Faith

V.

1 év telt el. Semmit nem hallottam Lexa felől. Egy árva szót sem.

Azthittem hogy hétfőn a bejárat mellett majd ott lesz a biciklije. Vagy hogy majd meglátom a hosszú, barna haját a folyosón. Hogy majd kínosan kerülgetnem kell és kifogásokat találni rá az ofőnek hogy miért nem megyek megint beszélgetésekre vele. De nem.

Az ofő tájékoztatott minket hogy Lexa másik gimnáziumban folytatja a gyakorlatát ami szinte senkit sem érdekelt, hisz két hetet sem töltött el nálunk. Néhányan (az élen Finnel) megjegyzéseket tettek rá, például hogy "jó kis pszichológus aki így kitart a páciensei mellett" de én nem foglalkoztam velük. Csak az járt a fejemben hogy vajon közöm volt-e az egészhez. Hónapok alatt sikerült meggyőznöm magam hogy biztosan nem.

De ez már nem számít. Az egyetemre fókuszáltam amitől már alig 5 óra szakított el. Épp készülődtem a vonatútra. Korán akartam odaérni hogy legyen időm körbenézni a kampuszon. A Ground University az egyik legjobb az államban, büszke vagyok magamra hogy sikerült bejutnom.

Egy probléma volt. Anyával rengeteget vitatkoztunk a jövőmről. Ő a nevemben eldöntötte hogy orvos leszek, ezzel nem hagyva nekem lehetőséget. De én írni akarok. Engem érdekel az irodalom és a művészet, nem a biológia. Igaz hogy jó vagyok ezen a területen is, de az nem jelenti hogy kezdeni akarok vele valamit.

Végül beletörődött. Megegyeztünk hogy kipróbálok egy évet az irodalomban és ha jól teljesítek és továbbra is érdekel akkor maradok.

Tehát elindultam az állomásra a bőröndömmel. Koleszos leszek. Nemtudom hogy ki lesz a szobatársam de nem is érdekel. Bárki is, legalább lesz egy ismerősöm. Nem tervezek sokat a szobámban ülni.

2 órával később meg is érkeztem. A kampusz olyan volt mint ahogy elképzeltem. Hatalmas, hangulatos, tele emberekkel. Sokan épp a bőröndjüket húzták befele, pont mint én.

-Clarke, te vagy az?-hátrafordultam a hang forrásához.
-Wells?-teljesen ledöbbentem. Wells volt a legjobb barátom egészen az általános végéig, de azután megszakadt a kapcsolatunk. Egy évvel felettem járt és mikor elköltöztek egyikünk se volt elég kitartó hogy keresse a másikat. Elé futottam és átöleltem.
-Istenem de rég láttalak! Mi van veled?-kérdeztem és még mindig szorongattam

Egy órán keresztül beszélgettünk egy fa árnyékában ülve. Viszont utána megkértem hogy vezessen el a szobámhoz. Ő már egy éve oda járt, így könnyedén megtaláltuk a helységet.
-Itt is vagyunk. Tudod már ki a szobatársad?-kérdezte amíg én a kulcsomat keresgéltem amit szintén Wells segítségével átvettem.
-Nem, de remélem nem lesz vészes...-végre beleillesztettem a kulcsot a zárba és elfordítottam. Amint beléptem, tisztaság és friss levegő illata csapott meg. Nyitva voltak az ablakok. Közvetlenül jobbra volt a fürdőszoba egy wc-vel, csappal, tükörrel és zuhanyzóval. Balra ember magasságú, elhúzható, barna szekrények. És egyenesen egy közös tér. Előttem egy nagy ablak, 2 íróasztal egymás mellett és a szoba bal és jobb oldalán egy-egy ágy. Kiválasztottam magamnak a tőlem balra lévőt majd keresni kezdtem a nyomokat a szobatársam után. Wells mintha csak tudta volna mi jár a fejemben megszólalt:
-Biztosan később jön. Korán érkeztél.
-Igazad lehet. Lepakolok és körbevezethetnél.
-Oké, de nem szabadna itt lennem úgyhogy kint megvárlak.

10 perccel később már a kavicsos úton mentünk a főépület felé.

2 óra körül megéheztünk ezért beültünk az egyetem ebédlőjébe.
-Egyedül te jelentkeztél ide?-kérdezte Wells.
-Nem, Octavia és Raven is, ők később érkeznek.
-Oh, az szuper.

Már csak a kávémat ittam mikor egy magas, néger srác ült le mellénk.
-Hello Lincoln-köszöntötte Wells, majd kezet ráztak.-Lincoln, ő itt Clarke, régi barátom és most kezd itt.
-Szia Clarke.-barátságosan rámmosolygott majd velem is kezet rázott.
Még egy ideig beszélgettünk majd  meghívott minket a bulijába aznap estére.
-Rendben, szólok a barátnőimnek.-mondtam majd már hívtam is O-t.

1 órával később meg is érkeztek Ravennel. Bezzeg ők szobatársak lettek... Az enyém pedig kitudja hol van.

Újra körbejártam a kampuszt Octaviáékkal és megbeszéltük hogy elmegyünk Lincoln bulijába. A háza úgy 5 perc sétára volt úgyhogy nem is volt vészes.

Este 8-kor kopogtam az ajtón. Egy nem éppen józan Lincoln nyitotta ki és a szeme rólam azonnal Octaviára siklott. Mivel a barátnőm és Atom tavaly szakítottak a távolság miatt, örültem amint megláttam hogy mind a ketten egymást bámulják, és inkább behúztam magammal Ravent hogy kettesben maradjanak. Megkerestem Wells-t és együtt iszogattunk. Órák teltek el mire újra észhez tértem. Egy franciaágyban feküdtem és az ajtón kívülről behallatszódott a zene. Valaki mellettem felmordult én pedig riadtan odakaptam a fejem. Nem nyugtatott le a tény hogy Wells feje lógott ki a párnák közül és hogy nem volt rajta nadrág. Magamra néztem és hiányzott a pólóm. Addig ráztam Wells vállait amíg teljesen éber nem lett.
-Wells figyelj rám! Mondd hogy mi nem...-itt jelentősségteljesen magunkra mutattam.
-Mi? Jézusom, dehogy. Csak leöntöttem a pólód meg a gatyám. Te pedig viccből ledobtad magadról és kidőltél. Nem akartalak itthagyni. Csak akkor vettem le a nadrágom mikor elaludtál.-a pulzusom éreztem ahogy normalizálódik és visszadőltem az ágyra.
-Najó nekem ideje mennem. Hátha már megjött a szobatársam.
-Rendben. Akkor holnap, Clarke.
-Holnap, Wells.

Sietve vágtam végig az úton és szinte berúgtam a szobaajtómat. Körbenéztem de szobatársnak nyoma sem volt. Megmostam a fogam, leszedtem a sminkem majd tusolás után átvettem a pizsamám és rögtön az ágyamba dőltem. Az órámra néztem. 01:12.

Épp ideje volt aludnom. Másnap még tudtam hogy nem lesz tanítás, de volt elég dolgom.