Faith

II.

Hát mit mondjak, ez a reggel se volt jobb. Kocogtam, anya újabb üzenete várt mire visszaértem. A hétvégém egyhangú volt. Sorozatokat néztem, ettem, edzettem, majd aludtam. De eljött a hétfő.

Az első óránk angol lett volna de az ofő jött be helyette. Be akarta mutatni a pszichológus csajt.
-Sziasztok. Na akkor amint megígértem, bemutatnám nektek Lexát. Mindjárt ideér, csak baja volt az autómatával.
-Pff legalább látjuk mihez nem ért...-szólalt meg Finn, nagyon menőnek érezve magát, hisz az egész fiú társaság felröhögött.
-Még jó hogy nem szerelőnek tanulok-szólt vissza Lexa aki idő közben belépett a terembe. Felnéztem a könyvemből és elállt a szavam. Ő volt az, ő segített hazatalálni. Ott állt, teljes életnagyságában azokkal a hihetetlenül zöld szemekkel és ezúttal Finn-t bámulta velük. De nem úgy mint engem. Magabiztosan, úgy mint aki tudja hogy egy perc alatt eltaposná ha úgy akarná. Nem gondoltam volna hogy ilyen akar pszichológus lenni.
-Ohm, tehát ő lenne Lexa, kérlek ennél kicsivel udvariasabban kezeljétek, ő nem egy diáktársatok. Tiszteletet érdemel tőletek.- A tisztelet szóra mintha kicsit lesütötte volna a szemeit, de ezt csak én vettem észre. Körbenézett a teremben, kinyitotta a dobozos kóláját és amikor rámnézett megfordult velem a világ. Láttam hogy kicsit megdöbbent, de egy másodperc alatt visszatért a magabiztos kifejezése, a tekintetét viszont rajtam tartotta. Kíváncsian újra végigmért, én pedig éreztem hogy újra elgyengülök. Megint megláttam azt a félmosolyt mire elpirultam. Beleivott a kólába és megszólalt.
-Ma el is kezdeném a beszélgetéseket, tegye fel a kezét aki ráér 3-tól 4-ig.-újra körbenézett. Feltettem a kezem, Octavia mellettem pedig oldalba bökött.
-Megígérted hogy velem jössz ajándékot venni Bellamy szülinapjára.-könyörgően nézett rám.
-Kérlek O. Ez most fontos. Beszélni akarok vele.-suttogtam oda neki, mire beletörődően sóhajtott.
-Legyen. De akkor holnap megyünk.
-Megbeszéltük.
Lexa szeme a kezemen volt, majd rámmutatott.
-Te, hátul. Gyere a könyvtárhoz 3-ra. Ne késs.-Újra az a félmosoly. Bólintottam, ő pedig kilépett a teremből.
-Bele vagy zúgva...-suttogta O, én pedig éreztem hogy elpirulok.
-Nem is ismerem...-Kaptam egy mindenttudó mosolyt és végigültük az órát.

Lassan telt a nap. Annyira izgultam hogy nem bírtam magammal. Ravennek is feltűnt de csak egyszer kérdezett rá. Akkor kapott egy annyi magyarázatot Octaviától hogy "szerelmi téma" és ezzel le is volt tudva.

