Faith

IX.

Clarke pov

-Mit nézünk ma?-kérdeztem tőle amíg ő levette a kabátját.
-Nincs ma buli? Egy péntek estét hogy tölthetsz itthon?-kérdezte és nem tudtam mire vélni a hanglejtését.
-Tudod, néha jól esik csak filmet nézni a szobatársammal, ahelyett hogy részeg idiótákkal jópofiznék egész éjszaka.-mondtam őszintén.
-Hm.-már szólásra nyitotta a száját de meggondolta magát. Úgy döntöttem inkább nem kérdezek rá.
-Tehát, mit akarsz nézni?
-Valami vicceset és nyálasan romantikusat.-felnevettem.
-Nézzenek oda, Lexa és a romantika.-mondtam egy félmosollyal és ő beült mellém az ágyra.
-Oh fogd be...-vállba vert, de közben láttam hogy elpirult.

Úgy fél órával később, mikor már elfogyott a popcornunk és a film se nagyon volt izgalmas, a fejemet Lexa vállára hajtottam. Beleborzongott az érintésembe én pedig belemosolyogtam a hajába.
-Lexa?-néztem fel rá nagy szemekkel.
-Hm?
-Mesélj nekem valamit magadról. Valamit amit még nem tudok.-Éreztem ahogy megemelkedik a pulzusa és lenézett rám mint aki azon gondolkodik hogy merre rohanjon el.
Végül sóhajtott egyet és belekezdett.
-5 éves voltam. Egy szép, szombati reggelen felkeltem, lementem anyáékhoz enni, akik boldogan újságolták el hogy jegyet szereztek az ország egyik legjobb vidámparkjába ami 10 órányi kocsiútra van, de ha még egy órán belül elindulunk, akkor lesz időnk mindent kipróbálni. Persze én nem lehettem volna boldogabb. Felöltöztem, és 20 perccel később már úton is voltunk. Mikor megérkeztünk hatalmas volt a sor befele, de mi kivártuk. Jó sokáig ottvoltunk és apáék kiakartak venni egy szobát, hogy ott töltsük az éjszakát. De én hisztizni kezdtem. A saját ágyamban akartam aludni, nem engedtem hogy ott maradjunk. A szüleim fáradtak voltak, de belementek. Aztán 4 órával később csattanásra ébredtem a kocsiban. Apa elaludt a volánnál és letértünk az útról, onnan egy fának. Csak én éltem túl hármunk közül.-a végét már könnyes szemmel és akadozva mondta, de az arckifejezése nem változott.-Így kerültem a nagynénémhez.-Megtört rajta az a maszk amit annyira szeretnék eltűntetni. Már nem takarta az érzéseit.
-Lexa...Annyira sajnálom.
Megrázta a fejét és én magamhoz húztam egy ölelésre. Fejét a mellkasomra helyezte én pedig csak hallgattam ahogy egy idő után egyenletessé válik a légzése.
-Lexa?-suttogtam és kisöpörtem egy tincs hajat az arcából. Nem kaptam választ, így gondoltam kimászok alóla hogy elmenjek én is aludni. Már félúton jártam mikor szipogást hallottam magam mögül. Alig hittem a fülemnek. Lexa sír? Elég furcsa volt, már belegondolni is.

Viszont nem hagyhattam ott. Szüksége volt valakire. Lerúgtam magamról a cipőmet és visszakúsztam mögé az ágyba. Védelmezően átkaroltam a derekát ő pedig felém fordult. Nagy zöld szemek néztek rám csodálkozva, és minden tőlem telhetőt megtettem hogy ne nézzek a szájára de elbuktam amikor beharapta az alsó ajkát.
-Visszajöttél.-suttogta a szemembe nézve.
-És nem tervezek elmenni még jó ideig-mondtam. Az arckifejezése megváltozott, nyugodt és egyben nyomott lett, mint aki saját magával küzd.
Szemével az ajkaimra nézett mire elmosolyodtam. Lexa boldoggá tett anélkül hogy erőlködött volna. Csak meghallgatott és figyelt. Vigyázott rám, és másra se vágytam, csak hogy én is megtehessem ugyanezt.
Viszont tudtam hogy ma este nem történhet semmi. Lexa sérült volt és sebezhető, nem volt tiszta a feje. Pihennie kellett, és én már attól is boldog voltam hogy mellette fekhetek.
-Aludj, Lexa.-suttogtam és arrébb tűrtem egy tincs hajat a szeméből. Lehunyta a szemét és az arca kisimult.
-Köszönöm Clarke. Mindent.-mondta, de mire válaszoltam már csak azt éreztem ahogy a mellkasomnak szuszog.
-Ne köszönd Lexa. Veled maradok. Mindig.