Faith

XXV.

Lexa pov

Fél 7kor már türelmetlenül ültem az ágyamon, és csak arra tudtam gondolni hogy hamarosan újra láthatom Clarkeot. Figyeltem az órámat, de az mintha megállt volna. A percek óráknak tűntek, én pedig már nem tudtam mit kezdeni magammal.
Idegesen járkáltam a szobában, és szorongattam a rajzot amit még egyszer Clarke asztalán találtam.
Egy szalvétára rajzolt róka volt, pont olyan mint az egyik pizsamámon. Felé azt írta: Lexának. A baj csak az volt hogy soha nem volt alkalma átadni. Rosszul is éreztem magam amiért elvettem, de szerintem ő már megfeledkezett róla.

Amikor végre 6:45-öt mutatott az óra, lassan sétálni kezdtem a kampusz felé. Ravenék szobájához érve körbenéztem a biztonság kedvéért, majd bekopogtam.
Octavia nyitott ajtót és betessékelt a szobába.
-Szia Lexa-köszöntött Raven is egy mosollyal amit jó jelnek vettem.
-Sziasztok. Kérlek mondjátok hogy jó híretek van.-mondtam mire összenéztek.
Egy kínzóan hosszú másodpercig nem szóltak semmit, majd Raven arcán egy hatalmas mosoly terült szét.
-Most annyira imádni fogsz. Raven újra a nap hőse. Megtaláltam. Még jobb is mint amire számítottam.
-Ki vele!-ugrottam fel a székemből és közelebb léptem hozzá.
-Tehát azt ugye tudjuk hogy Wells apja a polgármester. Vagyis finoman szólva befolyásos. Ezért elkezdtem kutakodni, Clarke segítségével.-Itt a döbbent arckifejezésemet látva gyorsan kijavította magát.-Mármint...tudta nélkül átadott információkat amivel elég egyszerű volt feltörni a gépét. Meg persze magát a gépet is úgy sikerült megszereznem. Egyszer lehozta a reggelihez, én felajánlottam hogy frissítem neki, mert értek hozzá. Ekkor sikerült feltörnöm az oldalait. És az egyik emailje elég érdekes...-nyitotta ki beszéd közben a gépet majd elém tolta hogy el tudjam olvasni.
-Micsoda egy csaló...-kezdtem bele de inkább megfékeztem a nyelvem mielőtt túlságosan is felhúztam volna magam.
A levélben, ami még 2 évvel ezelőtt íródott, Wells világossá tette az egyetem igazgatója számára hogy akár meg is foszthatják a pozíciójától, ha nem biztosítják neki hogy bekerül az egyetemre. Mellé csatolt egy elég nagy összegű pénzajánlatot is, "bíztatásnak" ahogy ő hívta.
Mindhárman hitetlenül olvastuk el újra és újra a levelet, pedig biztos voltam benne hogy ők ketten már sokszor átnézték.

Még mindig egymás mellett ültünk a következő lépésünkön gondolkodva, amikor kopogást hallottunk.
-Raven, Octavia, én vagyok az.-mondta a hang amit ezerből is megismernék.
A lányok felém kapták a fejüket és elkezdtek az álló szekrény felé tolni, ahova beálltam és magamra csuktam az ajtót.
Raven végül beengedte Clarkeot, én pedig lélegzet visszafojtva figyeltem.

-Bocsi a zavarásért, csak...Beszélgetni akartam veletek. Wellsről.- a rácsokon keresztül figyeltem a két lány reakcióját, akik alig észrevehetően felém pillantottak, majd bólintottak Clarkenak.
-Mi a baj?-kérdezte O, Clarke pedig beljebb lépett, elhaladva előttem.
-Nincs baj. Pont ellenkezőleg. Minden jó vele. De őszintén...olyan érzés mintha még mindig nem lennék túl Lexán. Talán sose leszek.-mondta szomorúan, a szívem pedig újra darabokra tört.
Raven egyik kezét Clarke vállára tette ahogy mostmár az ágyon ültek.
-Lexán talán nem is kell túllenned. Talán az a jó ha ott él benned, csak koncentrál a szép emlékekre.-mondta O.
-Talán igazad van. De ettől sajnos nem jön vissza. És nem is erről akartam veletek beszélni. Wells azthiszem le akar feküdni velem. Ma este. Nem tudom miért mondom el nektek ezt, de azon gondolkodom hogy ez jó ötlet-e. Lexa előtt nem okozott volna semmi gondot, de most...Most nagyon furcsa.
Szavaitól megállt bennem az ütő, majdnem összeestem, csak úgy tudtam megtartani az egyensúlyomat hogy hátamat a falnak döntöttem.

Raven és Octavia próbálták lebeszélni anélkül hogy feltűnőek legyenek, de ezzel mintha csak jobban elérték volna hogy meg akarja tenni.
Ismertem Clarkeot és már tudtam hogy döntött. A félelmem beigazolódott, néhány perc múlva felállt és azzal az indokkal ment el, hogy találkozik Wellsel, aki étterembe viszi mielőtt hazajönnének. Együtt.