Faith

XIV.

Reggel idegen szobában ébredtem. Aztán ahogy körbenéztem, egyszerre árasztottak el a tegnap este történtek. Reméltem hogy csak egy rossz álom volt. Beszélnem kellett Lexával. Így vagy úgy, de elérem hogy meghallgasson.

Halkan hogy ne ébresszem fel Octaviát és Ravent, felhúztam a cipőmet és kiosontam az ajtón.

Mikor beléptem a szobánkba, Lexa még aludt. Szeme és orra vörös volt, egy egész zsepihalom volt mellette, amitől azthittem én is elsírom magam. Miattam sír, de nemtudom mit tettem.

Akkor jöttem rá hogy bámulom mikor kinyitotta a szemeit. Először felnézett rám és elmosolyodott. A gyomrom megfordult, de egy másodperccel később gondolom eszébejutott hogy miért is dühös, és a mosoly lehervadt az arcáról. Befordult a fal felé. Teljesen tanácstalanul álltam a szoba közepén, a hátát bámulva.
-Kérsz reggelit? Hozhatok neked, vagy...akár le is jöhetnél velem.-próbáltam megtörni a jeget.
Lexa még csak meg se fordult. Egy fél percig csak a fagyos csend volt, majd végre megszólalt.
-Felejtsd el.-a hangja rideg és karcos volt. Csak arra vágytam hogy megölelhessem, de nyilvánvalóan nem az lett volna életem legjobb ötlete.
-Mit csináltam Lexa? Legalább annyit megérdemlek hogy tudjam mit csesztem el.-a hangom szinte már könyörgő volt amivel magamat is megleptem.
Néhány percig vártam a válaszra de amikor nem jött, fogtam néhány ruhát, és betrappoltam a fürdőbe. Letusoltam, átöltöztem és szó nélkül elindultam reggelizni. Octavia és a többiek már ott vártak.
-Clarke, szia. Nem voltál ott mikor felkeltünk. Megoldódott a probléma?-kérdezte, kezét az enyémre rakva.
Nemlegesen megráztam a fejem, és visszafogtam a sírást.
-Nem kell róla beszélned, de ha szeretnél, akkor itt vagyunk.-mostmár Raven is aggódva fürkészte az arcomat. Sose láttak még ilyennek. Talán még nem is voltam.

Néhány percig csendben ettünk, aztán nem bírtam tovább. Elmeséltem nekik az egészet, mert féltem hogy felemészt ha nem beszélek róla.
-Valaki mondhatott neki valamit rólad. Hisz reggel még...semmi baja nem volt.-mondta Octavia és volt benne valami.
-De ki akarná szétszakítani őket? Valami szívtelen idiótát keressünk...-mondta Raven.
Egy másodperc csend után mindhárman egyszerre néztünk fel. Mint akik olvasnak egymás gondolataiban, ugyanarra a szívtelen idiótára gondoltunk. Finn. Csak ő lehetett.
-Na jó, ti ketten. Kérlek beszéljetek Lexával, de ne mondjatok semmit rólam, csak vigasztaljátok meg. Nekem nem engedné, de nem bírom elviselni hogy így kell látnom. Én addig elintézem azt a barmot.-mondtam, az utolsó mondatnál ökölbe szoruló kézzel.
-Rendben.-mondták egyszerre és mindhárman elindultunk.

Lexa pov

Az ágyamban feküdtem egész reggel. Lehet túl durva voltam Clarke-al, de ha egy percre is elpuhulnék, akkor abból semmi jó nem sülne ki számomra. Újra a játékába kerülnék. De nem bírom. Annyira kell nekem hogy el kellett lopnom az egyik párnáját. Az illata nélkül alig alszom.

Kopogást hallottam. Egy sóhajjal odasétáltam az ajtóhoz, mire Ravennel és Octaviával találtam szembe magam.
-Lexa. Jesszus te sírtál.-mondta O mikor belécsapott a felismerés, és beljebb léptek a szobába.-ülj le, csinálok neked egy teát.-mondta és lenyomott az ágyra.
Eközben Raven csak kínosan ácsorgott.
-Mi történt, Lexa?-szólalt meg végre, a hangja meglepően törődő volt.
-Jól vagyok.-mondtam és magabiztosan rájuk néztem. Soha senki nem foglalkozott velem ennyire. Talán Anya de ő a könnyeket nem tűrte. A szeretet gyengeség juttottak eszembe a szavai, és átkoztam magam amiért most meg kellett tapasztalnom.
-Persze, jól vagy. Mi lenne ha most az egyszer megnyílnál és elmondanád?-kérdezte Raven én pedig újra sóhajtottam egyet.
-Bedőltem neki.-suttogtam alig hallhatóan de Raven aki mellettem ült, hallotta.-Elhittem mindent.
-Lexa...-kezdte és finoman a karját a vállamra rakta.-...nem volt ebben semmi becsapás. Clarke nagyon odavan érted. Tegnap este olyan volt mint egy zombi. Bejött a szobánkba, úgy sírt mint még soha, alig aludtunk tőle. Nem tudja, de beszél álmában. Végig a te nevedet suttogta. Bocsánatot kért. Azt hajtogatta hogy bármit megtesz, csak ne utáld.

Nem tudtam mit mondani. Octavia mellém lépett és odaadta a teát. Erősen gondolkodtam. Ha ez igaz, akkor egy szívtelen dög vagyok.

Már szólásra nyitottam a számat, mikor kivágódott az ajtó és Finn repült be, pont az ágyam elé.