Faith

XII.

Későn értem vissza a szobánkba, de nem bántam, mert a világ legaranyosabb látványa fogadott. Lexa az ágyamon feküdt csillag alakban, feje a párnámba fúrva, egyik kezében pedig az alvós pólómat szorongatta. Ettől a látványtól minden kétségem eltűnt.
Nem volt szívem felébreszteni, de úgy éreztem hogy nélküle nem fogok tudni elaludni, ezért én is fogtam egy pólóját és úgy feküdtem az ágyába.

Úgy hajnali kettő lehetett amikor mocorgásra ébredtem. Megnyikordult mellettem a matrac, és megéreztem Lexa illatát. Átmászott hozzám.
-Lexa...mit csinálsz?-kérdeztem félálomban.
-Nem voltál mellettem...Nem tudtam tovább aludni.-alig tudta összerakni a mondatot az álmosságtól és azonnal vissza is aludtunk mindketten.

Reggel arra ébredtem hogy egy kéz eltűri az arcomból a hajamat. Kinyitottam a szemeimet, és egy gyönyörű zöld szempár nézett vissza rám. Elmosolyodtam és megérintettem az arcát. Erre ő is csak mosolygott, majd megpuszilta az ujjamat. Az elmúlt két hét egy álom volt. Nem is hittem el néha hogy ez az életem. Lexa minden rossz napomat szebbé tette, és elég volt hozzá hogy rámnézzen azzal a titkos félmosollyal amit csak nekem mutat meg.

Mások számára először talán az ebédlőben lett látható hogy valami megváltozott köztünk. Mindig egymással szemben ültünk le, és a lábamat az övébe akasztottam hogy ne veszítsem el vele a kontaktust. Persze erre ő mindig belemosolygott a kávéjába és éreztem ahogy a teste megfeszül. Még hetek után is ilyen hatással van rá az érintésem. Ez minden alkoholnál részegebbé tett.

Egyik nap amikor leültünk reggelizni, a többiek is csatlakoztak.
-Undorítóan aranyosak vagytok.-mondta Raven mire összenéztünk Lexával és elmosolyodtunk.
-Miről maradtam le?-ült mellém Octavia, de előtte megcsókolta Lincolnt.
-Hát ezt nem hiszem el...-háborodott fel Raven, mire mindannyian felnevettünk.-Sürgősen szereznem kell magamnak valakit.-jelentette ki mire én csak reméltem hogy nem Finn lesz a szerencsés. A múltjukat tekintve, egyikük se járna jól vele.
-Csak óvatosan, Raven.-mondtam nyomatékosan és rögtön leesett neki hogy mire célzok.
-Nyugi nem Finnre gondolok. Ő egy pöcs.-Lexa felhorkant.
-Ebben egyetértünk-mondta végül.-Én most elmegyek a könyvtárba, tanulnom kell. A szobában valószínű hogy valaki- nézett rám-elterelné a figyelmemet. Sietek vissza.-mondta miközben felállt a székéből és adott egy puszit a homlokomra, majd elsietett.
Utána néztem és erősen elgondolkodtam hogy utána szaladjak és el se mozduljak mellőle egész nap. Octavia bokán rúgott az asztal alatt mire újra rájuk figyeltem.
-Clarke Griffin. Néha nem hiszlek el-csóválta a fejét hitetlenül, mire én csak bambultam rá.
-Most mit tettem?-kérdeztem értetlenül.
-Szerelmes lettél.-mondta mint egy egyértelmű tényt, én pedig majdnem félrenyeltem a kiflimet. Köhögve próbáltam összeszedni magam majd megszólaltam.
-Én nem...Vagyis...Csak hát Lexa...-próbáltam valami értelmeset mondani sikertelenül. Raven felnevetett mellettünk.
-Jaj Clarke ugyan. Ki se kell mondanod. Mi anélkül is tudjuk. És nem csak rajtad látszik ám. Látjuk ahogy Lexa néz rád amikor nem figyelsz.-mondta egy hatalmas mosollyal, de én nem bírtam a szemükbe nézni. Gyorsan befejeztem a reggelimet és egy gyenge indokkal miszerint ki kell mosnom a ruháimat, elsiettem a szobánk felé. Éreztem a hátamon mindannyiuk tekintetét de az agyam már rég máson járt.

Szeretem Lexát?

Sose tudtam ezen elgondolkodni. Csak azt tudtam hogy minden percemet vele akartam tölteni. És sok nyálas dologgal boldoggá tenni. Megvédeni. De a szerelem nálam sosem volt téma. Senkivel nem jutottam el odáig. A rengeteg kapcsolatom többnyire nem tartott tovább 1-2 hónapnál. Lexa viszont valóban más volt.

Sétáltam egyet a kampuszon, és hagytam hogy elragadjanak az érzéseim.
Ha szeretem is, nem biztos hogy ő így érez és nem akartam ráeröltetni semmit. Még azt sem beszéltük meg hogy pontosan mi van közöttünk. Egy rendes randink is alig volt. Nem volt itt az ideje hogy szerelmes legyek. De minden nappal egyre inkább azt éreztem hogy ez nem akadályozott meg abban hogy megtörténjen.

Úgy döntöttem hogy elmegyek és veszek Lexának egy ajándékot és hozok neki vacsorát. Tudtam mennyire imádja a kínait, és tudtam is hogy melyik hely a legjobb a környéken. Mosolyogva ültem be a kocsimba, tudva hogy este Lexa boldog mosolya fogad majd.

Viszont amikor visszaértem, közel sem úgy történtek a dolgok ahogy terveztem.