Faith

XI.

Reggel arra keltem hogy üres mellettem az ágy. A kezem Lexa testének melegét kutatta de csak a takarót találta. Kinyitottam a szemem és végignéztem a szobán. Lexa cipője és kabátja nem volt a helyén. A szívem hevesebben vert az aggodalomtól, nem tudtam visszaaludni.

Alig 10 perccel később kulcszörgést hallottam és már nyílt is az ajtó. Lexa két papírpoharat és egy kis zacskót tartott a kezében. A fánk és kávé illata azonnal ellepte a szobát, mire a gyomrom megkordult.
Lexa mosolyogva levette a kabátját, közelebb lépet, adott egy puszit a homlokomra és a kezembe adta a kávét és a fánkot.
-Neked is jó reggelt-mondtam és nekiláttam az evésnek.
-Gondoltam ha már ilyen sokáig alszol, kelj valami kellemesre.-ült mellém a saját adagjával.
-Melletted felkelni is a kellemes kategóriába tartozik. Megijedtem mikor nem találtalak reggel.-néztem rá de ő csak mosolyogva megrázta a fejét.
-Semmi ok az aggodalomra. Csak meg akartalak lepni.

Reggeli után megbeszéltem Octaviával és Ravennel hogy elmegyek velük egy közeli galériába nézelődni, mert Ravennek kellett egy beadandójához.
-Lexát is hozod?-kérdezte O és szinte láttam a félmosolyt az arcán.
-Nem tudom...Megkérdezem tőle hogy van-e kedve. Persze csak ha nem bánjátok.-tettem hozzá.
-Dehogy bánjuk. Lexa jófej, kedveljük. Talán még túl jó is hozzád.-nevetett fel, de azért a szavai elgondolkodtattak.
-Rendben, majd meglátjuk mi lesz de akkor hamarosan találkozunk. Szia.-mondtam és letettem a telefont.

Épp egy beadandón dolgoztam az asztalomnál ülve, fejhallgatóval a fejemen, mikor két kart éreztem meg a derekamon. Lexa levette rólam a fejhallgatót és megfordította a gurulós székemet. Levakarhatatlan vigyor jelent meg az arcán mikor szembe kerültem vele. Összeérintette a homlokunkat mire a gyomrom megfordult és éreztem ahogy az arcom vörös lesz. Nagy levegőt vettem, próbáltam befogadni hogy ez a valóság, mint ahogy azt az utóbbi néhány napban tettem.
-Raven és Octavia hívott hogy menjek el velük egy galériába. Velem jössz?-kérdeztem nagy szemekkel, de megrázta a fejét.
-Most legyél a barátaiddal. Én itthon maradok, úgyis tanulnom kell. Ha pedig visszaérsz, csak a tied leszek.-mondta egy ellenálhatatlan félmosollyal, amibe megint belepirultam.
-Alig várom-mondtam és közelebb húztam egy csókra.

-Clarke, késtél.-Köszöntött Raven a galéria bejáratánál-Csak nem feltartott egy bizonyos valaki?-mosolygott.
Nem válaszoltam, csak megráztam a fejem, mint aki ennél gyerekesebb dolgot még nem hallott. Pedig mind tudtuk hogy igaza van.
-Inkább csak menjünk be, jó?-mondta Octavia-Egyértelmű dolgokon nem vitázunk-tette hozzá hogy még kínosabbá tegye a helyzetet.
Felnevettem de ha lehetett volna, már vissza is indultam volna Lexa karjaiba. A hiánya már ilyen kevés idő után is lehangolt.

Majdnem 2 órát sétálgattunk a festmények között, és igazából eléggé élveztem. Persze a két barátnőm miatt is, akik hagyták hogy Lexáról beszéljek, és olyan kérdéseket tettek fel a kapcsolatunkról, ami finoman szólva személyes volt.
-Tehát, milyen az ágyban?-fordult felém Raven hirtelen, nem törődve a döbbenettel ami az arcomra volt írva.
-Tessék?-kérdeztem vissza tágra nyílt szemekkel.
-Ne mond hogy még nem volt semmi.-mondta és fürkészni kezdte az arcomat, de én nem néztem a szemébe-Várj...nem is kell mondanod. Elég az arcodra nézni. Hát ilyen nincs, én azthittem már az első este nem aludtatok egész éjszaka-nevetett fel, de én még mindig a cipőmet bámultam.
-Raven ne csináld már, alig 2 hete vannak együtt, ez tök normális. Lassan haladnak.-szólt közbe Octavia, amiért nagyon hálás voltam.
-Persze, ez igaz. Csak kíváncsi voltam. Bocsi Clarke.-fogta meg Raven a vállam-Az hogy nem feküdtetek le, nem jelenti hogy nem szeret.
Inkább nem mondtam el, hogy nem mondta ki hogy szeret. Se azt hogy együtt vagyunk. Nem mintha én megtettem volna bármelyiket is. De Raven tudatán kívül aggódást ébresztett bennem. Lehet hogy Lexa nem gondolja ezt hosszú távra, ezért nem beszéltünk még semmiről.

Mikor a szobám előtt elköszöntünk, megvártam hogy elmenjenek, hogy sétálni mehessek. Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem.

Úgy egy órát voltam kint, mire végre beláttam hogy hülyeség ilyen dolgokon rágódnom, majd megbeszéljük. Inkább arra koncentráltam hogy Lexával akarok lenni, bárminek is hívjuk.