Faith

XXX.

Lexa pov

Ravennel magam mellett léptem be a házibuliba, és tőlem szokatlanul, azonnal a piák felé indultam. Clarke és Octavia a ház előtt beszélgettek Abbyről, hisz O volt aki a legrégebb óta ismerte a Griffin családot.
-Lassíts, te lány.-fogta meg a karom Raven amikor a második vodkámat akartam meginni. Letettem a poharat és karba tett kézzel néztem rá.-Mi van veled?-kérdezte de csak megráztam a fejem.
-Semmi.
-Szarul hazudsz. Az arcodat tudod kontrollálni, de a szemeidet nem.-húzta össze a szemöldökeit.
Sóhajtottam és beharaptam az ajkamat.
-Haszontalan vagyok. Nem tudok segíteni Clarkenak.-vettem újra a kezembe a vodkát, de Raven elvette tőlem és jó messzire rakta a pulton.
-Tekintve hogy te vagy a legjobb dolog ami történt vele, az utolsó dolog amit mondanék rád, az az hogy 'haszontalan'.-forgatta meg a szemeit és rámmosolygott.-Lexa, már a jelenléteddel többet segítesz neki, mint mi bármivel. Hát nem emlékszel hogy összezuhan minden alkalommal amikor nem vagy mellette?-fogta meg a vállaimat.
A cipőmet bámulva bólintottam. Ravennek igaza volt.
-Figyelj, egyedül hagyhatlak? Táncolni akarok kicsit.-kérdezte.
-Persze, menj csak. Kint leszek ha kellenék.-mondtam és ki is mentem a kertbe.
Kevés ember volt ott, és azok se voltak józanok. Zombiként járkáltak, vagy épp feküdtek a fűben, piros pohárral a kezükben.
Egy hintához sétáltam és beültem. Lassan ringatni kezdtem magam és felemeltem a tekintetem az égre. Mindenfele csillagok világítottak, és tátva maradt a szám a látványtól. Egy felhő sem volt sehol, amitől még egyszerűbb volt kivenni a fénylő pontokat.

-Csatlakozhatok?
Oldalra nézve egy számomra idegen lány állt, sötétbarna, mandula alakú szemekkel, hullámos, gesztenyeszínű hajjal, és a bőre is sötétebb árnyalatú volt. Kísértetiesen hasonlított Emily Fields-re a Pretty Little Liars-ből. Ez is egy sorozat amire Clarke szoktatott rá...
Mosolygott, mintha csak ismernénk egymást. Gyönyörű volt, ezt bevallom.
-Persze, ülj csak le.-mutattam a mellettem lévő hintára, a lány pedig le is ült.
-Costia vagyok.-nyújtotta ki a kezét, amit elfogadtam.
-Lexa.-viszonoztam a mosolyát.
Pár percig csendben néztük az eget, majd Costia megszólalt:
-Lehet hogy csak a pia beszél belőlem...-kezdte mégig mindig tátott szájjal az eget bámulva-...De meg kell jegyeznem hogy gyönyörű vagy, Lexa.
-Köszi, Costia.-emeltem rá a tekintetem.-Te is az vagy.-mondtam mire végre mosolyogva rám nézett.
-Nem mintha le akarnálak itatni, de hozhatok még piát ha kérsz.-harapta be a száját és nem vagyok benne biztos, de mintha rámkacsintott volna.
-Öhm, nem köszi. A barátaimat is meg kéne keresnem. Ketten a ház előtt beszélgetnek, elvileg.-mondtam és már álltam volna fel, mikor Costia visszahúzott.
-Nem tudsz még maradni kicsit? Elég magányos vagyok.
Őszintének tűnt, a szemei csillogtak és újra beharapta a száját.
-Hát...legyen, de csak 10 percre.-ültem végül vissza a hintába és beszélgetni kezdtünk.
-Szóval te ide jársz a Trikru-ba?-kérdeztem mire bólintott.
-Igen, egy barátnőm, Luna, vett rá hogy megpróbáljam, és hát nem bántam meg. Te mit tanulsz?
-Én a Grounderre járok, pszichológia szakra.
-Azta. És még én éreztem menőnek magam a jogi karon...-nevetett fel.
Én is nevettem de mikor megmozdult mögöttem a bokor, ijedtemben majdnem leestem a hintáról.
-Minden rendben?-nézett rám Costia aggódva. Bizonytalanul bólintottam és a bokrot kezdtem vizslatni. Mikor nem mozdult újra, a figyelmemet visszafordítottam a lányra mellettem.
-És kivel jöttél?-nézett rám vidáman.
-A barátnőimmel. Te?
-Hát, a barátnőm akit mondtam, Luna, valahol itt van. Meg ismerem a házigazdát is. Pár percig csöndben figyeltük ahogy néhányan próbálnak részegen táncolni, annak ellenére hogy semmi zene nem volt, majd megszólaltam:

