Faith

XXXI.

Clarke pov

Sajgó fejjel ébredtem az ágyamban. Lexa melegsége volt az egyetlen jó dolog amit éreztem.
A lábaim fájtak, fáztam és melegem volt egyszerre, a fejem egy tonnát nyomott, és ha mindez nem lett volna elég, csak pár kép volt meg a buliból.

-Jesszus...-ültem fel a fejemet fogva mire egy halk kuncogást hallottam magam mellől.
-Csak nem másnapos vagy?-emelkedett fel ő is, és átfogta a derekam. Állát a vállamra helyezte és óvatosan félresöpörte a hajam, így szabadon hagyva a nyakam azon oldalát.
Ahelyett hogy bármit csinált volna, feállt és szó nélkül a mosdóba ment. Egy pohár vízzel és néhány aszpirinnel tért vissza.
Bevettem, majd elmondtam neki az emlékeimet, hátha ő össze tudja rakni.
-Tehát...Az első emléked hogy fázik a fejed, felnézel és egy fehér fényt látsz?-próbálta megtartani a komoly arcát, de láttam ahogy a szája felfele görbül.
-Igen...-mormogtam tudva hogy amit mondtam azt nem lehet könnyű komolyan venni.
-Ez a jellemzés kísértetiesen hasonlít arra az esetre amikor a hűtőből húztalak ki.
Egy pillanatig csak bámultam rá, várva hogy azt mondja viccelt, de amikor változatlan maradt az arca, fájdalmasan elnevettem magam és arcomat a kezembe temettem.
-Jaj ne... mondd hogy ennyi történt.-néztem fel rá könyörgően.
Elhúzta a száját.
-Apróbb incidensektől eltekintve, igen.
-Apróbb incidensek?-vártam összeszűkült szemekkel a magyarázatot.
-Octavia szerint mielőtt megtaláltalak, egy jógalabdán gurultál be a táncoló tömegbe miközben a 'wrecking ball'-t énekelted.-beharapta a száját amint befejezte.
-Soha többet nem iszom...-nyögtem.
Lexa felnevetett és a fürdőszoba felé indult.
-Én most letusolok, aztán lemegyünk reggelizni. Neked nem kell fürdeni, azt már tegnap elintéztük. Gondolhatod hogy miért volt szükséges...-undorodó képpel néztem végig a ruhakupacon ami az ajtó mellett állt, majd bólintottam Lexának, aki már el is tűnt a mosdó ajtaja mögött.
Amíg ő tusolt, én hátradobtam magam az ágyon és igyekeztem meginni a pohár vizet amit adott. Felvettem egy egyszerű pólót és szakadt farmert, és az ajtóban vártam amíg Lexa is felvette a cipőjét, hogy aztán lemehessünk reggelizni.

Leérve első dolgom volt hogy kérjek magamnak egy kávét, aztán az asztalunkhoz leülve végighallgattam ahogy Octavia beszámol a részeg kalandjaimról.
-A kedvencem az volt amikor neki szaladtál a szekrénynek, mert azt hitted Narniába visz.-mondta az asztalon feküdve a nevetéstől, de nekem csak még jobban megfájdult a fejem a megalázottságtól.
-Sziasztok.-szólalt meg mögülem Raven, akit csodának tartottunk hogy egyáltalán kikelt az ágyból. Tegnap este részegebb volt mint én.
-Hali Raven. Emlékszel valamire a tegnap estéből?-húzta fel a szemöldökét Octavia mire Raven lelkesen mosolyogni kezdett.
-Naná. Bepasiztam, ezt hogy felejthetném el?-vágta le magát az egyik székbe.
Döbbenten néztünk rá, de ő magyarázat nélkül hozzákezdett a reggelijéhez.
-És ki a pasi?-untam meg a várakozást.
-A házigazda.-mormogta teli szájjal.
Amikor nem adott hosszabb leírást, inkább hagytam, és megittam a maradék kávémat.
-Hol van Lexa?-nézett fel Lincoln, körbenézve a helyiségben.
-Úgy 10 perce ment el a könyvtárba.-mondtam.
Lincoln bólintott, így visszafordultam Ravenhez.
-Mikor mutatod be?-kíváncsiskodtam.
-Ma, ebédnél.-mondta újra teli szájjal.
Lassan ahogy én is végeztem, Lexa után indultam a könyvtárba.
A fejfájásom szinte már teljesen eltűnt, így még egy mosoly is kiült az arcomra mikor átvágtam az egyetem folyosóin.
-Lex, itt vagy?-néztem be a polcok mögött a szokásos asztalához. Lexa felkapta a fejét, de a hirtelen mozdulattól leesett a szemüvege az orráról.
Mellé léptem és átkaroltam a derekát, nem foglalkozva vele hogy a szemüvegéhez próbál lehajolni.
-Naa Clarke, a szemüvegem!-kapálózott nevetve a karjaimban, de csak annyit ért el hogy csikizni kezdtem.-Claaarkee elég!-nevetett fel hangosan, majd lassan ő is a szemüveg mellett landolt.
-Ki is küldhetnének ezért...-morogta de azért magával húzott a földre.
-Akkor ne kiabálj.-húztam félmosolyra a számat. Erre megforgatta a szemét és az ölébe húzott.
Egy hosszú, kötött pulcsi volt rajta, ami túllógott a karján, így amikor átölelt, puhán fogta közre a derekam.
-Ravennek pasija van.-mondtam.
Felhúzta a szemöldökét aztán mosolyogva bólintott.
-Találkoztál vele?
-Nem, ebédnél mutatja be.-válaszoltam és összefűztem az ujjainkat.
-Addig nekem el kell intéznem valamit, megleszel egyedül, nem?-fordított maga felé az ölében.
-Persze, de hova mész?
Felemelte az egyik szemöldökét és félmosolyra húzta a száját, amiből rögtön tudtam hogy nem fogja elmondani.
-Hát az titok.
Sóhajtva ráztam meg a fejem.
-Valahogy sejtettem...