Faith

XVII.

Clarke pov

Lexa megint elaludt a kocsiban. Már félúton voltunk hazafele mikor észrevettem. Ahogy aludni láttam, szerettem volna átölelni és betakarni, de muszáj volt az útra koncentrálnom.

A napom nem is lehetett volna jobb. Lexával minden olyan egyszerűnek tűnt. Nem akartam elmondani neki hogy mennyire féltem a magasban. Nem akartam elmesélni hogy egyszer majdnem kiestem egy ilyenből. Azt akartam hogy erősnek lásson. De amint felültünk és hozzám ért, már nem kellett tettetnem. Megnyugatott és legyőzetett velem egy olyan félelmet amit egyedül sose tudtam volna.

Csak arra tudtam gondolni hogy ha visszaérünk a kampuszra akkor kilépünk abból az elzárt és csodás buborékból ami csak a miénk volt erre a napra. Legszívesebben visszafordulnék és az egész életemet abban a kis sátorban tölteném vele.

Visszaemlékeztem arra a zöld szempárra azon az augusztusi estén. Ha akkor valaki aztmondja nekem hogy ugyanaz a zöld szem fog úgy nézni rám reggelente mintha csak én léteznék, hát én őrültnek hívtam volna.

És most mégis én vittem haza ugyanazt a lányt.

Lexa pov

Mire észbekaptam már épp befordultunk a kampusz parkolójába. Clarke kicsatolta az övemet és kiszállt. Átjött az oldalamra, kinyitotta az ajtót majd én is követtem őt. Elindult előttem de egy félmosollyal utána osontam és hátulról az ölembe kaptam.
-Lexa jézusom mit csinálsz?-kiabálta mire próbáltam elcsendesíteni. Ugyan csak este 8 volt, nemhiszem hogy örülnek a többiek ha valaki az ajtajuk előtt üvöltözik.
-Ideje volt már visszafizetnem a tegnapit. Emlékszel hogy én hogy kiabáltam hogy tegyél le?-néztem le rá mire hitetlen fejet vágott.
-Lexa Woods. Néha nem hiszlek el.-mondta még mindig ugyanolyan képet vágva. Lemosolyogtam rá de eszemben sem volt elengedni.

Felcipeltem az ajtónkig, de ott már kénytelen voltam letenni hogy előkereshessem a kulcsot. Mikor megtaláltam, behelyeztem a zárba és kinyitottam az ajtót. Furcsán lakatlannak tűnt Clarke részlege. Eddig nem is figyeltem meg, de visszagondolva érthető. Az elmúlt egy hónapban nem is aludt az ágyában. Az íróasztalán csak néhány könyv és jegyzet volt szétszóródva, míg az enyém rendezetten állt az övé mellett. Ruhák borították a földet mindenütt, az enyémek pedig egy kupacban az ágyam végében. Néhol üres kajás csomagok és üvegek voltak, nekem a kukám volt tele.
Clarke mögém lépett és átkarolt, közben a hajamba szuszogott.
-Álmos vagy?-kérdezte. Ő hallhatóan az volt.
-Kicsit.-nyögtem amikor Clarke szája megtalálta a nyakamon a gyengepontomat és megszívta.
-Akkor aludjunk.-mondta egy félmosollyal és ellépett mögülem.
A hirtelen hideg ami elborította a hátamat a hiánya miatt, érzékeltette velem hogy mennyire szükségem van rá.
Nem gondolkodtam sokat, követte őt, de előtte átvettem egy alvós pólót, alulra meg csak egy rövidnadrágot. Nem zavartattam magam, bár végig éreztem ahogy Clarke végignéz rajtam amíg átöltözök, a tekintete égette testem minden egyes porcikáját.
Bemásztam elé és hagytam hogy átöleljen, így mégjobban magához húzva. Nem sok időbe telt mire mindketten elaludtunk.

Clarke pov

Azthittem reggel volt amikor felkeltem. De amint felnéztem, láttam hogy még mindig vaksötétben fekszem. De akkor mi keltett fel?
Aztán rájöttem. Amint megpróbáltam megmozdulni, megéreztem.
Nem Lexa mellett feküdtem. Én rajta feküdtem. Próbáltam lejutni róla anélkül hogy felébresszem de lehetetlennek tűnt.
Majd úgy döntöttem inkább túlesek rajta. Feltoltam magam mire váratlanul Lexa, aki a hasán feküdt, lábaival leszorította az enyéimet. Lefogott. Erre a testem lángolni kezdett, próbáltam visszafogni magam. Újra feltoltam magam mire Lexa tisztán hallottam ahogy halkan felnyögött.
Átgondoltam minden lehetőségemet, de már egyik sem érdekelt. Lexa nem akart elengedni, és őszintén, én sem akartam leszállni róla.
Feljebb csúsztam, de ezúttal csak a csípőmet mozgatva, figyelve hogy milyen reakciót váltok ki nála. Lexa teste megfeszült, egyik keze a takaróba, másik a párnába kapaszkodott.
-Clarke...-nyögte és éreztem ahogy megpróbál megfordulni de ráereszkedtem a teljes testsúlyommal, hogy ne tudjon mozogni.
-Lexa egy szavadba kerül és abbahagyom-suttogtam közvetlenül a fülébe mire nemlegesen intett a fejével. Hatalmas mosoly terült szét az arcomon és újra löktem egyet.
Egyik kezemmel megtaláltam az övét és összekulcsoltam az ujjainkat. Lexa teste egyre forróbb lett, ami nekem elég indok volt hogy folytassam.
Felvettem egy lassabb ritmust és néhány perc múlva Lexa teste megfeszült alattam majd teljesen ellazult. Tudtam mit jelent ezért néhány utolsó lökés után leálltam és rádobtam a testsúlyomat. Belepusziltam a hajába és megnyugtató mintákat rajzoltam az oldalára az ujjaimmal a pólója alatt.
-Mostmár megfordulhatsz.-mondtam neki halkan és mellé gurultam.
Felémfordult, mire próbáltam leolvasni az érzelmeket az arcáról. Mikor nem sikerült, inkább rákérdeztem.
-Jól vagy?
Erre elmosolyodott és felém nyújtotta a kezét amit megfogtam.
-Az nem kifejezés.-mondta végül, nekem pedig egy kő esett le a szívemről.
-Ez biztos?-kérdeztem még mindig vitatva hogy helyes volt-e az előbbi.
-Eléggé.-mondta és közelhajolt. Megpuszilta a homlokomat majd újra megszólalt:
-Most viszont aludjunk. Legközelebb szólj előre ha nem fogok aludni az éjjel.-még a sötétben is láttam ahogy kacsintott, a szívem pedig kihagyott egy ütemet.

Megint beleszerettem. Gondoltam és olyan erősen akartam magamhoz szorítani hogy már szinte egy emberré váljunk. Ehelyett inkább arcomat a hajába fúrtam és mélyen beszívtam az illatát, amitől alig egy perc alatt elaludtam.