-Tudod mit, én mégis hozok magamnak inni. Te kérsz valamit?-mondtam mert már kezdtem aggódni Clarke miatt. Muszáj volt megnéznem hogy hol van.
-Igen, de inkább veled megyek.
Nem volt kedvem vitatkozni, így csak felálltam és gyors léptekkel a házba siettem, a nyomomban Costiával.
A konyhába érve töltöttem magamnak valami random erőset, meg se nézve hogy mi az. Costiának is nyújtottam egy pohárral.
A tömeget bámulva kerestem Clarke  szőke hajzuhatagát, de sehol nem találtam. Helyette Octaviát szúrtam ki a tömeg szélén egy vállig érő, göndör, vörös hajú lánnyal beszélgetni.
-Octavia!-kiálltottam oda mire mosolyogva felém fordult.
-Oh, szia Lexa. Nézd, ő itt Luna, Lincoln egyik régi barátja.-ránéztem és akkor belémcsapott a felismerés.
-Luna? Costia barátja?
Döbbenten pislogott néhányat, majd bólintott.
-Igen. Ismeritek egymást?
-Csak most találkoztunk. Velem volt az előbb is...-megfordultam és megláttam ahogy a pultnál áll, egy sráccal beszélgetve, akit hátulról nem ismertem fel. Biztosan ő a házigazda...
-Oh, értem.-bólintott Luna, de én már újra Octaviára figyeltem.
-O, hol van Clarke?-kérdeztem türelmetlenül.
-Nyugi, biztosan itt van, csak szeret táncolni. Jó kedve volt mikor bejöttünk, biztos Ravennel van a tömegben.
-Megkeresem. Írj ha látod!-fordultam vissza hozzá.
Costia szó nélkül követett ahogy az emeletre vezető lépcsőhöz siettem. A közepén megálltam, így magasabbról figyelve a tömeget.
-Clarke!-kiálltottam de a zenétől alig hallottam a saját hangomat is.
-Ki az a Clarke?-kérdezte Costia. Egy kicsit kezdett idegesíteni.
-A barátnőm.-válaszoltam röviden és felsiettem a lépcsőn.

Benéztem minden szobába, ezzel sokak szórakozását elrontva, de nem izgattam magam.
Verni kezdtem a mosdó ajtaját és amikor nem válaszolt senki, a vállammal belöktem az ajtót.
-Hé! Foglalt!-ordított rám egy pár akik épp egymás torkán nyomták le a nyelvüket, de csak félrelöktem őket, benézve mögéjük, de Clarke ott sem volt.
-Nem hallod amit mondok? Keressetek másik helyet a barátnőddel!-villámokat szóró szemekkel bámultam a srácra, mire visszábblépett egyet.
-Ne akarj felidegesíteni.-szűrtem a fogaim között, és a srác a fejét kezdte rázni.
Rájuk csaptam az ajtót és folytattam a keresést.

Lefutottam a lépcsőn, újra benézve a hatalmas nappaliba, majd a lenti mosdóba, aztán a teraszra.

