?-kérdezte. Raven minden gyerekes hülyesége ellenére, nagyon jó barát, bíztam benne.
-Mikor jön vissza Octavia?-kérdeztem.
-Este. Miatta ne aggódj, egy ideig csak ketten vagyunk.-mondta és valóban kicsit megnyugodtam. Semmi bajom Octaviával, de ha már két ember hallgat végig, az nagyobb feszültség és nyomás rám. És nagyobb az esély hogy olyan fülébe jut akinek nem kéne.

Mikor Raven visszajött és a kezembe nyomott egy bögre forró kakaót, elgondolkodtam. Jó ötlet elmondani neki? Valakinek muszáj volt, és ha már itt voltam, ő megfelel.
-Baj van, Raven.-kezdtem bele végül.
-Folytasd...-mondta keresztbe tett kézzel és várakozó tekintettel méregetett.
-Wells megkeresett...-mondtam mire meglepett fejet vágott.

Elmondtam neki mindent. Hogy fenyeget és hogy Clarkeot akarja, hogy őt is képes volt belevenni a fenyegetésbe, annak ellenére hogy azt állítja szereti. Raven végig figyelmesen hallgatott, néhol bólintott egyet de ezen kívül semmi reakciót nem láttam rajta. Amikor a végére értem egy ideig csendben ültünk, majd a kíváncsisága győzött.
-Na de Lexa...Mit tettél amivel így tud fenyegetni téged? Eléggé biztos vagyok benne hogy Clarke akkor se hagyna el ha világokat romboltál le...-mondta mire kicsit jobban éreztem magam.
-Raven ez bonyolult...-kezdtem de belevágott.
-Nem, nem az. Mondd el hogy segíthessek. Ígérem nem ítéllek el, csak nyögd már ki.
-Rendben...Emlékszel hogy amikor eljöttem a gimitekből, azt mondtam indoknak hogy a nagynéném rákos lett?-bólintott mire folytattam.
-Ez igaz is. De csak részben. Tudtam hogy ő már nem fogja sokáig bírni. Így eljöttem, de akkor még úgy volt hogy csak 2-3 hétre. Amikor a kórházba értem, már rossz bőrben volt. Egy héttel később bekövetkezett amitől féltem. Az utolsó családtagom is meghalt. Aznap este csak járkáltam a városban, végül egy bárban kötöttem ki. Néhány ital után, úgy éreztem hogy ideje hazamennem, de egy srác leszólított. Beszélgettünk, flörtölt velem, majd felajánlotta hogy hazavisz, kint állt a kocsija. Részegnek tűnt, de én is az voltam. Beültünk a kocsijába, de én ültem a volán mögé. Megkértem hogy had vezessek. Beleegyezett. Egy ideig nem volt semmi baj, de mikor oldalranéztem rá, nem figyeltem az útra, és egy csattanást hallottam. Azonnal lefékeztem és kiszálltunk. Egy srác feküdt a földön, eszméletlenül. Kihívtam a mentőket, jöttek a rendőrök is. Hatalmas szerencsém volt, mert a srác túlélte, de maradandó sérülésekkel...A rendőrség persze vizsgálatot indított, és kiderült hogy ittasan vezettem. Csoda hogy nem küldtek börtönbe, de mivel vállaltam hogy elvonóra járok, a gyakorlatom úszott.-fejeztem be szomorúan, Raven pedig csak nézett rám.
-Lexa...köszönöm hogy elmondtad. És nyugodj meg, ismerem Clarkeot. Megértené, ha elmondanád neki. Viszont azt nem fogom végignézni hogy ti szétmenjetek amiatt a gyökér miatt. Már van is egy tervem. Remélem jó színész vagy...-húzta félmosolyra a száját, és ekkor már éreztem hogy jó emberhez fordultam.