3kor a könyvtár előtt álltam. Nem akartam késni. Fél perccel később ő is megjelent.
Végigmért majd betessékelt a terembe.
-Ülj csak le. Van tea az asztalon ha kérsz.-mondta de nem fogadtam el.
-Najó akkor kezdjük is. Te már tudod a nevem. De én még mindig nem tudok rólad semmit.
-Clarke vagyok. 18 éves, anyámmal élek. Ide járok már negyedik éve, jövőre pedig biológiára szeretnék menni, hogy orvos lehessek.-figyelmesen hallgatta amit mondok, szemei végig az enyéimbe fúrva.
-Értem. Sok sikert hozzá. Remélem tudod hogy az egyetem nem csak bulikból áll. Ott már nem mehetsz haza hajnalban, részegen.-nem akart mosolyogni de az a szokásos félmosoly mégis ott volt.
-Már vártam hogy felhozd a dolgot...-mosolyodtam el.-Tudom hogy nem lesz könnyű.
-De ha akarod, akkor menni fog.-úgy nézett rám mint aki már ismerne.
-Tudom.
-Hm. Tudod...Aznap is ezt mondtad. Csak ennyit.
-Mit kellene válaszolnom?-nevettem el magam.
-Nem tudom, de mindegy is.-szemei a kezemet figyelték amiket ropogtattam idegességemben. Elmosolyodott majd újra megszólalt.
-Akkor én jövök. A nevemet már tudod, 20 éves vagyok és a Ground University-be járok. Ez a második évem pszichológia szakon és imádom, bár már sokszor megkaptam hogy nem illek oda. Valószínűleg feltűnt hogy a stílusom nem túl...barátságos.
-Hát igen. De ha te ezt szereted akkor nehogy abbahagyd.-erre újra elmosolyodott
-Nem tervezem. Mesélj nekem a családodról.
-Nincs nagyon mit mondanom róla...Apa meghalt amikor kicsi voltam, autóbalesetben. Anya vezetett és azóta is a munkába temeti magát miatta. Bűnösnek érzi magát. Próbálunk kitartani de nem egyszerű.-éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe de visszafogtam minden érzelmemet. Nem értem miért nyíltam meg neki ilyen könnyen, de olyan megnyugtató volt érezni az erdő és fahéj keverékének illatát ami körbelepte. Végig éreztem a tekintetét az arcomon ahogy az ölemet néztem és meséltem. Mikor a végére értem csak bólintott és elkényelmesedett a foteljében velem szemben.
-És te? Mit gondolsz az egész balesetről?-Ez egy nagyon jó kérdés volt.
-Azt hogy anya felelőtlen volt. Hogy kikerülhette volna azt a szarvast. De nem így történt és ez ellen már nem tehetünk semmit. Inkább azokkal kellene foglalkoznunk akik még életben vannak.-halkan mondtam végig de amint felnéztem Lexa bátorító tekintete biztosított róla hogy hallotta.
-Jó meglátás. Nem a múlt a lényeg. És a barátaid? Velük mi a helyzet?
-Közeli barátaim vannak. Nem nagy körű de nekem pont így a jó. Raven, Octavia, Jasper és Monty a nevük. Meg persze Octavia bátyja, Bellamy.
-És Finn?-amikor kimondta a nevét, éreztem benne a haragot. Felhorkantottam.
-Finn? Ő minden csak nem barát.-a szeme elsötétült és rögtön úgy éreztem mintha helyesbítenem kellene-Mármint...Próbálkozott már nálam, és volt is köztünk valami, de amikor rájöttem hogy Ravennel is kavart akkor befejeztem. Azóta pedig egy hatalmas tuskó lett, rá se akarok nézni.-Mintha kicsit megnyugodott volna, de az túl jó lenne hogy igaz legyen.
-Ne haragudj de azt a srácot levetném egy ablakból. Az év során majd megpróbálom helyrerakni.
-Sok szerencsét...-nevettem fel újra, mire ő elmosolyodott.

Hamar letelt az egy óra és rég éreztem magam ilyen jól, bárkivel is. Együtt léptünk ki a kapun és megláttam a biciklijét magam mellett kikötve. Megvártam míg kiszedi és elindultunk hazafelé. Végigbeszélgettük az utat és mikor elértünk az utcánkhoz, egy idióta ötletem támadt, de inkább nem is mondtam ki.
-Hát akkor én itt elköszönök. Majd még találkozunk. Szia.-válaszolni se volt időm, felugrott a biciklire és elindult, de hirtelen utána kiáltottam.
-Lexa!-hátrafordult és letette az egyik lábát. Közelebb léptem hozzá és megszólaltam.- Lesz egy buli, szombaton, héttől. Octavia szervezi Bellamy szülinapjára. Ha épp ráérsz...Szóval jó lenne mégjobban megismerni.-alaposan végigmért, én pedig már kezdtem megbánni hogy bármit is mondtam, de aztán rámnézett és válaszolt- Itt találkozzunk a buli előtt egy órával.-nem várt, csak rámmosolygott majd rögtön elhajtott, én pedig erős dejá vu-vel álltam az utcán, a fejemben az utolsó mondatával.