Faith

VI.

Szombat reggel egy nagy nyújtózkodással keltem ki az ágyamból. Szobatárs még mindig sehol. Már kezdtem azt hinni hogy nem is lesz. Ennek kissé megörültem, de tudtam hogy esélytelen.

Már majdnem dél volt. Túl voltam a reggelin és a pakolásnak is vagy a felén mikor megcsörrent egy kulcs a zárban. Kiváncsian felnéztem és vártam hogy kinyíljon az ajtó. Mikor végre megtörtént, az első dolog amit megláttam, egy vékony, fehér kabát volt.

Nem. Az nem lehet. Bárki csak ő ne.

Csak ez járt a fejemben. A lány bezárta maga mögött az ajtót, majd rám emelte zöld szemeit, amik a lelkemig hatoltak.
-Lexa?-csak ennyit tudtam mondani, a szavak a torkomon akadtak, izzadt a tenyerem és szerettem volna kirohanni és könyörögni bárkinek hogy cseréljék ki a beosztást.
Lexa arcáról pont ugyanezt olvastam le.
-Clarke.-beljebb húzta a bőröndjét de szemeit egy másodpercre se vette le rólam.-Rég láttalak.
-Azthittem nem látlak soha többet.-A szemei ugyanazt a megbánást tükrözték mint aznap reggel az ebédlőasztalunknál ülve.
-Meddig leszel még dühös rám? Mert ha sokáig akkor elég kényelmetlen évünk lesz.
-Hogy meddig? Nemtudom. De nem is értem miért érdekel ez most téged hirtelen. Tavaly még semmi bajod nem volt vele hogy otthagyj, kitudja mit érezve.-idegesen hajtogattam tovább a ruháimat beszéd közben.
-Clarke.-közelebb lépett de nem néztem fel rá, csak idegesen leültem az ágyamra.-Jól van. Mit akarsz mit csináljak? Lépjek le?
-Abban profi vagy.-felnéztem rá de ő még mindig ugyanolyan nyugalommal és sajnálattal nézett rám.
-Na ide figyelj.-még egy lépést tett felém.-Sajnálom. És elmondhatom még ezerszer, de úgyse fogod megérteni. Nem magamtól jöttem el és legyen elég ennyi. Ha egész évben ezt akarod játszani hát legyen, vagy akár megkönnyíthetnéd a dolgunkat és elfelejthetnéd a múltat. Tehát...Mit mondasz?
Végignéztem rajta ahogy ölbetett kézzel és összehúzott szemöldökkel várja a válaszom, majd kis idő után rájöttem hogy igaza van. Gyerekes voltam és jobb a barátjának lenni mint egy rossz szobatársnak.
-Jólvan. Talán igazad van.-kieengedett egy sóhajtást majd elmosolyodott.
-Akkor...Tekintsünk el az előző 10 perctől.-végignézett a ruha halmon ami körülvett, majd újra megszólalt.-Mikor érkeztél?
-Tegnap reggel. Körbejártam a kampuszt egy régi barátommal, este pedig elmentünk bulizni Ravennel és Octaviával.
-Értem. Jó első napnak hangzik.
-Az volt. Viszont frusztrált hogy nincs szobatársam. Miért csak most jöttél?
-Így volt időm. Tegnap még voltak elintéznivalóim. Ma este mit csinálsz?
-Netflixezek valószínűleg. Nem hívtak sehova.
-Beszállhatok?
-Persze.
2 órával később az ágyamban ültünk egy zacskó popcornnal és valami akciófilmet néztünk. Nem igazán tudtam figyelni, mert Lexa annyira a filmre koncentrált, hogy a karja az ölembe csúszott. Mikor észrevette, rögtön elkapta onnan és elpirult. Hihetetlen aranyos volt, pedig szerintem vagy százszor látta már a filmet. Már csak 10 perc volt a filmből, és láttam hogy Lexa egyre nehezebben tartja nyitva a szemeit.
-Aludnod kéne.-suttogtam a fülébe mikor már a fejét is alig tudta tartani.
-Uhum...-mondta és lejjebb ereszkedett az ágyamban. Fejét a mellkasomnak nyomva teljesen lefeküdt én pedig nem tudtam mit csináljak. Végül úgy döntöttem hogy átmegyek az ő ágyába, nem ébresztem fel.
-Clarke...-szólt utánam amikor már félúton voltam az ágya felé.-Sajnálom. És köszönöm az ágyat.-suttogta de már a mondat végére vissza is aludt.
-Nincs mit Lexa.-mondtam vissza de már tudtam hogy nem kapok választ.