Utoljára a konyhába is benéztem, ahol végre megláttam Clarke fejét a hűtőben. Megkönnyebbülésemben felnevettem és a lányhoz rohantam.
-Clarke, istenem. Már fél órája kereslek!-húztam az ölembe, a földön ülve.
Costia karbatett kézzel figyelte az interakciónkat, de a rosszalló pillantásait nem tudtam hova tenni.
-Gaaah...-nyögte ki Clarke amikor felemelte a fejét és a szemembe nézett. Eltűrtem a haját az arcából, ő pedig behajolt egy csókra amit boldogan viszonoztam.-Jaj Lexa, olyan részeg vagyok.-mondta nevetve.
Felsegítettem, egyik kezét átdobva a vállamon és a kert felé kezdtem cipelni.
-Most levegőzünk kicsit.-mondtam neki, bár szinte teljesen biztos voltam benne hogy azt se tudja hol van.

Leültettem egy műanyag székbe és melléhúztam egyet magamnak.
Teljesen elfelejtettem hogy Costia is ott van, de mikor ő is mellénk ült, rávezettem a tekintetem.
-Szóval ő a barátnőd.-inkább kijelentés volt, nem kérdés, így folytattam Clarke arcának tanulmányozását.-Szép lány.-Tette hozzá, mire egy kicsit ellazultam.
-Tudom.-simítottam végig az arcán. Erre Clarke kicsit kinyitotta a szemeit, rámnézett és mosolyogni kezdett.
-Pihenj, Clarke.-mondtam és mostmár a karját kezdtem simogatni. Bólintott de még utolsó erejével közelebb lökte a székét az enyémhez és a fejét a mellkasomra hajtotta.
Costia a másik oldalról figyelt minket, nem éppen boldogan.
-Azt hittem azt mondtad hogy a barátaiddal jöttél ide.-mondta. Zavartan néztem rá, nem értettem hova akar ezzel kilyukadni.
-Igen, és amikor kérdezted ki Clarke, akkor meg mondtam hogy a barátnőm.
-Nem hittem hogy...barátnő, barátnő. Érted...-magyarázta de csak még furcsábban néztem rá.
-Mire célzol mindezzel?
-Semmire, mindegy is. Valami van a csajjal.-mutatott a rajtam fekvő lányra.
Clarke hümmögni kezdett mire lenéztem rá.
-Szeeerrreetleeek-fogta meg az arcom mindkét oldalát és egy nagy mosollyal csúszni kezdett a föld felé.
-Én is téged, te majom.-kezdtem el visszahúzni a székébe, de amikor kapálózni kezdett, inkább felkaptam az ölembe és úgy döntöttem ideje indulni.
-Én most inkább hazaviszem ezt a mamlaszt, Costia. Örülök hogy megismertelek, majd talán még találkozunk.-mondtam neki, de a nézésből amit Clarkera vetett, azt éreztem hogy ezek ketten nem lennének legjobb barátnők.
-Persze, menjetek csak. Viszlát, Lexa-mosolygott rám és egy intéssel elfordult és leült egy csoporthoz a kertben.

Mivel egyikünk sem volt vezetőképes állapotban, tanácstalanul álltam meg a ház előtt.
-Csak hogy megvagytok! Gondolom kéne egy fuvar. Pattanjatok be.-jelent meg Octavia mögöttünk.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és betuszkoltam Clarkeot a hátsóülésre, miközben Octavia ugyanezt tette Ravennel.

A szobaajtónkat becsukva, végre letehettem Clarkeot az ágyára, majd a cipőmet levéve, első dolgom volt a tusolóba állítani őt, merthogy idő közben egy jó adag kaját kiadott magából, egyenes a kampusz füvére, és a saját ruhájára.

Minden próbálkozása ellenére ráengedtem a meleg vizet.
-Ez a víz pont olyan meleg mint te, Lexa!-kezdett el hangosan nevetni a saját poénján. Ezen már nekem is muszáj volt felnevetnem.
Néhány perccel később elállítottam a vizet és feladtam rá a pizsamáját.
Befektettem az ágyába, ő viszont megragadta a derekamat és az ágyhoz szögezett.
-Ha nem forogna így a szoba, most nem aludnánk.-kuncogott.
-El foglak tiltani a piától...-suttogtam a haját kisöpörve az arcából. Álmosan felmosolygott rám és már félálomban mondta ki az utolsó gondolatát:
-Azt próbáld meg, Parancsnok.
Beljebb csúsztatva a testét, én is mellé feküdtem és Clarkeal a karjaimban nyomott el az álom.